Mit gondoltok azzal kapcsolatban, amit lent leírtam? Bűn az Istenkáromlás?

Bocsánat a 3. Parancsolat csak elírtam. Erre gondoltam: mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen.

7És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

Károli fordítás ami a biblia tanulmányozók szerint is a legpontosabb.

Ezért mondja a Besenyő Pista bácsi hogy "végezetetül, KILEHELLEM A LELKEDET!"

A parancsolat csak arra bizonyíték, hogy Isten igazságtalanul bünteti az embereket. Arra nem bizonyíték, hogy a nem fizikai lélekben lenne bármi ami öröklődik. A fizikai részekre pedig mint te is írtad Isten képes hatást gyakorolni. Tehát továbbra sincs indok arra, hogy bármilyen bűnös hajlamnak vagy hasonlónak tovább kellene öröklődnie ha azt Isten nem akarja.

"és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

Itt pedig továbbra sem szerepel, hogy Isten a saját lelkéből alkotta volna.

--------------------------------------

"1. Isten szabad akaratot adott nekünk, embereknek, mégis ha nem követjük a SZABÁLYAIT, akkor pokolra küld. Ez vicces, nem?"

Elegendő a vége ennek a kérdésnek:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Viccesnek nem tartanám inkább csak szörnyűnek, hogy van aki erre azt mondja, hogy jóságos és mennyire szereti az embereket. Pedig ezzel a leírással rengeteg probléma van.

Ha valóbban jó lenne akkor és szeretné az embereket akkor például Ádám és Éva történetében nem alkotott volna fát és úgy alkotta volna meg őket, hogy eltudják hagyni ha akarják de vissza is tudjanak térni amikor akarnak. Ezenfelül pedig ha el is hagyják Istent akkor sem lett volna szenvedéssel teli az életük mert Isten a szeretet teremtményeit úgy alkotta volna meg, hogy készen álljanak az életre nélküle is. Nem akadályozta volna őket abban, hogy éljék az életüket, nem csinált volna kicsinyes teszteket és nem bűntette volna meg őket ilyen ostoba indokkal és ilyen igazságtalanul és túlzóan.

Ha az emberek egymás közt próbálnának olyasmi kapcsolatot kialakítani mint amit Isten az emberekkel akkor az egy rettentően rossz, mérgező kapcsolat lenne.

"Bűnnek számít az Istenkáromlás? "

Kereszténység szerint igen.

1. Az üdvözülésnek nem a szabályok követése a feltétele, hanem a hit. Jézus azért szidta a farizeusokat, mert mindent szabályt betartottak, de nem volt hit a szívükben. Szóval itt gondold át a dolgot még egyszer.

2. Nem egy random ember evett a tudás fájáról, hanem az Ember. A édenkerti történet egyrészt teremtésmítosz, másrészt a bűn és a halál etiológiája. És az utóbbi szempontból Ádám nem egy ember (aki történetesen az első is), hanem az emberiséget személyesíti meg. A bűn és a halál (vagyis a halál tudata) szükségszerű következménye a jó és rossz tudása felett való rendelkezésnek, nem pedig egy szabályszegés miatti büntetés.

Az istenkáromlás nem azért bűn, mert Isten haragszik érte ha szidod, hanem mert a világot felosztod jóra és rosszra (ezt jelenti a "fáról evés", hogy azóta mi határozzuk meg önkényesen, mi jó és mi rossz), és ezzel kiszakítod magad abból az ősi (paradicsomi) tudatállapotból, ami még egységben személte a dolgokat, így nem tapasztalat bűnt és halált.

13.

Az 1. pontban írtakkal egyetértek.

A 2. pontban egyetértek azzal, hogy szó szerint értelmezve ostobaság lesz az eredménye és az értelmezés amit leírtál egész jó. Azonban így megválaszolatlan marad pár kérdés.

Miért van halál?

Miért vannak rossz hajlamaik az embereknek?

Miért nem teremtette az embereket az örök boldogságba Isten?

...

Hát igen, ezek az alapvető kérdések, és nem mondom, hogy tudom rájuk a választ. Csak egyfajta sajátos értelmezést tudok ezzel kapcsolatban adni: Halál mindig is volt (a fizikai világ része a múlandóság), de az ember a bűnbeeséskor szembesült a halál tudatával. A paradicsomi állapot azt jelenti, hogy az ember számára a halál nem rosszként, hanem a természet rendjeként, üdvözlendő változásként jelenik meg. A rossz hajlamok a múlandóság tudatával jelentek meg, mivel az egó a fizikai léthez való ragaszkodás következtében, a saját "megmentése" érdekében, olyan dolgokra is hajlik, amivel másoknak, sőt akár önmagának is árt.

