Aki komolyan vallásos miért fél a haláltól? Ne írd hogy nem félsz, max. Azt, hogy nem gondoltál még bele elég mélyen, ami 25-30 év alatt elég nehéz is. Miért sír mindenki kivétel nélkül, ha meghal egy érzelmileg közeli hozzátartozója?

szia, megint Freya vagyok. Én nem azt mondtam, hogy az egész Bibliát csak szimbolikusan lehet értelmezni, de van különbség az eredetmonda, a törvénykönyv, a királyság történetének kronologikus krónikája, illetve a tanítói, költői könyvek és a próféták között.

Persze a csodákat így sem kerülhetjük ki: az evangélium állítása szerint Jézus a megtestesült Ige (=Isten teremtő része) így ha ezt elfogadjuk, akkor a csodatételeit is elfogadjuk.

Hogy Jónás valóban a cet gyomrában volt-e, lényegtelen, mert a történet tanulsága így is átjön, és a prófétai könyvekről tudjuk, hogy ott tényleg erősen dolgoznak az analógiák. Viszont az érdekesség az hogy még az ószövetségi mondaszerű történeteknek is olyan tanulságértéke van, hogy a próféta érdemesnek látta lejegyezni.

Pál azt írja hogy az egész írás Istentől ihletett, tanulságos és hasznos a megjobbításra. Ha igazán meg akarod találni Istent, ne Jónás miatt aggódj, hanem az egységes mű mondanivalóját tekintsd.

És annyit még hozzátennék a wicca hozzászóló véleményéhez hogy egyet értek vele abban, hogy nem mondhatsz le Istenről azért, mert számodra a kereszténység nem mond semmit. Én annak idején nem vallást kerestem hanem Istnet, megtaláltam, és aztán ő vezetett el a kerszténységhez. Keresd Istent, és megtalálod. Akárhol találod meg, ne ereszd el. :-))

13:01

Nyilván ott ropogtam volna :D

A kérdésedre válaszolva: nem félek a haláltól, mert az számomra csak valami átmenet. A félelmem csupán a fizikai fájdalomra hagyatkozik, mert mint az emberek többsége, én is irtózom attól, hogy megfulladjak, megégjek, egyszóval agonizálva, szenvedve és fájdalomban haljak meg. De nem hiszem, hogy így lesz, ezért nem is aggódom.

Hogy mi lesz a halál után?

Én a szeretetben és megbocsátásban hiszek - illetve a reinkarnációban.Nem hiszek abban, hogy létezne Pokol és örök kárhozat, vagy bármiféle véget nem érő szenvedés.

Egy egyszerű példával:

Az Istennő és az Isten a mi "szüleink" (ezt minden vallás így véli a maga isteneivel). És mit csinál egy szülő, ha a gyermeket téved és rosszat tesz, és dacosan ellenáll, nem akarja megbánni, amit tett? Kidobja az utcára, mert "tudjon rá, én megmondtam, hogy legyen jó"?

Nem. Egy szülő kiszabja a jogos büntetést, amely tanító jellegű, és megbocsát. Aztán elmagyarázza a gyermekének, hogy miért rossz, amit tett és újabb esélyt ad neki, hogy ezúttal jól cselekedhessen.

Mert a szeretet bízik és remél. Nem a végtelen büntetés elégíti ki, hanem az, ha látja a jó irányba változást abban, akit szeret, még akkor is, ha hosszú odáig az út.

Az én vallásomban az Istennő és az Isten épp ilyenek: elsősorban nem büntetni akarnak, hanem megmutatni, hogy mit rontottunk el. Mert egy élet kevés a tökéletességhez.

Egyébként ez a nézet sem feltétlen könnyíti meg a dolgokat, mert rávilágít arra, hogy nem elég a megbánás: a tetteinkért igenis felelősséget kell vállalnunk és kijavítanunk őket. Ez pedig néha nehezebb, mint a szimpla megbánás... viszont - szerintem - több erőt ad az, ha az ember tudja, hogy egy hiba nem a világ vége, mert csak rajta áll, hogy mindent jobbá tegyen.

kedves kérdező. :)

Most jól értelmezem a mondandódat, és ugyanazt leírod mint én, mondjuk a lelki szegénységgel kapcsolatban? én is úgy látom, hogy a lelki szegénynek tökéletes minden úgy ahogy van, nem kell több...de ezt le is írtam.

