Hogyan állsz Isten létezésének a kérdéséhez?

Párszor ugyan már leírtam, - de megszólíttatva érzem magam (és hátha valaki még nem olvasta):

- Emberi elmével a világmindenség megismerése egyszerűen KÉPTELENSÉG.

- Isten létét a TUDOMÁNY sem MEGERŐSÍTENI, sem CÁFOLNI nem tudja! Ami közelebb vinne hozzá, az egy tudati aberráció. úgy hívják, hogy HIT.

- Számomra tökmindegy, hogy létezik-e vagy sem: már nem érdekel!

- Ha viszont létezne, KIZÁRT, amit állítanak róla: hogy JÓ, IGAZSÁGOS, ANTROPOCENTRIKUS. (Az ezekben való fanatikus hit számomra az elmebetegség határát súrolja...)

- Ezek a tények - sok más egyéb mellett* - közvetve magát a létét is kizárják!

* Néhány közvetett ellenérv:

1.

Ha valóban JÓ és BÖLCS mindenható (mennynek és földnek teremtője), mi szüksége van rá, hogy szeressük, imádjuk? Ez nem szánalmas hiúság? Senki nem kérte, hogy létrehozzon minket.

2.

Miért nem a tapasztalaton alapuló meggyőződésen keresztül engedi magát megismerni a hit zavarossága helyett?

3.

Ráadásul a világ népeinek miért különbözőképpen nyilatkoztatta ki magát?

4.

A ránk erőltetett HIT mit hozott többet az emberiség történetében:

Békét, szeretetet, megnyugvást, vagy

fájdalmat, harcot, keserűséget!

5.

A könyörtelen világgal szemben Isten mi alapján állítja magáról, hogy jó és igazságos, ha félretesszük a Biblia igéit?

6.

Miért vétlenek millióinak kell megbűnhődni pár elvetemült alak égbekiáltó gazsága miatt? Miért van az, hogy rombolni mindig könnyebb, mint építeni?

7.

Ha a saját képmására teremtette az embert, nem gondolja, hogy alaposan elszúrta? Mi alapján állapítja meg, hogy ki mennyire bűnös a szemében? Hisz a fával az „ősbűnt” is ő teremtette, nem gondolja, hogy ezért vastagon benyújtotta a számlát?

A teljes Biblia szerzőjét, Jehovát tartom egyedüli Istennek.

Biztos, hogy létezik, bebizonyította.

jégszív megprobálom megcáfolni a bugyuta érveidet amit isten ellen felhoztál

Hiúság és szeretet: A keresztény hit szerint Isten nem arra vágyik, hogy imádjuk Őt a hiúsága vagy önző igényei miatt, hanem mert szeretetteljes kapcsolatot kíván létesíteni az emberekkel. Az emberi szabadság és a szabad akarat ajándéka lehetővé teszi, hogy hiteles kapcsolatban álljunk Istennel. Az imádat kifejezése nem a hiúságról szól, hanem az Isten és az ember közötti kölcsönös szeretet kifejezéséről.

Tapasztalat és hit: A keresztény hit nem kizárólag tapasztalati úton alapozódik, hanem kiterjed a kinyilatkoztatott igazságokra, amelyek túlmutatnak a puszta empirikus tapasztalatokon. A hit nem ellentmondónak látja a tapasztalatokat, hanem az emberi tapasztalatok mélyebb értelmét fedezi fel, amelyben Isten benne van.

Különböző kinyilatkoztatások: A keresztény teológia szerint Isten különböző népek és kultúrák számára különböző módokon nyilvánult meg azért, hogy mindenki megérthesse Őt a saját kontextusában. A különböző vallások és hitrendszerek a kultúrák és történelmi körülmények eredményei, amelyeken keresztül Isten különböző üzeneteit adta át.

Hit és a történelem: A kereszténységen kívül is számos tényező hozzájárult a történelem békeihez és háborúihoz. A keresztény hit tanítása irányelveket ad a szeretetre, a megbocsátásra és az emberi méltóság tiszteletére. Azok a negatív események, amelyek vallási indíttatásúak voltak, gyakran nem a kereszténység valódi tanításait követik, hanem az emberek torz értelmezéseit.

