Mi a véleményetek Jehova tanúiról?

Én gyerekként voltam tanú (vagyis a szüleim voltak azok). A szüleim 2 éves korom körül léptek be a gyülekezetbe, és egészen addig a tagjai voltunk, amíg apámat (aki már nem él) kiközösítették, ekkor én 8-9 éves lehettem. Mivel viszonylag sok emlékem van, és édesanyámmal is beszélgettem erről a témáról, arról szeretnék írni, hogy ez gyerekként milyen hatással volt rám.

Kezdjük azzal, hogy hisztis, akaratos, eleven gyerek voltam (ha úgy tetszik, csak simán hoztam az életkori sajátosságokat), amit a gyülekezetben nem néztek jó szemmel, vannak emlékeim, hogy sírok az előadás alatt, anyukám kivisz a folyosóra, és leszid. A szüleim eléggé tanácstalanok voltak, ami a nevelésemet illeti, ezért egy véntől (ez egy magasabb poziciójú személy a gyülekezeten belül) kértek tanácsot ezzel kapcsolatban. Ő azt javasolta nekik, hogy ha semmi nem válik be, akkor nyugodtan próbálják meg a testi fenyítést. Ez meg is történt, volt egy időszak, amikor a hisztijeim után rendszeresen meg lettem büntetve, favesszővel vertek,amiből csak annyira emlékszem, hogy rettenetesen megalázó volt, jelenleg is dolgozom többek között ennek a traumának is a feldolgozásán.

Azt nem tudom pontosan, hogy ez az időszak meddig tartott, de az biztos, hogy amikor már iskolás voltam, akkor már nem történt ilyen.

Amire még emlékszem, hogy én is jártam a szüleimmel rendszeresen prédikálni, mivel cuki gyerek voltam, én is osztogatam a folyóiratokat, szórólapokat stb. Kongresszusokra is jártunk minden év nyarán, ezeken az eseményeken többnyire elvoltam, mert voltak ott más gyerekek is, akikkel el tudtam foglalni magam, persze az előadásokat nekem is csendben végig kellett (volna) ülnöm.

A másik trauma, amit szereztem ebből, az ahhoz kapcsolódik, hogy nem ünnepelhettünk a gyülekezet tagjaiként kb. semmit, amit az emberek úgy általában ünnepelni szoktak. Nem volt szülinapom, nem volt karácsony, mikulás, húsvét stb (ajándékokat egyébként kaptam, csak sosem volt ünnephez kötve). Ez azért jelentett nehézséget nekem, mert egyébként is nehezen illeszkedtem be közösségbe gyerekként, de ettől még teljesen megalapozottan úgy is éreztem magam, hogy én más vagyok, mint a többiek. Nem énelkelhettem karácsonyi dalokat, amikor rajzórán a többiek karácsonyfát rajzoltak, nekem téli tájat kellett, a hímestojás helyett pedig virágokat.

Egyszer, amikor a suliban karácsonyi vásár volt, vettem egy Mikulás agyagfigurát, ezt szüleim összetörték és kidobták. A nőnapi virággal, amit a fiúktól kaptunk, szintén ezt csinláták. De olyan is volt, hogy énekeltem otthon valami karácsonyi dalt, és elképesztő módon leszidtak miatta.

Úgy lett vége ennek az egésznek, hogy apámat kiközösítették, mert visszaszokott a dohányzásra.

Tudom, hogy nehezen emészthető sztori, de én hiszek abban, hogy a szavaknak ereje van (ennek most felszabadító ereje volt, hogy leírhattam), és az ilyen történetekből lehet tanulni.

Vannak itt rendesen történetek.

Szomorú ez az egész.

A szeretteiteket védjétek meg tőlük, az az elsődleges.

Aztán nyugodtan pontozgassátok le itt az embereket, ti férgek. Hiszen hazudnsk. Ti szentek vagytok.

A legröhejesebb az, amikor felnőtt ember létükre, hóóót átszellemülve, belemerülnek egy merev falú medence vizébe egy pap társaságában. XD De olyat is láttam már, aki szimplán az otthoni kádban csinálta ugyanezt, a pap meg épp csak belelógatta a lábát a vízbe (pfujj). Low budget Jehova tanúja. :,) Nem tehetek róla, de nem bírom ki nevetés nélkül...

Persze mindenkinek szíve joga ez az egész, de ettől még rohadt cringe gondolkodásmód...mit gondolkodás...ennek az egész vallásosdinak pont az a lényege, hogy ne kelljen gondolkozni. Vének, meg a többi...atyaég.

Egyik vallás sem a szívem csücske, de a Jehova tanúi külön kategóriák. Sokan leírták már előttem, szekta és agymosás a javából. Idővel nagyon el tud durvulni és ez elvárás is, ha a részese akarsz lenni. Érdemes elolvasni a szabályrendszerüket.

Valami baj van a toronyban, az biztos, ha valakinek az megtetszik...

Eleinte a világvégét jósolgatták, aztán a többszöri felsülés után felhagytak vele.

Ja és a mennyországban csak 144 ezer hely van összesen, viszont aki ebbe nem fér bele, az ha Jehova tanúja volt, a földi paradicsomban élhet majd. Mindenki más megszűnik létezni.

A vérátömlesztést is meg kell tagadniuk. Ha elfogadják és kiderül, kizárják őket a szektából.