Mikor értik már meg a keresztények, hogy a szentháromság nem modalizmus?

"A jehovista válasza több hazugságot tartalmaz a Biblia szerint"

Csak egyet mondj abból amit itt írtam!

Szia!

A III. században egy Rómában élő líbiai pap, Sabellius azt tanította, hogy Isten egy személy különböző megnevezésekkel. Ez az irányzat a modalizmus. Ekképpen az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten különböző jogosultságait jeleníti meg, amely minden időben attól függ, hogy ő milyen módon kíván kapcsolatot teremteni az emberrel. Hasonlíthatjuk ezt a vízhez, ahogyan az lehet szilárd, folyékony és légnemű is.

A korabeli egyház kiközösítette Sabelliust, mert felismerték, hogy tanítása ellentétben áll a Bibliával. Az Istenség nem három szerep, amit egyetlen személy játszik. Sabellius-nak azonban ma is élnek hívei, akik az "egyedüliség" vagy "egyedül Jézus" doktrínájának követőiként ismertek. Ez a tanítás azt állítja, hogy Jézus Krisztus nemcsak Fiú, hanem ő az Atya és a Szentlélek is. Ennek megerősítésére hozzák fel Ésaiás 9:6-ot, amely a Messiást illetve a megígért Fiút úgy említi, mint "örökkévaló Atyát".

Az "egyedüliség" doktrínája azonban figyelmen kívül hagyja azt a bibliai tényt, hogy a Fiú az Atya Isten lényének kinyilatkoztatójaként jött a Földünkre, ami lelki vakságban tapogatózik. Jézus a Gecsemánéban így imádkozott Atyjához: "És most te dicsőíts meg engem, Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tieid voltak, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották." (Jn 17:5-6)

Egyedül Jézus tudta bemutatni az Atyát, mert ő az Atya "valóságának képmása" (Zsid 1:3) Lukács 10:22-ben pedig azt olvashatjuk, hogy csak a Fiú tudja, kicsoda az Atya. Így amikor a tanítványok megkérdezték Jézust, hogy milyen az Atya, ő elmondhatta: "aki látott engem, látta az Atyát" (Jn 14:9). Jézus Krisztus tökéletesen tükrözte az Atya jellemét, ezért viselhette az "örökkévaló Atya" nevet. Ennek egy másik magyarázata pedig az, hogy a világ és minden, ami benne van, Krisztus által teremtetett. Következésképpen Jézus valós értelemben a mi Atyánk (Lásd. Zsid 1:2; Jn 1:3).

A Bibliában Ésaiás 9:6 az egyetlen olyan igevers, amely Jézust Atyának nevezi. Krisztus önmagát még a következő nevekkel említi: embernek Fia, testvérünk, pásztorunk és főpapunk. Egy tanítást egyetlen igeversre alapozni ugyanolyan balgaság, mint házat építeni egyetlen szál kerítéslécen. A Biblia újra és újra elválasztja az Atya és a Fiú fizikai létét egymástól. Mialatt Krisztus a Földön volt, így szólt Atyjához: "Mennyei Atyám" (Mt 10:32). Imáit mindig a menny felé küldte, és kifejezte, hogy az Atya saját akarattal rendelkezik "mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42) "És kiáltván Jézus nagy szóval mondta: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezeket mondván meghalt." (Lk 23:46) Majd ezután meghalt és feltámadt, a mennybe ment, és "az Isten jobbjára ült" (Rm 8:34). Ez is azt mutatja, hogy az Atya külön jelenléttel rendelkezik.

