Miért jó az, ha csecsemőként megkeresztelik az embert, esélyt sem adva neki a szabad választásra?

Még egy érv szokott lenni a keresztelés mellett: ha majd felnőttként templomi esküvőt akar, kevesebb a macera.

Namármost. Ha az illető felnőve úgy gondolja, hogy a kereszténység az út amelyen járni akar, akkor el fog menni a templomba, megkeresztelkedik, bérmálkozik, gyón, misére jár, stb. Ebben az esetben nincs akadálya a templomi eskövőnek.

Viszont ha nem akar hittanra, misére, templomba járni, akkor mi a fityfenéért óhajt templomi esküvőt?!? Ja, mert az olyan trendi.

Persze, sokan azért választják mert megszokott. Az esküvő úgy szép, ha a menyasszony oltár elé vonul, a házasságközö terem olyan snassz. A templomi esküvőt csak díszletnek tekintik. Ismerősök közül is sokan azért keresztelték meg a gyerekeket, mert úgy szokás. De nem nevelik hitre a gyereket...

Nálunk a lányaim az első generáció a családban, akik nincsenek megkeresztelve, ment is az agitálás rendesen. Sok családban a szülők is csak beadják a derekukat, hogy ne legyen vita a nagyszülőkkel...

Egy anyuka írta az egyik fórumon, hogy ő anyósékkal úgy rendezte le a keresztelő vitát, hogy közölte: ha tovább erősködnek, akkor körül is metélteti a fiát.

Szia!

Én alapvetően egyetértek veled. Engem is megkereszteltek csecsemőkorban, de amikor megtértem, és megértettem a Biblia tanítását erről a kérdésről magam is bemerítkeztem. Sok olyan embert is ismerek, akik megmaradtak a saját felekezetüknél (református) mégis bemerítkeztek egy adandó alkalommal.

A keresztség ugyanis a Biblia szerint a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5). A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19). A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

A csecsemőkeresztség egy helytelen egyházi gyakorlat. Már Tertulliánusz egyházatya is elítélte isz. 190-ben. A helyes gyakorlat a Biblia szerint a gyermek bemutatása a gyülekezetben, és az érte és szüleiért való közös imádság a gyülekezettel együtt, a gyermekek hitre nevelése családi és gyülekezeti körben, és a választás szabadságának biztosítása felnőtt korban.

Üdv. Péter

Kedves Péter,

Tertullianus korában még nem volt a társadalom része a kereszténység, elszigetelt közösségként éltek. A túlságos elszigetelődés egyáltalán nem jó dolog, hiszen Jézus mindenkinek királya, és megváltója egyaránt. Másrészt a gyermekkeresztségről szóló részei ellentmondtak a saját tanításaival, amely a bűnre vonatkozott. Nem csak ez okból nem tisztelhetjük szentként az egyházatyát.

Másrészt a kérdést elodázzuk így: Azzal, hogy az tökéletlen, meghasonlott emberre bízzuk az egyik legfontosabb döntést életében, akkor nem teszünk mást, mint az önmagában meghasonlott farizeusok. Noha nem az volt Krisztus parancsa, hogy "mindenki keresztelődjön meg, ha akarja", hanem ez: "Menjetek, tanítsatok minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében..." (Mt 28,19)"

És ez institúció felülmúlja a kezdetleges Egyház gyakorlatát, hiszen akkor volt a keresztény misszió kibontakozóban, és így felnőtt hívekre, milites Christi-kre volt szükség. Azonban a mai világban annyira elszaporodtak az anti-keresztény hazugságok, hogy, ha elvesszük a mi természetünknél nagyobb Isten legalapvetőbb kegyelmét, akkor sokakat fogunk hanyagságunkból az ítéletre taszítani.

Az első bekezdésedben nyilvánvalóan egyes alapvető filológiai értelmezéseket pontosan figyelembe vetted, azonban a szó (pokol), a betű anyagi időszerű eredete , s jelentése nem tükrözi le az igazságot, ti. amit a zsidók gondoltak a seolról, az olyan féligazság, amilyen azoknak törvényeknek sora, amelyet Krisztus megújított.

Másrészt hamis az az értelmezés, hogy Jézus Krisztust az Ószövetségbe bele lehet keretezni, hiszen az Ószövetség nem a teljes igazság szövetsége (amelynek forrásából megírják az újszövetségi szerzők az Evangéliumokat, apostolok a leveleit). Hiszen mi mennyi mást tapasztalhatunk Pál leveleiben, mennyi Krisztus tanítása tekintetében új, de az akkori Ószövetség "féligazságaival" kompatibilis nézeteket hordozott?

Bocsánat a komorság miatt: Martinus

Én meghagytam a választás lehetőségét gyermekemnek.

Most 25 éves,nem élt vele.

De,joga volt a választáshoz!!!