Istennek mi lenne a neve?

Éli Istennek a neve az Ótestamentumban a Jahve mellett szanszkrit nyelven

[link]

isten az egy tág fogalom sok isten létezik mint pl miniszter elnők is sok van ezekszerint

a mi istenünk gyurcsány ferenc

ja isten nem foglalkozás mert nem dolgozik vagyis munkanélküli akkor ez egy hajléktalan csoport neve lehet

de ezt a pap megmondja neked pontosan ha érdekel

A kérdező jól írta! Az Isten nagybetűvel is uganazt jelenti, semmiképpen nem a Bibliai Teremtő személyes neve. Csak rang, vagy cím!

Az Isten leírására szolgáló kifejezések: Úr, Mindenható, Teremtő — valóban helyesek. A Biblia is használja ezeket. Ámde létezik egy szó, amit a Biblia mindezeknél gyakrabban használ. Ez pedig Isten személyes NEVE, és ez a név mindarra emlékeztet minket, amit Istenről tudunk. Ez a név, amelyet ma általában Jehova vagy Jahve kiejtéssel használnak, minden egyéb, Istenre vonatkozó megjelölésnél sokkal többször fordul elő a Biblia eredeti szövegében.

Ezt a nevet nem az emberek választották. A Biblia elmondja, hogy Isten választotta magának, és kijelentette, hogy használni kell ezt a nevet. Azt mondta: „Mondd el az izraelitáknak, hogy JEHOVA, az atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött el téged hozzájuk. Ez a nevem örökre; így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15, NE). Vajon ez a széles körben elterjedt (angol nyelvű) modern fordítás miért használja a Jehova nevet a szövegében? Nos azért, mert ez az Isten nevének szokásos angol kiejtése, amely név több ezerszer fordul elő az eredeti héber Bibliában.

Amikor a Biblia Isten nevét használja, máris kényszerítve érezzük magunkat arra, hogy ne mint erőre, hanem mint személyiségre gondoljunk. Ez segít minket, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Isten sokak előtt oly távolinak tűnik! Pedig Pál apostol ezt írja: „A valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27).

Kedves 04:07-es válaszoló.

Kevered a tényeket a fikcióval, helyenként megfűszerezve pici demagógiával.

Miért van az, hogy vagy nem, vagy csak néhány helyen használják Isten nevét sok bibliafordításban?

A Katolikus fordítás 1992-es kiadása a „Megjegyzések a könyv használatához” részben (a 8. oldalon) ezt írja: „ A Jahve nevet . . . a hagyománynak megfelelően »Úr« szóval fordítottuk. De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.”

A Magyarázatos Károli Biblia az 5Mózes 28:58-hoz fűzött magyarázatában ezt írja: „ A történelem és a kinyilatkoztatás egyik különössége, hogy homály fedi Isten ósz-i [ószövetségi] legközvetlenebb és legszemélyesebb neve . . . , a héber JHVH szó helyes kiejtését. A »Jehova« változat a név mássalhangzóinak és az »Úr« jelentésű egyik szó (Adonáj) magánhangzóinak összevetéséből ered. Feltehetőleg a »Jahve« az eredeti kiejtés. A nevet tulajdonképpen nem is ejtették ki, mivel a később élt zsidók túlságosan szentnek tartották ahhoz, hogy kimondják és féltek, hogy megsértik a 2Móz 20:7 és 3Móz 24:16 tilalmát. Ebben a változatban fordítása »ÚR«.”

Tehát amikor a Szentírásból eltávolítják a Szerzőjének, azaz Istennek a nevét, arra hagyatkoznak, ami saját nézőpontjuk szerint helyes, noha a Szerző neve az eredeti héber szövegben többször fordul elő, mint bármely más név vagy cím. Ily módon elismerik, hogy a judaizmus híveinek példáját, babonáját követik, akikről Jézus azt mondta: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” [Máté 15:6]. Ez viszont súlyos bűn!

De mégis hogyan kell ejteni ezt a négy mássalhangzót: יהוה

Nos erős torzítás, mikor szaktekintélyek, vagy őket idéző laikusok mereven kijelentik, hogy azt csak így és így lehet ejteni és kész, mikor senki sem lehet biztos abban, hogy miként ejtették ki valamikor.

De nem is ez a lényeg. Hanem a használata!

Magyarországon, úgy mint a legtöbb nyelven a földön a Jehova különféle formái vannak a köztudatban már régen.

A legtöbb név bizonyos mértékű változáson megy át, ha lefordítják egy másik nyelvre. Jézus zsidónak született, és nevét héberül talán Jé·sú′a‛-nak ejtették ki, a Keresztény Görög Iratok ihletett írói azonban nem haboztak e név görög I·é·szusz′ formáját használni. A kiejtés a legtöbb nyelvben egy kicsit eltér ettől, mégis bátran használjuk a saját nyelvünkben megszokott formát. Ez más bibliai nevekkel is így van. Hogyan tudnánk akkor megfelelő tisztelettel adózni a legfontosabb név viselőjének? Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését? Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, éspedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendőképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az ő imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?

Tehát nem az a lényeg, hogy mindig kijavítsuk a helyes/helytelen kiejtést, mikor senki sem tudhatja melyik a helyes!

A Károli Gáspár fordítású Bibliában Isten neve megtalálható pl. :

"Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van." Ézsaiás 26:4

"Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön." Zsoltárok 83:19

Szerintem, hogy mi a neve Istennek, ebből világosan kiderül. Szerintem nem kell kommentár hozzá.

Van olyan Biblia, amelyben közel 7000-szer szerepel Isten személyes neve (a négy betűből álló JHVH vagy YHWH, a héber ja˙wah' szóból -"valamivé lenni, válni"- eredő név:"előidézi, hogy legyen", magyar kiejtése: Jehova).A régi, Károli fordítású Bibliában ehhez képest alig, ha jól tudom, csak nyolc helyen fordul elő Isten neve:

1Mózes 22:14, 32:9

2Mózes 6:3, 15:3, 17:15

Bírák 6:24

Zsoltárok 83:19

Ézsaiás 26:4

A név kiejtése lehet más -Jahve, de sokszor csak Jah-, ám ez csak kiejtés kérdése, nem pedig a jelentést érinti.

Jézus fontosnak tartotta, hogy megismerjük Isten nevét, ezért mikor tanított a zsinagógában és más helyeken, megszakította azt a hagyományt, hogy a zsidók nem ejtették ki Isten nevét. Ezt mondta egy imájában Atyjának:"Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból...megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni"(János 17:6, 26)

A "Miatyánkban" is ez áll:"...szenteltessék meg a Te neved..." Vannak, akik napjában többször imádkozzák ezt a szöveget, mégis mindenfélével behelyettesítik Isten személyes nevét, ezzel azt a zsidó -vagy héber- hagyományt követve, amelyet Jézus elvetett.