Hogy is volt ez akkor? , avagy az Ószövetség számomra legnagyobb és legellentmondásosabb talánya. Ti mit gondoltok erről?

Kedves nem hívő barátom!

Az emberi természet már csak ilyen. Attól, hogy valaki hívő, még nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul győznie az emberi természete felett. Sajnos én is hajlamos voltam (és néha vagyok is) ragaszkodni egy-egy elmélethez, ami valamiért szimpatikusabb mint egy másik.

Ennek a témának valóban utánajártam mert érdekelt. Segítségemre volt a héber nyelv ismerete, a héber Bibliához való hozzáférés, a szövegösszefüggések alapos vizsgálata, az előzmények és következmények összefüggéseinek megvizsgálása, a Biblai egészének mondanivalója, és ebből számomra ez a magyarázat a kézenfekvő. Más számára bizonyára más. Akit lenyűgöz az angyalok világa, a róluk való hiedelmek, a velük kapcsolatba hozható mitológiák, azok pedig abban hisznek, amit itt is olvashattunk. Legyen mindenki a maga értelme szerint meggyőződve. Úgy gondolom ez a kérdés nem befolyásolja a hitéletünk alakulását.

Üdv. Péter

A Noé idejében uralkodó szellem

Az 1Mózes 6. fejezetében olvasható történelmi beszámoló arról tudósít, hogy Noé napjaiban a föld romlottá lett az igaz Isten szeme előtt. Vajon miért? Az erőszak miatt. Itt nem pusztán erőszakos bűncselekmények elszigetelt eseteiről van szó. Az 1Mózes 6:11 arról tudósít, hogy „a föld megtelt erőszakossággal”.

De hát mi volt ennek a hátterében? A Péter második leveléből idézett írásszöveg istentelen emberekre utal. Igen, az istentelenség szelleme kezdett teljesen eluralkodni az emberi ügyekben. Ez nemcsak az isteni törvény általános figyelmen kívül hagyásából állt, de kihívó magatartást jelentett magának Istennek a személyével szemben. És amikor az emberek kihívóan viselkednek Istennel szemben, hogyan várhatjuk el tőlük, hogy kedvesen bánjanak az embertársaikkal? Ez az istentelen magatartás már Noé megszületése előtt annyira elterjedt, hogy Jehova Énok által megjövendöltette annak kimenetelét (Júdás 14, 15). Az Istennel szembeni kihívó magatartásuknak feltétlenül ki kellett váltaniuk az isteni ítélet végrehajtását.

Egyéb befolyás is hozzájárult ahhoz, hogy az erőszakosság oly magas fokú volt azokban a napokban. Az 1Mózes 6:1, 2. versei is erre hívják fel a figyelmet: „Történt pedig, hogy amikor az emberek számban szaporodni kezdtek a föld színén és leányaik születtek, az igaz Isten fiai kezdték észrevenni, hogy az emberek leányai szépek; feleséget vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak.” Kik voltak hát ezek „az igaz Isten fiai”? Nem egyszerű emberek? Az emberek már évszázadok óta megfigyelték a szépséges nőket és feleségül vették azokat. Ezek az ’Isten fiai’ testet öltött angyalok voltak. A Júdás 6. versében úgy szerepelnek, mint „angyalok, akik nem őrizték meg eredeti állapotukat, hanem elhagyták tulajdon lakhelyüket.” (Vö. 1Péter 3:19, 20.)

Amikor ezek az emberfeletti teremtmények, akik férfiakként anyagi testet öltve kapcsolatba kerültek az emberek leányaival, vajon mi történt? „Azokban a napokban nefilimek voltak a földön és azután is, amikor az Isten fiai viszonyt tartottak fenn az emberek leányaival, akik fiakat szültek nekik; ezek voltak azok a hatalmasok, akik régtől fogva híres emberek voltak.” Igen, az ebből a természetellenes kapcsolatból származó utódok nefilimek voltak, hatalmas teremtmények, akik mások elnyomására használták fel rendkívüli erejüket (1Mózes 6:4).

Vajon milyen rosszá vált a helyzet? Nos, annyira rosszá, hogy „látta Jehova, hogy az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy, és hogy szíve gondolatának minden hajlama állandóan csak rossz volt”. Hogyan reagált erre Jehova? „Jehova sajnálta, hogy embereket hozott létre a földön és fájdalmat érzett szívében.” Ez nem azt jelenti, hogy Jehova úgy érezte, hibát követett el, amikor megteremtette az emberiséget. Inkább azt sajnálta, hogy miután az embereket megteremtette, a viselkedésük annyira megromlott, hogy kénytelen volt elpusztítani őket (1Mózes 6:5–7).

Kedves kérdező és Péter!

Mindezen következmények csak azért, mert egy természetes emberi keveredés zajlott le abban az időben, amilyen keveredés már addig is, de azóta is számtalanszor megtörtént? Azok miért nem járnak ilyen következményekkel?

Kedves tanú testvérem!

A jó és a rossz keveredése egyáltalán nem természetes emberi keveredés! Ez Isten szándékával teljesen ellentétes, így nem lehet természetes! Az pedig végképp nem igaz, hogy ilyen keveredés már addig is volt, egyáltalán nem értem ezt mire alapozod! Ha figyelmesen elolvasod az 5. fejezetet annak logikai folytatása a 6. melyben Isten megmutatta, hogy mi vezetett az Özönvízhez.

Teljesen egyértelmű szerintem a szövegösszefüggésből, hogy az "istenfiak" az istenfélő Sétnek az utódai, az "emberek lányai" pedig Kain leszármazottai.

Több ősi népnél megvolt az a hit, hogy hajdanában létezett egy óriási termetű és erejű emberfajta, amely emberi anyáktól és isteni apáktól származott; és sokan feltételezik, hogy ezeknek a legendáknak a visszhangja a bibliai elbeszélés.

