Az normális, hogy az ismerősöm azért lett agnosztikus, mert félt hogy talán neki sincs igaza, mert minden ember saját magának gondolja hogy neki van igaza? Miért nincs erre normális válasz, hogy miért pont ennek a hitnek lenne igaza?

@2:

"Nem lehet tudni, hogy van-e Isten, vagy nincs Isten. 50% az esély. Mi értjük."

Abszolút nem ezt jelenti, szóval annyira nem értitek.

#13: nem, és ezt feljebb elmagyaráztam.

Ha kijelentem, hogy 50% az esély arra, hogy Isten létezzék, az azt jelenti, hogy ismerem a valóság minden releváns törvényszerűségét, amiből le tudok vonni pontos következtetést arra, mennyi az esély egy isten létezésére. Ez pont ellentéte az agnoszticizmusnak.

De persze tudjuk, hogy megint csak trollkodsz, annak írom, akit tényleg érdekel a téma.

Pontosan ahogy a 14-es írja. Nem is tudom, mit lehetne még hozzátenni. Ahhoz, hogy valamihez valószínűséget tudj rendelni, igencsak sok mindent kell igencsak jól ismerni azzal a valamivel kapcsolatban. Ha pedig valamiről nem tudunk semmit, az azt jelenti, hogy valószínűségeket sem rendelhetünk hozzá. Az agnoszticizmus aktív formája* felismeri a tudásunk határait, ezért nem jelenti ki azt, hogy létezik isten, nem jelenti ki azt, hogy nem létezik isten és nem jelenti ki azt, hogy ismerjük isten létének valószínűségét.

* = passzív formája az agnoszticizmusnak, hogy nem is foglalkozunk a kérdéssel, ezért nem mondjuk sem azt, hogy létezik isten, sem azt, hogy nem. Ez esetben pedig még kevésbé mondunk valószínűségi értékeket.