Jézus 80 alkalommal jelentette ki, hogy ő nem az Atya. Míg céljukat és eredetüket tekintve mindig egyek maradnak, egyértelmű, hogy személyüket tekintve különböznek egymástól. Az Atya néhányszor a mennyből szólt Jézushoz: "És ímé, egy égi hang ezt mondta: Ő az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm!" (Mt 3:17)

Isten nevei, melyek Mózes első könyvében és más helyeken találhatók a Szentírásban, hosszú oldalakban mutatják be Teremtőnket. "És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon" (I.Móz 1:26) Az Istenre itt használt héber szó az "Elohim". Ez egy olyan többes számú főnév, amelyet az Ószövetség több mint 2700-szor alkalmaz. Tízszer többször használták az Úr említésekor az "Elohim" alakot, mint annak egyes számát, az "Él" megnevezést. Még az ószövetségi Dániel könyvében is két különálló személyként látjuk az Atyát és a Fiút. "Láttam éjszakai látásokban, és ímé, az égnek felhőiben mint valami ember Fia jött, és ment az Öregkorúhoz, és elébe vitték őt." (Dán 7:13) Jézust, az embernek Fiát szemlélhetjük, amint az Öregkorú elé járul, aki egyértelműen maga az Atya Isten.

Az Újszövetség irataiban is fellelhetjük az egy Isten, három egységes, teljesen isteni személy felfogását. Pál apostol így ír a három isteni személyről: "Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében hívattatok is el; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4:4-6)

Pál gyakran hivatkozott az Istenség három különálló személyére. "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen." (2Kor 13:13) "Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsid 9:14)

A Jelenések könyve a három isteni személy bemutatásával kezdődik. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van és Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen." (Jel 1:4-6)

Mindezeken kívül Jézus keresztségének leírásánál is egyértelműen három különálló személyt látunk. "És Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijött a vízből; és ímé, az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot és őreá szállani. És ímé, egy égi hang ezt mondta: Ő az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:16-17)

Amennyiben Jézus az Istenség egyetlen személye, honnan jött a hang, amely kijelentette: "Ő az én szeretett Fiam" Ő volt a mennyből jövő hang, az égből alászálló galamb és a folyóparton testben is jelen volt, mintegy háromfelé osztva magát? Nem. Ez nem egyszerűen egy ügyes hókuszpókusz csak, hanem egy fejedelmi újraegyesülés, mely feltárta a Szentháromság igazságát. Ezen felül a hatalomban osztozó három isteni személy bízott meg minket a keresztség szolgálatával is: "Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mt 28:19)

Üdv. Péter

A modalizmust megcáfolni nem nagy teljesítmény!

De a háromság egyéb formáit bizonyítani a bibliából az már erő feletti teljesítmény lenne, mivel a te "bizonyítékaid" a három "személyre", egyszerűen csak belemagyarázás olyan versekbe, ahol a szent szellem is meg van említve!

Egyáltalán nem úgy beszél a Biblia a szent szellemről, mint Jézusról, vagy bármely valóságos személyről. Isten IRÁNYÍTJA a szent szellemét és arra használja, amire csak akarja, de Jehova IRÁNYÍTJA, nem független személyként működik!

Sohasem beszélget Jehova, vagy Jézus a szent szellemmel, mint ahogy Ők ketten egymással! És még számtalan vers bizonyítja összefüggésében, hogy a háromság különálló "személyei" közül nem minden az, amit bele akarnak magyarázni.

"Valami okból az Atya saját magán kívül a Fiúnak és a Léleknek is saját személyiséget adott és Istennek kijáró tiszteletet követel. Ennyi a történet."

Ez nem a Biblia története! Jézus, mint egy különálló, mindenkor Istennél alacsonyabb rangú lény személyisége, jól látható, ehhez NEM KELL és nem fér bele a háromság misztikája.

A szent szellem viszont CSAK és KIZÁRÓLAG a rengeteg róla szóló Írásszövegből kiragadott, megszemélyesített versekre épül. Amikor tudjuk, hogy a Biblia is több fogalmat, tárgyat is megszemélyesít, sőt mi, a mai modern nyelvünkben szintén gyakran beszélünk így.

Ha azt mondom, hogy engem a Biblia szeretetre tanított, akkor a Biblia személy? Nektek semmi másféle "bizonyíték" nincs a szent szellem "személyére" vonatkozóan. De amit én fent írtam, az szintén igaz!

"Ez nem a Biblia története! Jézus, mint egy különálló, mindenkor Istennél alacsonyabb rangú lény személyisége, jól látható, ehhez NEM KELL és nem fér bele a háromság misztikája."

filippi 2, 6-10 ajánlom tanulmányozásra.

