Mi a véleményetek Jehova tanúiról?

Találkoztál már Jézussal?

Ha nem, akkor még Sauli állapotban vagy: keresd míg megtalálható!

Ő az Üdvözítő!

Károgjatok csak!

Én sok más hitbéli társammal együtt megkeresztelkedtem Jehova égisze alatt. Ez örök életre szól!

Mi végignézzük, ahogy az univerzum kiürül, az utolsó fekete lyuk is kihuny, aztán átköltözünk egy párhuzamos univerzumba, ahol tovább folytathatjuk Jehova szavainak terjesztését.

Agymosottak. Pár beszélgetésből tisztán látszik.

Ezenfelül hamisítják a Bibliát és mellé még beképzeltek is.

Akikkel eddig találkoztam ők ilyenek voltak.

Utálni nem utálom őket de ha lehet inkább maradjanak távol tőlem annak jobban örülnék.

Egy korábbi válaszomból:

“Hogy mit gondolok a Jehova tanúiról? Hogy destruktív szekta mégpedig a javából. Válaszoltam már pár hasonló kérdésre részletesebben is, akit érdekel, keressen vissza.

FONTOS! Nem célom ítélkezni egyetlenegy tanú felett sem. A szervezetről írok, s nem általánosítok egyik tagra sem.

A tanaik többsége tévtanítás. Tagadják a Szentháromságot, a karizmák mai létezését. Hamisítják a Bibliát, az Ördögtornyot Jehova szavának tekintik, ahol gyakran még a forrásokból való idézetek is hamisak. 144000 ember üdvözülhet szerintük, de most többen vannak ennél, nem is beszélve a megholtakról. Végül az Adonai nevét rosszul használják, mert a יהוה helyes kiejtése Jahve, a Jehova a יהוה az "adonai" (= az Úr) magánhangzóival való alápontozásával keletkezett, de mintha írtam volna erről egy párszor részletesebben.

A szekta mechanikái pszichológiailag zseniális. Aki eljön hozzájuk, egy evangéliumi szeretetközösséget lát. Elkezd járni (pozitív élmény). Szép lassan elkezdik megtanítani a hitükre "bibliaóra" címszóval, de mivel az hamisítva is van, meg kiforgatják, továbbá csak a nekik tetsző részeket olvastatják, nem sokat ér. Szép lassan a közösség "nyomására" (amit úgy tesznek, hogy az illető ne támadásként élje meg) megszabadul a szektán kívüli kapcsolataitól (a családjától is, hatalmas pusztítást végez, Uram irgalmazz nekünk és az egész világnak!) Szépen lassan megtöltik a fejét az Ördögtoronnyal, sulykolják a kiválasztottságtudatot, a külvilágot (főleg a keresztény egyházakat) Babilonnak, a vadállat jelét viselőknek és a nagy kéjnőnek bélyegzik, ezáltal az ellen hangolván őket; s mivel ugye ők az Isten egyedüli népe, s a Sátán királysága csak ártani akar nekik, ott is van a "mindenki minket bánt és félre akar vezetni, de mi nem hagyjuk magunkat" gondolkodásmód.

A kilépést megnehezíti a nagyon erős "elkárhozol, ha kilépsz" duma, de ebben más szekták is az élen járnak. A kilépettekkel beszélni sem szabad, tehát az egyedüli kapcsolatai miatt sem fog szegény alanyunk kilépni.”

Őszintén sajnálom mindegyiket. A Watchtowerre meg dühös vagyok a rengeteg tönkretett család, barátság, párkapcsolat, gyermekkor miatt.

A nagyképűségüket én is meg tudom erősíteni személyes tapasztalat alapján. Az, hogy ők úgy gondolják, hogy tudják a "nagy titkot" és ráadásul ők a kiválasztottak, iszonyú beképzeltté teszi a legtöbbjüket. Felsőbbrendűnek érzik magukat másoknál és ez borzalmasan irritáló egy normál ember számára.

Akit én ismerek, arról csak úgy süt a "ki ha én nem" életérzés...valamit biztosan kompenzálni akarnak ezzel. De szerintem vallás nélkül is hasonló személyiségük lenne egyébként, ez csak egy plusz dolog, amibe kapaszkodhat az egójuk. Ha nem ez lenne nekik, akkor lenne más, amitől ők különbnek/jobbnak gondolnák magukat másoktól. De ez csak az én véleményem.

27-es, ne is mondd. Nem egy ilyenről hallottam, plusz a saját ismeretségi körömben is van olyan, akit elhagyott a párja, mert már nem bírta tovább a sok marhaságot, de legfőképpen a fölényeskedést. Ez valami alap jellemvonás lehet Jehova tanúinál, hogy ki**szott nagyképűek.

Akit én ismerek - közvetetten ugyan - a férjét kifejezetten alsóbbrendűnek tartotta, amiért nem volt Jehova tanúja, csak hát amikor megismerkedtek, akkor még ő sem volt az, aztán később meg verte a nyálát, akár a családja kárára is.

Akinek ez kell mindenáron, mert annyira biztos a hitében, hát legyen így és éltesse őt az örök élet tudata a halál után...mindenki abban hisz, amiben akar és ezt az egy életét arra használja, amire akarja... mindenesetre én nem a halál utánra terveznék, hanem az itt és mostra...

Jehova Tanúja voltam, ebbe a vallásba születtem. Néhány éve már, hogy otthagytam, elkülönülve a vallástól.

Most már az ezen való agyalás nem játszik szerepet az életemben. Több, mint egy évig jártam terápiára is, hogy könnyebb legyen leküzdenem a vallásban (aka. szekta) felszedett károsabb fajta gondolkodásmódokat, ami főleg a világba való beilleszkedésemet nehezítette.

Elkülönüléssel hagytam ott a vallást, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy kiközösítettként kezelnek, mintha valami súlyos bűnt követtem volna el megbánás nélkül, tehát az ismerőseimet, 'barátaimat", családtagjaim nagy részét elveszítettem, azok nem szólhatnak hozzám. Ezt a lépést egyébként önmagam védelmében is tettem meg, mert egyéb esetben a végtelenségig próbálkoznak a gyülekezetbe való visszatérésre való buzdítással.

A vallásban egyébként igencsak ajánlott (következményekkel jár, ha nem így tesz az ember) a vallásban lévő személyekkel ismerkedni párválasztás céljából, így én is így tettem. Megházasodtam, de miután mindketten kijöttünk a vallásból önszántunkból, tudtuk, hogy nem lennénk együtt, ha nem lett volna ez a vallás, így a kapcsolatom is felbomlott.

Röviden ennyit rólam. Úgy látom egyébként, hogy kevesen hagyják ott a vallást csupán azért, mert nem fér össze az elveikkel, és sokszor azt tapasztalom, hogy sokan a kiközösítésük után is benne maradnak agyilag a vallásban.