Másrészről a meg nem szűnő szívóssággal való kereséssel kapcsolatban is egyetértek...Én, ha már nekem céloztad ezt a mondatot még korábban, szóval én csak kerestem, zörgettem és Krisztus nevében kértem, mindenféle görcsölés nélkül...és hát kaptam...ahogyan Jézusunk tanítja...és láss csodát...már minden jó...:P

A "mi van ha" kérdésre pedig nem is válaszoltál, ami persze nem gond, de még mindig kétélű az a kérdés...vagy az agyad(test) vagy Te, vagy pedig az elme...meg e vizsgáltad e már az utóbbi igazságát? Mert tudod lehet találsz valamit, mondjuk azt, amit Freyától kérsz, hogy hogyan különböztesd meg a példázatokat, és a tényeket a Bibliában. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

ezt még lereagálnám, ha nem baj. :)

"Hát úgy, hogy én másképpen értelmezem , mint Te.-Nem vágyik közösségre pl. Jézussal? Istennel? Lehet-e boldog valaki vágy nélkül?"

nos, hogy őszinte legyek aki különállónak kezeli akár Krisztust, akár Istent önmagához képest, az nem meglepő, hogy hiányt generál, ami ugye a vágy alapjául szolgál(magyar értelmező kéziszótár)...ráadásul vágy nélkül boldog az ember, hiszen ebből kifolyólag nincsen semmiből sem hiánya...a vágy beteljesítése elégedettséget, örömöt okoz, ami mulandó...az más kérdés, hogy a hiány nélkül képtelenek vagyunk értékelni a teljességet, ebben ugyanis egyetértek. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Kedves kérdező,én úgy tapasztalom, ha őszinte, nyitott szívvel olvasod a Bibliát, és nem csak egyszer belenézel, hanem rendszeresen teszed ezt, akkor a Biblia megnyílik neked. Most persze kérdezheted azt hogy miért értelmezik különböző felekezetek másféleképpen, és a kérdésed jogos is. De kérlek egyelőre ne menjünk bele abba, hogy milyen csoportnak mi az érdeke. Maradjunk annál, hogy mit is talál az őszinte olvasó.

Ha van kedved, tegyél egy próbát. Elsőként olvasd el Mózes első könyvének első három részét, ami kevesebb, mint négy oldal. Nyugodtan olvasd, ne kétkedve, ne válaszokat keresve. Csak hagyd, hogy sodorjon a töréntet.

Na, ha Istenről olyan kép él benned, hogy egy szakállas bácsi, akkor valószínűleg nagyon mesésnek fogod érezni a történetet, szinte látod az öreget a felhők fölött, ahogy "szórja az igét", és persze a hat nap hat nap lesz, Ádámot gyurmázzák, borda ki, jön Éva. A kígyó röhejes és a történet mesekönyvbe illik.

DE, ha Istent mint tervező elmét, szellemet, első okot képzeled el, akkor a teremtés olvasásakor szinte látod az ősrobbanást, aztán a formátlan és kaotikus masszát, amely később majd a földet alkotja. Akkor már a hat napra csak mint hat hosszabb időszakra tudsz gondolni, amelyre szükség volt ahhoz hogy ez létrejöjjön. A tiltott fára már mint választási lehetőségre gondolsz, Ádámra és Évára mint magára az emberiségre, hiszen ha ránk is vonatkozik a bűnbeesés, akkor azt nem csak ők tették, hanem mi is tesszük, akkor permanens árulásban élünk. És csak jár az agyad és egyre több összefüggést látsz.

És most azt kérdezed: kinek van igaza? A válaszom: teljesen mindegy. Ez a történet nem befolyásoja az üdvösségedet. Hogy Ádám valóban egy személy volt-e, vagy elvontan az emberiséget jelképezte, esetleg mindkettő egyszerre,az mindegy. Isten nem fog rád haragudni, ha nem jól értelmezed, talán nincs is "jó" értelmezés. Hiszen ez egy eredetmonda! A lényeg az, mi történt az emberrel és miért.

És most kérlek olvasd el Mózes második könyvéből a 20, 1-17-et: a tíz parancsolatot. Itt nincs igazán lehetőséged magyarázkodni. Lehet agyalni, hogy miért úgy van, ahogy, de ennyi. Ne ölj, ne lopj. Ezt csak az érti félre, aki félre akarja érteni.

A történelemkönyv innentől kezdve egyre akkurátusabb, egyre valóságosabb. A prófétai könyvekről meg (Ésaiástól Malakiásig) tudni kell, hogy a nagy része látomás, álmok, próféciák. Megint csak a történelem mutatja meg, melyek teljesedtek be, melyek várnak még beteljesedésre.

Hát ennyit az ószövetségről. Egyébént nekem az is sokat segített, hogy eleinte nem a kereszténység volt az első választásom, így elég jól ismerek más ősi szent iratokat is, mai napig is olvasom őket. A manna története például buddha beszédeiben is előfordul. Két eltérő kultúrában, nagyjából azonos időben lejegyeztek egy történetet és mindkét esetben a történetnek ugyanaz a tanulsága. Valóban létezett a manna? Talán. De szívszorító arra gondolni, hogy valahol mélyen több nép is tudja, mit jelképezett.

Ne haragudj a hosszadalmas válaszért, de nagyon elragadtatom magam, ha belegondolok az ősi könyvek mondanivalójának a mélységébe. Nem untatlak tovább, remélem sikerült értelmesen válaszolnom.

Freya