Az normális, hogy az ismerősöm azért lett agnosztikus, mert félt hogy talán neki sincs igaza, mert minden ember saját magának gondolja hogy neki van igaza? Miért nincs erre normális válasz, hogy miért pont ennek a hitnek lenne igaza?

#2: a lehet/nem lehet tudni és a hiszem/nem hiszem, hogy létezik, két különböző dolog.

Lehet valaki úgy hívő és ateista is, hogy közben ateista.

Az ismerősöd most úgy él, mintha Isten nem létezne, vagy úgy, hogy egyszerre létezik is meg nem is?

Erről beszélek, hogy ennek így nem sok értelme van.

Nem lehet egyik álláspontot se 100% bizonyítani, ok. Ezért kerüli az ilyen kijelentést.

De lépjünk eggyel tovább: hány dologról mondhatjuk el ugyanezt az életben?

Illetve racionálisan nézve, mit kellene bizonyítani: hogy létezik valami, vagy hogy nem létezik valami?

Következetesen és korrekten egy ilyen "agnosztikusnak" azt kellene mondania, hogy "nincs racionális okom hinni, de nem is zárhatom ki 100% a létezését".

"Lehet valaki úgy hívő és ateista is, hogy közben ateista."

Elnézést, az utolsó szó "agnosztikus".

Róma 1:20."Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra."

Mármint akik nem hisznek a létezésében!

A szakáll csak a kort szemlélteti és a fehér haj.

Van Bibliád?

Írnék egy verset amit elolvashatnál.