Mi lenne a legjobb bizonyíték Jézus Krisztus létezésére? Ha például néhány híres ateista keresztény lesz őszintén?

"Az ateizmus pont nem vallás."

Valóban nem vallás önmagában az ateizmus. Az ateizmus azt jelenti, hogy valaki nem hisz Isten vagy istenek létezésében, semmi többet. Ennyi lett volna a dolgotok nektek ateistáknak. De nem bírtátok ki. Mivel egyrészt elkezdtetek identitást gyártani magatoknak az ateizmusotokból, másrészt, már dogmáitok is vannak. Ahogy Hamvas Bélánál olvashatjuk:

"Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés."

Így de facto vallásként kezdett funkcionálni az ateizmus. Gratulálok. Teljesen ugyan olyanokká váltatok mint azok a dogmás szűklátókörű vallási fundamentalisták, akiket lenéztek.

"Ateista vagyok, de sosem gyártottam ebből se identitást, se dogmáim nincsenek, se materialista nem vagyok. Az egyetlen közös pontom más ateistákkal, hogy se ők nem hisznek egy istenben sem, sem én."

Ez nagyon dícséretes. Az ilyen ateistákkal a világon semmi bajom. De ezzel nem cáfoltál rá semmire abból, amit leírtam. Pusztán rád nem vonatkozik, ennyi az egész. "Akinek nem inge, ne vegye magára"

#21

Ezt most kinek címzeted? Itt egy választ sem láttam, amire ezek igazak lennének. A 20-as válasz tényleg gáz, de azt csak simán bunkóságnak nevezném. Ki itt a dogmás fundamentalista?

"De ezzel nem cáfoltál rá semmire abból, amit leírtam"

Dehogynem. Pont arra, amit írtál, hogy az ateizmusnak lennének dogmái, stb. Ha lennének, akkor azok is mind közös pontok kéne legyenek minden ateistában az istenhit hiányán kívül. De ilyenek nem léteznek.

> De nem bírtátok ki. Mivel egyrészt elkezdtetek identitást gyártani magatoknak az ateizmusotokból, másrészt, már dogmáitok is vannak

Ahogy írtam az ateizmus nem egy egységes világkép. Te nem az ateistákról beszélsz, hanem valakikről, akikkel azonosítod az ateizmust. Ez olyan, mintha egy református fejére olvasnám egy 18. századi katolikus pápa ügyes-bajos dolgait, mondván „ti keresztények”.

> Az ateista bigottéria neve materializmus.

Nagyjából helytálló. De ahogy nem minden keresztény bigott, sőt a legtöbb keresztény nem az, úgy ugyanez az ateistákról is elmondható.

> lélek nincs

Én pl. a lelket létezőnek tekintem. Csak éppen nem egy önálló szubsztanciából állónak.

Pl. az ominózus idézet A bor filozófiája című írásból való. Az írás betűkből áll. Jó, van néhány ábra is benne, de ettől most tekintsünk el, az írás ezek nélkül is írás maradna. Van az írásban a betűkön kívül más, amit hozzá kellett tenni? Nincs. Akkor egyenértékű Hamvas Béla ezen írása 7667 darab „a” betűvel, 2094 darab „b” betűvel, 545 „c” betűvel, …, …, 1957 vesszővel, 1178 ponttal és 63 kérdőjellel? Nem. Annak ellenére, hogy a betűkön kívül más nem került az írásba, az írás mégis több, mint a betűk összessége. Mivel több? Azzal, ami felépül belőlük, a rendszerrel, a struktúrával, a hierarchiával, hogy a betűk hogyan állnak össze, milyen szavakká, azok milyen mondatokká.

A szavak, a mondatok, a bekezdések benne vannak az írásban. De nem külön hozzávalóként vannak benne, ezek nem olyan dolgok, amik a betűktől függetlenül, a betűk hiányában is létezők lennének, de mégis többek a betűknél. A szavaknak, mondatoknak, bekezdéseknek vannak olyan tulajdonságai, ami az egyes betűkre külön-külön értelmezhetetlenek lennének. Egy mondat lehet pl. múlt idejű mondat, holott a múltidejűség a betűk egyikére sem értelmezhető tulajdonság.