Isten jósága: A keresztény teológia szerint Isten jóságát nem lehet a világ szenvedéseivel mérni. A világban létező szenvedés és gonoszság következménye az emberi szabad akaratnak és a bűnbeesés következményeinek, amelyeket Isten megengedett, hogy az emberek saját döntéseik alapján élhessenek, még ha ez fájdalmas következményekkel is jár.

Végtelenül bonyolult kérdés: A bűnbeesés következményeinek a megélése a világban részben az emberi szabad akarat következménye. A teremtés szabadsága adja meg az embereknek a választás lehetőségét, ami a jót és a rosszat egyaránt magában foglalja. Isten nem kényszerítette az embereket a bűnre, hanem lehetőséget adott a szeretetteljes és jó döntésekre is.

Teremtés és bűn: Az istenképűség a keresztény teológia szerint az ember méltóságának alapja. A bűn nem Isten akarata volt, hanem az emberi választás következménye. Az 'ősbűn' a szabad akarat rossz használatát jelenti, és nem jelzi Isten hibáját, hanem az emberek döntéseiből eredő következményeket. Isten a megváltáson keresztül az emberi állapot helyreállítására törekszik, hívva az embereket a megtérésre és a kapcsolatfelvételre.

"megprobálom megcáfolni"

Akarod mondani a ChatGPT megpróbálja.

Csak akkor legalább ne azt írnád, hogy megpróbálod mintha te írtad volna a fejtegetést.

A próbálást legalább helyesen írtad mert ahogy átfutottam ezt a maszlagot ez egy pontot sem cáfolt meg maximum megpróbálta de nem sikerült.

Én a magam részéről nagyon valószínűtlennek tartom, hogy bármilyen isten létezne, de van pár olyan istenkép, ami szerintem kizárt, hogy helyes legyen.

Az egyik a deisták által leírt isten, aki megteremtette a világot, minden törvényével, de utána nem avatkozik bele a világ folyásába. Bár technikailag ez az isten nem lehetetlen, de definíció szerint érzékelhetetlen, emiatt kár róla beszélni is. Ha valaki ilyen istenben hisz, akkor azzal elismeri, hogy olyasmit hisz el, amire az égvilágon semmi oka nincs (tehát még homályos érzések vagy sejtések sem), vagy azt állítja, hogy ő valahogyan megérezte azt, ami definíció szerint érzékelhetetlen.

A másik az az isten, aki személyes kapcsolatot keres az emberekkel. Ha ilyen isten létezne, akkor mindenki, aki nem aktívan ellene van egy ilyen kapcsolatnak, tisztában lenne ennek az istennek a létével. Nem lehet ugyanis kapcsolatom egy olyan lénnyel, akiről nem tudom, hogy létezik. Hogy a tudás után hogyan döntök (ti. hogy követem-e ezt az istent, vagy nem), az persze már rajtam múlik (már ugye ha ez az isten szabad akaratot is ad nekem), de az előfeltétele egy kapcsolatnak az, hogy tudjak a másikról. Mivel ezt a tudást csak az isten tudná nekem átadni, de nem teszi meg, kijelenthetjük, hogy legalábbis velem nem kíván személyes kapcsolatot kialakítani semmilyen istenség.

A harmadik az, aki haláluk után az embereket mennyországba és pokolba osztja szét, attól függően, hogy hittek-e benne, ÉS azt szeretné, ha minél többen jutnának a mennyországba. Egy ilyen istennek látnia kellene, hogy emberek millióit nevelik olyan vallásokba, melyek összeegyeztethetetlenek az övével, és tudnia kellene, hogy ezek az emberek akaratukon és önhibájukon kívül a pokolra fognak kerülni, pusztán azért, mert rossz helyre születtek. Ha tehát ez az isten azt szeretné, hogy minél többen a mennyországba jussanak, akkor olyan bizonyítékot nyújtana az embereknek, ami objektív és megkérdőjelezhetetlen, hiszen tudná, hogy a vallásos nevelés során létrejött gátakat csak ilyennel lehet lebontani. Mivel azonban láthatóan semmi ilyesmi nem történik, azt kell hinnünk, hogy ilyen isten nem létezik.

#5.

Úgy őszintén!

Amiket ide firkantottál, legalább te ELHISZED?