"Aki mikor ISTENNEK FORMÁJÁBAN VALA nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő AZ ISTENNEL EGYENLŐ.

Hanem ÖNMAGÁT MEGÜRESÍTVE szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett(....)Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, ÉS AJÁNDÉKOZOTT NEKI OLY NEVET, AMELY MINDEN NÉV FÖLÖTT VALÓ, Hogy JÉZUS nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké."

Isten a saját hatáskörét adta neki, és mindenekfölött való nevet. Ha ez neked nem Istennel egyenlő pozíció, nem tudom, mi az. Persze hogy az Atyából született, így hozzá képest második, viszont a teremtés előtt nem létezett idő, és a Bibliából tudjuk hogy Isten Jézus ÁLTAL teremtett MINDENT. Sőt, Isten maga is időn kivül áll. Igen, ezt mi az idő uralma alatt nem tudjuk felfogni,ahogyan van még néhány fizikai fogalom, különösen az idővel kapcsolatban, amit nem tudunk józan ésszel felfogni, mégis igaz. Tehát az, hogy Jézus az Atyából SZÜLETETT (és nem teremtetett), minden előtt, azt jelenti, hogy egylényegű az Atyával, mert Istenből Isten születik.

"A szent szellem viszont CSAK és KIZÁRÓLAG a rengeteg róla szóló Írásszövegből kiragadott, megszemélyesített versekre épül. Amikor tudjuk, hogy a Biblia is több fogalmat, tárgyat is megszemélyesít, sőt mi, a mai modern nyelvünkben szintén gyakran beszélünk így."

A Bibliára nem jellemző, hogy egy megszemélyesítést következetesen végigvigyen, amit aztán nem úgy ért. ez zavaró lenne. Igen, a bölcsességet is megszemélyesíti a példabeszédekben, de máshol nem említi személyként. A szent szellem személyisége máris könnyen érthető, ha a sátánnal vetjük össze, aki szintén személy. Ő is tud betölteni és befolyásolni mint a szellem. Ahogyan beszélni, vezetni,gondolkondi és megszomorodni is. Ahogyan saját akarata is van mindkettőnek. Ha a szellem csak egy személytelen, irányított erő lenne,miért említi meg a Biblia annyiszor, amikor MINDHÁRMAN az Atya, a Fiú és a Szellem együtt tevékenykednek? Miért a szellemet nem szabad megszomorítani, és miért a szellem adj az ajándékokat saját akarata szerint? Miért nem az Atyát említik itt? Igen, a szellemen keresztül az Atya, mi is ezt mondjuk, de van egy különbség. Ha a szellem csak egy személytelen erő, akkor nem kellene annyit emlegetni, és annyiszor megszemélyesíteni, ahogy sehol semmi más nincs annyira következetesen megszemélyesítve a Bibliában.

"Ha azt mondom, hogy engem a Biblia szeretetre tanított, akkor a Biblia személy? Nektek semmi másféle "bizonyíték" nincs a szent szellem "személyére" vonatkozóan."

Nos, a Biblia egy könyv. A szellem láthatatlan tehát nem tárgy. Erő, de ha személytelen lenne, akkor mint fentebb írtam, nem lenne KÖVETEKEZETESEN megszemélyesítve, Jézus nem utalna rá személyként (pártfogó, ő, aki stb.)

A Filippi 2, 6-10 kulcsversét számtalan fordítás igen eltérően fordítja, mint sok olyan, a háromságot (látszólag) támogatni igyekvő verset is, melyet igyekeztek a fordítók a saját szájuk íze szerint fordítani. Ezen sok fordítás összehasonlításából jól látszik az a hamis igyekezet, hogy mindenáron találjanak olyan "érveket", melyek kiragadva a szűkebb és tágabb szövegkörnyezetükből, látszólag őket igazolják.

Erre egy gyakran idézett, jó példa a János 10:30: "Én és az Atya egyek vagyunk." Meg aztán ez is.

"Isten a saját hatáskörét adta neki, és mindenekfölött való nevet. Ha ez neked nem Istennel egyenlő pozíció, nem tudom, mi az."