Philo, Josephus és a Jubileumok Könyvének szerzője ezeket a pogány legendákat tévesen belemagyarázták a Bibliába. Azonban a Genezisben nincs nyoma lázadó vagy "bukott angyaloknak", ugyanis az angyali és emberi lények egymásközti házasságának eszméje túlságosan idegenszerű a zsidó gondolkodás számára. Ennek a résznek mitológiai értelmezését a múltban számos zsidó és nemzsidó magyarázó visszautasította, sok új magyarázó viszont felújította.

Egyesek a "bené elóhim"-ot így fordítják: "a nagyok fiai", a költői szövegekben ugyanis az "elóhim" sokszor "hatalmast" jelent (lásd. például Zsolt. 29:1). Egyes magyarázatok szerint ezek a versek tehát azt állapítanák meg, hogy az előkelők fiai asszonyokat vettek maguknak a nép leányai közül, akik nem voltak elég erősek az ellenállásra. Ezek a házasságok a zabolázatlan szenvedély eredményei voltak és mutatják a féktelenséget és az elnyomatást abban a korban.

"Isten fiai" egyébként azokat is jelentheti, akik Istent szolgálják és Őneki engedelmeskednek, akik az iránta való szeretetben nevelkedtek, mint Atyjuk és Jótevőjük iránt (II.Móz. 4:22, V.Móz. 14:1; 32:5; Józs. 1:2; Hós. 2:1). Megfelel a bibliai felfogásnak az, hogy azokat, akik Isten igaz szolgálatához tartoznak – Sét fiait – "Isten fiai"-nak nevezik, míg velük ellentétben a Káin utódaitól származó leányokat "az emberek leányai"-nak nevezik (Lásd. a híres zsidó írásmagyarázók értelemzése: Ibn Ezra, Mendelssohn, S. R. Hirsch, W. H. Green, J.H. Hertz).

A kalsszikus zsidó értelemzés szerint is 1–4. versek azokat a végzetes következményeket mutatják be, amelyek abból keletkeztek, hogy Sét jámbor fiai keveredtek azokkal, akik istentelen civilizációt fejlesztettek, és akik a művészet és tudomány minden haladása ellenére romlottságban és kétségbeesésben pusztultak el. A vegyesházasság által Sét fiai lezüllöttek az istentelen faj színvonalára, és megérdemelték a sorsot, amely – egy család kivételével – az egész emberiség osztályrészévé lett. Ezek a versek a Tóra első intései a vegyesházasságok ellen.

Üdv. Péter

„Történt pedig, hogy amikor az emberek számban szaporodni kezdtek a föld színén és leányaik születtek, az igaz Isten fiai kezdték észrevenni, hogy az emberek leányai szépek"

Ez a megfogalmazás határozottan párhuzamba állítható szerintem a Júdás 6. és a 2Péter 2:4 verseivel. Én meg erre mondom azt, hogy a szövegösszefüggés egyértelműen azt bizonyítja, hogy angyalok voltak azok és nem pusztán természetes emberi kapcsolatok.

"Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét, örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére." (Júdás 6)

"Bizonyos, hogy ha az Isten nem habozott megbüntetni az angyalokat, akik vétkeztek, hanem a tartaroszba vetve sűrű sötétség vermeinek adta át őket, hogy ítéletre tartassanak fenn; és nem habozott megbüntetni egy hajdani világot, de Noét, az igazságosság prédikálóját nyolcadmagával megtartotta biztonságban, amikor vízözönt hozott az istentelen emberek világára" (2Péter 2:4-5)

"Ebben az állapotban el is ment, és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen." (1Péter 3:19-20)

Meg amit írtam még: "az emberek már évszázadok óta megfigyelték a szépséges nőket és feleségül vették azokat". Ebben sem volt semmi különös, de abban igen, hogy durva, természetellenes dolog történt.

Az angyalokról azt is konkrétan tudjuk, hogy képesek voltak emberi alakot felvenni, sőt enni és inni is tudtak, mikor köztünk jártak, tehát még csak nem is példa nélküli a gondolat!

Az, hogy a zsidóknak mi volt természetellenes felfogás, mi nem, ne határozza már meg a Bibliai igazságot.

Valóban erős férfiakat láttak Hebronban a Mózes által kiküldött kémek, akiknek rendkívüli méretük annyira megrémisztett közülük tizet, hogy féltek belépni az Ígéret földjére (4Mózes 13:23, 33, 34).

Ők voltak az anákok vagy Anák fiai, akiket összetévesztettek a nefilimek leszármazottaival.

Most azt szeretném még kérdezni tőled, hogy ez a rövid összefoglalás (a szövegösszefüggés figyelembevételével) miért nem jó erről a történetről?:

Isten közli a leszármazási vonalat Séten keresztül. Sét leszármazottai közül kiemelkedik Énókh, aki azzal szenteli meg Jehova nevét, hogy „az igaz Istennel jár” (5:22). A következő olyan férfi, aki figyelemre méltó hittel rendelkezett, Énókh dédunokája, Noé, aki Ádám megteremtése után 1056 évvel születik. Ez időben történik valami, ami a földön az erőszakosságot növeli. Isten angyalai elhagyják égi lakhelyüket és házasságot kötnek az emberek jó külsejű, csinos leányaival. Ez az engedély nélküli együttélés korcs ivadékokat, nefilimek (jelentése „fadöntők”) néven ismert óriásokat hoz létre, akik hírnevet szereznek, de nem Istennek, hanem maguknak. Jehova ezért bejelenti Noénak, hogy kiirt embert és állatot az emberek állandó gonoszsága miatt.