Az ember téved, hibázik, bűnbe esik, próbára teszik a hitét, gonoszságokra képes. A Mindenható miért nem olyanná teremtette az embert, amilyennek látni szeretné?

Ösztönöket látok, társadalmakat látok, környezet látok, tapasztalatokat látok, adottságokat látok, véletleneket látok, de szabad akaratot sehol sem találok.

A személyes valóságom torz tükörképe vagyok.

Szia!

Az Isten világrendjének az alapja a szeret. Szeretni pedig azt tudjuk, akiben feltétlen megbízunk, akitől nem félünk. Persze Isten elintézhetné egy csettintéssel, hogy ne legyen bűn, de ki szeretné őt, ki nem félne tőle?

Üdv. Péter

Kezdjük az elején: megvagyok keresztelve de sohasem gyakoroltam hitemet, sőt igazából nem is hiszek sem Istenben (nagybetűvel írom mert ha kicsivel lenne az nem egy személyre illene hanem mint gyűjtőnévként funkcionálna mint pl a ógörögöknél) tehát nem hiszek benne. A kérdéseidre nagyon egyszerűek a válaszok:

A bibliát emberek írták olyan emberek akiket nem Isten/istenek vagy bárminemű más lény teremtett volna. Puszta fizika és kémia az egész. A cselekedeteink eredetileg teljesen öncélúak voltak. Pl: Én éhes vagyok a szomszéd barlangba lévőnek van kajája. Egyszerűbb azt leütni mint egy egész mamutot megölni. Ez még akkor működött is, de amikor kezdtünk kisebb közösségekbe tömörülni ez már nem volt túl jó megoldás. Így született meg a 10 parancsolat egyik "szabálya": ne lopj és ne kívánd felebarátod tulajdonát... vagy valami hasonló, ezért elnézést kérek. Tehát adottak voltak a szabályok. Ez egy különösen civilizált társadalomba működik ám egy kevésbé értelmes csoportban már nem. Gondoljunk csak bele: van aki feltudja fogni, hogy nem egyénként hanem egységként kell viselkedni így a szomszéd törzstől lopunk nem a szomszédtól. De van aki nem fogja fel, és ugyan úgy leüti bélát, hogy elvegye a húst.

Így ki kellett találni olyan szabályokat amiket a butábbak is megesznek. Pl.: ha valaki ellopja a szomszéd húsát annak levágják a kezét. Ez működött is egy darabig, de ki lehetett játszani a rendszert mert ráfogta a túlsó szomszédra a lopást. Ezért kell az ember tudatára hatni! Ha lopsz a pokolra jutsz és örökké szenvedni fogsz! Így ez ki van iktatva egy bizonyos rétegnél.

Így megszületett a biblia amiben minden féle csodás történetet leírtak, többek között az emberek teremtését is. De ugye az ember nem tökéletes így ráfogták egy kígyóra meg egy almafára, hogy miért is nem.

Ne vegye senki a szívére, nem akarok megsérteni senkit, sőt szerintem jó ha valaki gyakorolja a hitét. Ez csak az én véleményem...

kérdező.

Isten olyannak teremtette az embert, amilyennek látni szeretné...az ember most is olyan, mint amilyennek Isten látni szeretné. Tudod Isten azért hozta létre az mindent, hogy ezt megoszthassa többek között velünk...saját magából hozta létre szellemünket, amik szintúgy örök életűek, akárcsak az Atya. De az embernek muszáj ismeretet szereznie, és csak és kizárólag viszonyításokból képes tudni valamiről, hogy az az, nem pedig más. Ez a jó-rossz kérdéssel is így van...Áruld el légy szíves, ha alapba végig a boldogság érzetében lettünk volna ezidáig, tudnánk e értékelni azt, amikor nem is tudjuk mihez hasonlítani?

Szóval Isten nem most jött le a falvédőről, és sokkal átfonottabb terve van, mint azt egy ember hirtelen gondolná. Írod, hogy fejlődés...no ez a fejlődés, mert az embernek először be kell látnia a szeretet elvét, azzal kell azonosulnia teljes tudatából/szelleméből/elméjéből, hogy bejutást nyerhessen a valós univerzumi életbe...erre tanít meg Isten minket a földi életeink során...de el nem pusztít minket...mert szeret. Muszáj tehát megtapasztalnunk a szenvedést, a rosszat, hogy abból tanulva a pozitívval azonosulhassunk, váljunk eggyé. enélkül nem megy.

Bízom benne, hogy megértetted a lényeget. A fejlődés pedig nincsen megtörve...sehol sem...ez csak a látszat...a fejlődés még mindig előre megy, de idő szükséges hozzá.

Azt pedig nem tudom, hol olvastad, hogy Isten ellenezte a bűnbeesést...ez kötelező momentum volt az emberek részéről...elkerülhetetlen, a fent leírt okokból kifolyólag. Ismeret hiánya...tapasztalás szüksége...anélkül hogyan élvezhetnénk Isten ajándékát?

üdv

25/F

LastOne.Left

Kérdező.

Alapban hibás a gondolatmeneted, mert megfeledkezel a szabad döntéshozatalról, ami Isten ajándéka szintúgy. És pont azért, hogy az emberek egyéniségek legyenek, az önállóság látszatával felvértezve. Isten nem bábokat "gyárt", mert meg akarja osztani mérhetetlen tudását a fejleményeivel(direkt nem teremtményt használtam, mert fejlődés folyik), és ha a szánkba öntött volna mindent, nem pedig meghagyta volna nekünk a felismerés lehetőségét, akkor járt volna el igazságtalanul, és akkor mi ki sem élvezhettük volna a mindent...mivel egyetlen állapotban lennénk azóta...a boldogságban...és mivel azt nem tudnánk semmihez hasonlítani, ezért az értékelhetetlen lenne számunkra...de hála Istennek ez nem így van.

A szenvedéssel kapcsolatban...tudod az "Öreg", ha már informatikus szemmel véleményezünk, no úgy írt meg minket, oly tökéletesnek, hogy el nem pusztulunk, és képesek vagyunk önmagunkkal elhitetni, hogy van bűn és szenvedés, gondolatainkkal teremtünk, akárcsak az Atya...tudod minden olyan amilyennek gondoljuk...szóval nem Isten büntet konkrétan, hanem mi magunkat, mindaddig, amíg ezt észre nem vesszük...s annak fényében, hogy valójában nem eshet bajunk, mert létünk örök, ez szemétség e az Úrtól?

Egyébként a hasonlatod azért nem jó, mert a szeretet az nem összeadás, mert ha a te gondolatmenetedet vesszük figyelemben, akkor meg kell lennie a "nem összeadásnak" is az emberben, mint viszonyítandó párja az összeadásnak, és abból tanulja meg az ember, hogy kell összeadni...szóval ez kicsit kacifántos példa, de talán ebből megérted. Szóval az ellentétpárra van szükség az értékelés és tapasztalás miatt. Lásd a sötétség is frigyben jár a fénnyel. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Azért, mert ilyen tökéletességre az angyalokat teremtette.

Hidd el sokkal jobb nekünk így.

Azok a tökéletes angyalok "arra vannak ítélve", hogy kérdés és mindenféle kétség nélkül örökké szolgálják Őt.

Mi viszont ha nem követünk el égbekiálltó bűnt, a többit pedig tiszta szívből megbánjuk, akkor irány a mennyek országa, és kész.

Szerintem ez sokkal jobb.

Innentől kezdve pedig szerintem még elméleti síkon is fölösleges ezen gondolkodni.

Bocs az írásom stílusáért, de mindössze a közérthetőség volt a célom, és hát sajnos így sikerült...