Pont ez a hamis következtetés a kérdéses versek alapján, hiszen miről van ott szó? "Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, ÉS AJÁNDÉKOZOTT NEKI OLY NEVET, AMELY MINDEN NÉV FÖLÖTT VALÓ, Hogy JÉZUS nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké."

Van itt (vagy bárhol a bibliában) szó arról, hogy Jézus "egyenlővé" lett téve, vagy valaha "egyenlő" volt (a háromság értelmében!) Istennel, a Mindenhatóval? NEM, NINCS! Akkor miért ez a hamis következtetés? Van szó valahol arról, hogy eme "ajándékkal" Jézus a földi élete előtt is rendelkezett, vagy pont az teszi különleges "ajándékká", hogy Jézus Atyja, Jehova (akit Ő mindenkor ugyanúgy imádott és imád ma is, mint mi), a bizonyított hűségével, a váltságáldozatával KIÉRDEMELTE Jehovától ezt az állást? Azt az állást, mellyel előtte még az égben sem rendelkezett, még akkor sem, ha komoly dicsőségben volt része addig is Isten mellett.

"A Bibliára nem jellemző, hogy egy megszemélyesítést következetesen végigvigyen"

A Biblia nagy részében ez nem is jellemző! Nem a megszemélyesítés a jellemző, hanem az Isten által irányított, vagyis nem saját akarattal rendelkező, tehát személytelen erőként való szerepeltetés.

Sátán személyisége könnyen azonosítható, hiszen Jehova és Jézus is beszél vele, dialógust folytat, de a szent szellemmel nem!

"Ahogyan beszélni, vezetni,gondolkondi és megszomorodni is."

Ha mindezek mögött Jehova áll, aki "beszél", "vezet", "gondolkodik" és "megszomorodik", akkor már nem érthető? Dehogynem.

"Ahogyan saját akarata is van mindkettőnek."

Hol olvasod, hogy nem a szent szellem mögött álló, általa irányított és a céljaira felhasznált Mindenható rendelkezik saját akarattal, hanem közvetlenül a szent szellem is? Olyan helyeken, ahol nincs mindig kiírva részletében? Máshol viszont ki van írva részletesen, hogyan használja Jehova a szent szellemét, mint valami személytelen erőt. És akkor?

"Ha a szellem csak egy személytelen, irányított erő lenne,miért említi meg a Biblia annyiszor, amikor MINDHÁRMAN az Atya, a Fiú és a Szellem együtt tevékenykednek?"

Na akkor számold csak meg, hányszor van ez a három szereplő együtt megemlítve?! És amikor a szent szellem az Atya jóvoltából elvégzi a feladatát, akkor nem együtt tevékenykednek ők "ketten", vagy "hárman"? Ettől még a szent szellem nem lesz önálló akarattal bíró isteni személy. Azt is számold már meg akkor, hogy a különféle felsorolásokban a szent szellem hányszor szerepel személytelen dolgok, fogalmak, tulajdonságok között?

Így ezek a "bizonyítékok" csak álérvek.

"Miért a szellemet nem szabad megszomorítani"

Mint írtam, a szellem mögött álló Mindenhatót szomorítod meg azzal, ha a szellemének ellenszegülsz.

"és miért a szellem adj az ajándékokat saját akarata szerint?"

Melyik vers írja azt, hogy a szent szelem, mint önálló akarattal rendelkező isteni "személy", osztogatja az ajándékokat? Ne akarj megvezetni! Ha találsz ilyent, akkor elhiszem, de míg nem, azt kell feltételeznem, hogy csak belemagyarázod a saját elképzelésed egy kiragadott versbe.

"Ha a szellem csak egy személytelen erő, akkor nem kellene annyit emlegetni, és annyiszor megszemélyesíteni, ahogy sehol semmi más nincs annyira következetesen megszemélyesítve a Bibliában."

Miért? Jehova szent szelleme, vagyis ereje, mellyel minden tevékenységét végrehajtja és amellyel a keresztény tanítványokat közvetlenül támogatja, nem érdemel meg ilyen kifejezéseket?