A lélek számomra ilyen fogalom. Nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető valami, amit valamiféle nem anyagi szubsztancia alkot. A lélek számomra az emberi gondolkodás, működés legmagasabb hierarchikus szintje az egyénen belül. De számomra a lélek ugyanúgy halandó, mint a test, mert a test az, ami ezt a struktúrát megteremti, a test hiányában a struktúra is elvész. Illetve… De erről majd lejjebb a megsemmisülésnél…

~ ~ ~

> az ember állat

Biológiai értelemben igen. Sőt érzelmi, értelmi szinten is van benne elég állati. De az ember pont attól ember, hogy van, amiben meghaladta azt a szintet, amivel az állatokat azonosítjuk. Az ember több legalább egy héjjal, amit pont azért emelt az állati működése fölé, hogy magasabb. szellemi, néha teljesen elvont természetű szempontok alapján korlátozza, felülbírálja ezt a működést. Nevezhetjük ezt a héjat kultúrának. Aki szerint az ember csak egy állat, nem jobb, sőt esetenként rosszabb egy állatnál, az szerintem vagy roppant cinikus, vagy depressziós, vagy éppen valamiféle pillanatnyi sérelem, felindultság mondatja ezt vele.

~ ~ ~

> a halál megsemmisülés

Hát attól függ, hogy minek a megsemmisülése…

Vegyük pl. Szókratészt. Szókratész minden atomjával, elektronjával, protonjával, neutronjával el tudunk számolni. Jó, nem konkrétan, de senki nem vitatja, hogy az őt alkotó anyagi részecskék továbbra is a mi világunk építőkövei maradtak. Rendben, csak ugye ahogy a léleknél is pedzegettem, a dolgok igazi lényegét néha nem az építőkövek adják, hanem a struktúra, hierarchia, amivé összeállnak. Ezek az atomok ugyan megvannak a világban, de az az „építmény”, amit alkottak – jelen esetben Szókratészt – azt már nem alkotják tovább, Szókratész, mint anyagi létező megszűnt létezni. Ha nem így gondolod, akkor adj tanácsot, hogy hogyan tudnék Szókratésszel leülni egyet dumálni, sörözni…

Oké, de ahogy Szókratész maga nem teljesen anyagi, hanem fogalmi természetű is, úgy annak a részei is azok. Szókratésznek voltak gondolatai, meglátásai, voltak elvei, volt egy világképe, értékrendje, tudása, bölcsessége. Ezek nem vesztek le, másolatként ott vannak ennek a töredékei benned, bennem, meg úgy az egész emberi – de minimum a nyugati – kultúrában. Sőt ilyen szempontból a mai világunk sokkal több Szókratészt tartalmaz, mint amennyi Szókratészt tartalmazott a világ Szókratész életében.

Akkor megsemmisülés ez? Olyan, mintha Szókratész soha nem is létezett volna, mintha semmivé lett volna? Nem gondolom. Annak ellenére nem gondolom ezt, hogy emellett azt sem gondolom, hogy létezne Szókratésznek valami lényegi, esszenciális, talán metafizikai természetű része, ami mind a mai napig egységes egészet alkotna (ahogy mondjuk a mennyországba vagy a pokolba került lelket a keresztény hívők igen nagy része elképzeli).

~ ~ ~

> Így de facto vallásként kezdett funkcionálni az ateizmus. Gratulálok. Teljesen ugyan olyanokká váltatok mint azok a dogmás szűklátókörű vallási fundamentalisták, akiket lenéztek.

Kétségtelen, hogy létezik az is, amiről te írsz. Nem is elhanyagolható mértékben. De ahogy a hívő emberek összességét a vallási fundamentalistával hiba azonosnak tekinteni, úgy hiba ezt a vadmaterialista világképet az ateizmus egészével azonosítani. Kétségtelenül csábító persze, sőt meg is érthető, hiszen ahogy sok ateistának a dogmás, szűk látókörű fundamentalista hívők váltják ki a legnagyobb intenzitású érzelmeket, úgy egy hívőnek is valószínű ez a vadmaterialista szemlélet. De ettől még gyakoroljuk a megkülönbözetőképesség nemes erényét és leljünk rá arra a felismerésre, hogy bár van metszetük, mégiscsak két különböző halmazról van szó.