Az utolsó kérdésedre tudnék legkevésbé válaszolni, mivel ez bennem is többször felmerült már. Elvi akadályát nem látom, hogy miért ne lehetett volna eleve mennybéli létre teremteni az embert. A szabad akaratot szokták felhozni, hogy az ember szabad akaratból dönthessen Isten és a mennyei boldogság mellett. De őszintén szólva ezzel kapcsolatban nekem kétségeim vannak, régebben írtam is ki erről kérdést:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Nem mintha amúgy a másik értelmezés jobban megmagyarázná. Ha az ember már kicsit elgondolkodik a másik értelmezésen akkor rengeteg hiba előjön belőle.

Amit írsz azzal nekem az a problémám, hogy

- Az állatok között is vannak fajok amik siratják az elvesztett társaikat. Ezek szerint ők is "bűnbe estek"?

- Vannak kultúrák ahol a halált a természetrendjeként kezelik.

- A halált az ember sokkal inkább a természet rendjeként tudná kezelni ha tudná, hogy van utána valami és mi. De ezt ha létezik Isten akkor pont ő akadályozza meg az indokolatlan tudatlanságban tartással. Arról nem is beszélve, hogy amit írsz az alapján Isten a tudatlanságban tartással okozza a rosszat az embereknek. Ez alapján Isten nem túl jóságos.

Az utolsó kérdés pedig nagyon lényeges, hogy ha a bűnbeesés a szó szerinti módon nem történt meg akkor miért is vagyunk itt, miért kell egy olyan világban élni ahol van rossz és szenvedés?

Az ellenvetésekkel nagyrészt egyetértek. A fentieket nem is úgy írtam, hogy nekem ez a szilárd hitem, én is tele vagyok kérdésekkel ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az állatok egy része valóban már a tudatosságnak olyan fokán van, hogy valamilyen szinten képesek felfogni az elmúlást, és akár bűntudatot is érezhetnek. Nyilván a bűnbeesés specifikusan emberi történet, de igen, a legfejlettebb állatok akár már a közelében lehetnek egy ilyen változásnak, amit ez a történet szimbolizál.

"Vannak kultúrák ahol a halált a természetrendjeként kezelik."

Igen, ezek a kultúrák még közelebb vannak a paradicsomi állapothoz.

"A halált az ember sokkal inkább a természet rendjeként tudná kezelni ha tudná, hogy van utána valami és mi."

Ezzel abszolút egyetértek. Hogy mi az oka Isten rejtőzködésének? Nyilván a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy nincs Isten. Vagy hogy van, de teljesen más természetű, mint ahogy a keresztény vallás leírja. Vagy valami más. Én ezt nem tudom eldönteni.

"ha a bűnbeesés a szó szerinti módon nem történt meg"

Mit értesz azon, hogy "szó szerinti módon"? Azt, hogy egy valós, a fizikai térben és időben megtörtént eseményként? Mert akkor persze hogy nem történt meg. De szerintem nem is ilyen történetként írodott. Egy mitikus térben és időben történő eseményről van szó, ami a kollektív emberi tudat tapasztalatát írja le allegórikus formában. Van egy helyzet, ami magyarázatot igényel, és van egy léttapasztalat, amit az emberiség átélt és továbbadott valamilyen formában. A kettő találkozásából születnek az ilyen mitikus történetek.

"miért is vagyunk itt, miért kell egy olyan világban élni ahol van rossz és szenvedés?"

Persze, ezek az alapvető kérdések, ezek megválaszolására születtek a vallások és mitológiák. És meg is adták ezekre a megfelelő választ. Nem olyan értelemben megfelelő, hogy igaz vagy tökéletes válasz, hanem olyan értelemben, hogy ez a legjobb válasz, amit az emberiség az adott szinten, az adott kulturában adhatott. Olyan értelemben megfelelő, hogy az adott kor embere e nélkül a válasz nélkül elveszettnek érezte volna magát. Azt teljesen megértem, hogy ezek a válaszok a mai korban sokaknak már idejétmúltnak és hamisnak tűnnek.

"2. Nem egy random ember evett a tudás fájáról, hanem az Ember. A édenkerti történet egyrészt teremtésmítosz, másrészt a bűn és a halál etiológiája. És az utóbbi szempontból Ádám nem egy ember (aki történetesen az első is), hanem az emberiséget személyesíti meg. A bűn és a halál (vagyis a halál tudata) szükségszerű következménye a jó és rossz tudása felett való rendelkezésnek, nem pedig egy szabályszegés miatti büntetés."

Ha ezt az értelmezést nézzük, akkor miért halt meg Jézus? Miért volt szükséges a halála?

"Ezzel végrehajtotta az ősbűn alóli megszabadulás aktusát."

De milyen ős bűn? Hiszen azt írtad, hogy nem volt bűnbeesés.

Az egyik értelmezés szerint Ádám és Éva vétkezett és az akkor kiterjedő bűnt törölte el Jézus lehetőséget adva arra, hogy mennyországba kerüljenek az emberek.

De a te értelmezésed szerint nincs meg ez a kezdő bűn amit eltöröljön és nem látom az indokot sem arra, hogy Isten miért úgy alkotná meg a világot, hogy aztán szükséges legyen Jézus kereszthalála. Értelmetlennek tűnik. Olyan szándékos hiba okozás, hogy legyen mit kijavítani.