Kérdezd meg magadtól: beszélgetnek-e a szent szellemmel? Imádkoznak-e hozzá, vagy mindenkor az Atyához, Jézus Istenéhez buzdítanak imádkozni.

Kedves előttem szóló. Tisztelem a teológiai felkészültségedet. Kérlek, akkor az általam említett igehelyet a görög eredetiből legyél szíves saját magad lefordítani és értelmezni. És akkor mindjárt kiderül, hogyan is kell értelmezni.

"Van itt (vagy bárhol a bibliában) szó arról, hogy Jézus "egyenlővé" lett téve, vagy valaha "egyenlő" volt (a háromság értelmében!) Istennel, a Mindenhatóval? NEM, NINCS!"

Most csak azon tűnődöm, van-e fogalmad arról, hogy a háromság értelmében hogyan is egyenlő Jézus az atyával. Tartok tőle, hogy nincs. A háromság elleni érveitek vagy politeizmusnak látja, vagy modulizmusnak. De ezek közül egyik sem az.

Akkor miért ez a hamis következtetés? Van szó valahol arról, hogy eme "ajándékkal" Jézus a földi élete előtt is rendelkezett, vagy pont az teszi különleges "ajándékká", hogy Jézus Atyja, Jehova (akit Ő mindenkor ugyanúgy imádott és imád ma is, mint mi), a bizonyított hűségével, a váltságáldozatával KIÉRDEMELTE Jehovától ezt az állást? Azt az állást, mellyel előtte még az égben sem rendelkezett, még akkor sem, ha komoly dicsőségben volt része addig is Isten mellett.

Jézus Isten egyszülött fia volt. Még messiási "állása" előtt is. továbbá Jézus testben zsidó volt. A zsidóknál az elsőszülött fiú (pláne az egyszülött fiú)felnőtt korától az apjával egyenlő. Azaz ha az apja elutazik, a fiú teles jogú családfői döntést hozhat, stb. Amikor ő maga az Atya egyszülött fiának hívta magát, a zsidók pontosan tudták, mit jelent ez: egyenlővé tette magát Istennel. Ez volt ellene a vád.

Ezen kívül tudjuk, hogy minden őáltala és rá nézve lett teremtve. Ez szerintem megint feszegeti az isteni pozíciót. De a lényeg: Jézus hagyta, hogy imádják, az angyalok nem hagyták.

"A Bibliára nem jellemző, hogy egy megszemélyesítést következetesen végigvigyen"

"A Biblia nagy részében ez nem is jellemző! Nem a megszemélyesítés a jellemző, hanem az Isten által irányított, vagyis nem saját akarattal rendelkező, tehát személytelen erőként való szerepeltetés."

Hány idézetet kérsz, ahol értelmetlen a megszemélyesítés, ha csak nincs valami több a háttérben?

"Sátán személyisége könnyen azonosítható, hiszen Jehova és Jézus is beszél vele, dialógust folytat, de a szent szellemmel nem!"

Természetesen nem, hogyan is tehetnék? A szellem nem egy "harmadik úriember" a klubban, a szellem az ami: szellem. Épp az benne a csodálatos, hogy az Atya szelleme saját személyiséggel rendelkezik. Ő sugallva beszél. Hogy az Atya hogyan beszél vele a mennyben, azt nem tudjuk, mert Istennek a mennyben folytatott dialógusairól nem sokat ír a Biblia.

"Ahogyan beszélni, vezetni,gondolkondi és megszomorodni is."

Ha mindezek mögött Jehova áll, aki "beszél", "vezet", "gondolkodik" és "megszomorodik", akkor már nem érthető? Dehogynem."

Érthető, de nézd meg más szemszögből (ha tudod): Miért van az, hogy ők hárman, az Atya, a Fiú és a Szellem sokszor tevékenykednek együtt? Ha a szellem egy irányított, személytelen erő, miért kell megemlíteni? Keresztrejtvényt egyedül szoktam fejteni, nem én és az intellektusom. Továbbá miért kell egy személytelen erő nevében keresztelni? Miért úgy osztogatja a lélek az ajándékait ahogyan akarja? Miért nem úgy, ahogyan Jahve akarja? Az én intellektusom nem tud úgy dolgozni, ahogyan ő akar, csak ahogyan én akarom.

Másik izgalmas dolog: szerintetek Jézus azért nem egyenlő az Atyával, mert őt imdája és ugye magához nem imádkozhat. (tényleg nem, de ez megint a háromság félreértése a részetekről) viszont azt olvassuk hogy a Lélek esedezik értünk! (Róm 8, 26) tehát egy személytelen, irányított erő esedezik értünk? Hm.

"Ha a szellem csak egy személytelen, irányított erő lenne,miért említi meg a Biblia annyiszor, amikor MINDHÁRMAN az Atya, a Fiú és a Szellem együtt tevékenykednek?"

Na akkor számold csak meg, hányszor van ez a három szereplő együtt megemlítve?! És amikor a szent szellem az Atya jóvoltából elvégzi a feladatát, akkor nem együtt tevékenykednek ők "ketten", vagy "hárman"? Ettől még a szent szellem nem lesz önálló akarattal bíró isteni személy. Azt is számold már meg akkor, hogy a különféle felsorolásokban a szent szellem hányszor szerepel személytelen dolgok, fogalmak, tulajdonságok között?

Így ezek a "bizonyítékok" csak álérvek."

Elsimerem, hogy a hármuk együttműködése önmagában nem sokat jelent. De érdekes felvetni, vajon miért nem említi a biblia ennyire gyakran Istennek az angyalokkal történő együttműködését. Továbbá egy személytelen erőt miért kell ilyen gyakorisággal megemlíteni, és ismét: MIÉRT KERESZTELÜNK EGY SZEMÉLYTELEN ERŐ NEVÉBEN? És egyáltalán, hogyan lehet neve egy erőnek,amire keresztelkedünk?

"Miért a szellemet nem szabad megszomorítani"

Mint írtam, a szellem mögött álló Mindenhatót szomorítod meg azzal, ha a szellemének ellenszegülsz. Azzal is Istent szomorítod meg, ha Jézusnak ellenszegülsz, Jézus pedig személy. Tehát ez az érvelés önmagában nem jelent semmit, értelek,de ez mindkét értelmezésre igaz.

"Melyik vers írja azt, hogy a szent szelem, mint önálló akarattal rendelkező isteni "személy", osztogatja az ajándékokat? Ne akarj megvezetni! Ha találsz ilyent, akkor elhiszem, de míg nem, azt kell feltételeznem, hogy csak belemagyarázod a saját elképzelésed egy kiragadott versbe.2

"De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja,aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (1kor 12,11)Rengeteg olyan vers van, ahol a Lélek az akarata szerint cselekszik, csak te nem látod bele, mert bezárod az elmédet az előtt az értelmezés előtt, ami neked nem tetszik.

"Miért? Jehova szent szelleme, vagyis ereje, mellyel minden tevékenységét végrehajtja és amellyel a keresztény tanítványokat közvetlenül támogatja, nem érdemel meg ilyen kifejezéseket?"

Nem. Jahve Isten egyedül érdemel meg ilyen kifejezéseket. De a Bibliából azt látjuk, hogy miután bizonyos tulajdonságokat és tetteket csak Istennek tulajdonít, ugyanezeket Jézusnak és a Szellemnek is.

"Kérdezd meg magadtól: beszélgetnek-e a szent szellemmel? Imádkoznak-e hozzá, vagy mindenkor az Atyához, Jézus Istenéhez buzdítanak imádkozni."

Igen. Csel 10:19-20, Zsid 3, 7, 10, 15 Jel 22, 17 stb.Persze, mivel ő szellem, nem lehet vele úgy beszélgetni, mint a szomszéd pistivel,de aki bizonyságot tesz, tanít és beszél, azzal lehet beszélgetni. Imádkozni pedig az Atyához szoktak, Jézus nevében, a Lélek által. Már megint politeizmust látsz a háromságban. A Lelket lehet kérni hogy töltsön be,hogy vezessen, de közben tudod, hogy az Atyához imádkozol. Ha nem így lenne valóban politeizmus lenne.