Mi szüksége egy ateistának arra, hogy Isten létét vagy valláskritikai céllal érveket készítsen?

Nem a keresztély istennel van a baja az ateistáknak sem, hanem a hülye, elvakult, kötekedő, rátukmálós híveikkel.

Még csak nem is azokkal van baj, akik a hitüket megélik, vagy épp keresztet hordanak a nyakukban, vagy halacska van a kocsijuk lökhárítóján. Tegyék, fejezzék ki, hogy ők ebben hisznek, ő dolguk.

A probléma akkor kezdődik, amikor az ateista számon van kérve, hogy ő miért nem hisz, az meg már mindennek a legalja, amikor bármilyen hívő az ateaistának akarja megmondani, hogy hogyan kéne élnie az ő istene szerint.

"Én ebben hiszek, ezért így élek." - ez teljesen OK.

"Én ebben hiszek, tehát te így és így élj!" - na elmész a bdsk.va anyádba! (és ebben benne van a "mondjatok érveket, hogy szerintetek miért nincs isten!" kérdés is; hát ki vagy te, hogy nekem bizonygatni kelljen bármit is?)

Az isten (akármelyik) létét bizonygató kérdéseknek is az ezotériában lenne a helye, az ufóhívők között. Semmi nem indokolja a külön topikot a gyakorin sem.

"A vallás és ezotéria két különböző dolog."

Mi a különbség? Ugyanúgy mesékben hisznek.

"A vallás és ezotéria két különböző dolog."

miértis?

Egy Wicca-boszorkány mennyiben más, mint egy pap, egy rabbi, vagy egy imám?

A fentieken kívül: nagyon is komolyan beleszólnak az életembe!

Vallásos tiltások vannak ma is, illetve emiatt erőforrásokat elvesznek tőlem. Elég sokat.

"Nem hiszem, hogy a való életben "

A probléma, hogy te mivel hívő vagy nagyon másként látod ezt.

Egyébként "furcsa" módon a Wicca és sok más vallás ellen sem készül annyi kritika.

De a kérdésedet is megfordíthatjuk. Miért szükséges a hívőknek annyira bizonygatni az istenüket vagy akár behazudni azt, hogy már pedig ők tudják, hogy az istenük létezik? Nem úgy volt, hogy Isten hitet vár el? Akkor miért kell bizonygatni a létezését?

Én kereszténynek vallom magam. Nem mintha ez bárhol bármiféle előnnyel járna. Az ateisták, ha meg tudják, tapasztalatom szerint felteszik a nagy kérdést, hogy miért hiszem, hogy van Isten? Már, akit érdekel.

Itt elmondhatom, hogy én miféle úton módon jutottam el a hitre Isten létében és elmondhatom a tapasztalatomat. Ennyit tehetek és utat mutathatok, hogy én merre felé leltem meg az Istenhitemet.

Ha nincs érdeklődés iránta, akkor elengedem a dolgot.

Ha beszélni, írni, vitázni támad kedvem, azt itt egész jó kis kérdések alatt meg tudom tenni. Az ateisták szemében mese marad az Isten és pedig gyerek vagyok a szemükben, aki hisz a mesékben.

nem mint ha a keresztények egyet értenének velem. Nem tartom a felekezetek szokásait úgy, egyházi módon nem gyakorlom a hitemet. Nem járok templomba sem. Viszont hagyatkozom a Biblia tanításaira.

Ezzel szerintem az ateisták sincsenek másképp. ők a racionális kézzel fogható biztos dolgokban hisznek. saját tapasztalataikban és azokéban, akik a szemükben hiteles figurák. Mi keresztények is ugyanezt tesszük.

Azt pedig be kell látnom, hogy ha egy ateista lepofozás alá kerültem egy kérdésemmel vagy válaszomnak, azt rendszerint önfejűségemnek köszönhettem. Neki szaladtam a pofonnak. de ezek a pofonok egyben a hit próbái is a materialista nézetekkel szemben.

Az ateista szemléletű emberek kijózanítani kívánnak bennünket a vallás meséiből. Mi pedig megosztanánk velük a kincset, amit a vallásban megtaláltunk. Ők is jót akarnak nekünk, mi is jót akarunk nekik. Ők sem másabbak, mint a hívők. Mind emberek vagyunk. Mind anyaméhből jöttünk és mind a halál felé tartunk.

A kérdésedre a válasz ugyanaz. ÖNMEGERŐSÍTÉS

Ők a saját realista elképzeléseiket erősítenék egy bizonyos módon, megtapasztalva, hogy igazuk van a mi irreálisnak tűnő nézeteinkel szemben. Mi pedig a saját reális elképzeléseinket igyekszünk megosztani velük, hiszen számunkra hitelesek és saját tapasztalataink is Isten létét erősítik meg számunkra.

A legerősebb szószólók tapasztalataim szerint a hívővé vált ateisták és az ateistává vált hívők. Az ilyesmi emberek jobban ismerik a másik tábort, hiszen benne voltak.

Legnagyobb különbség az, hogy kinek mi az értékes. Én magam továbbra is Isten léte mellett teszem le a voksom. Tapasztalatom szerint működik.

Mi nem tudjuk megadni az ateisták számára az elégséges bizonyítékot Isten létére, Ők pedig képtelenek megadni számunkra az érveket melyek elpusztíthatnák elpusztíthatatlan Isten képünket.

Valójában pedig mind barátok vagyunk. Lakótársak vagyunk a föld bolygón. Eltérő nézeteket valló lakótársak eltérő életstílussal. normális, hogy egymásnak esünk. Mint lakótársak ugyanazt a szar műsort vagyunk kénytelenek nézni az egy szem közös tévénken. Mindketten mondjuk, hogy ez a műsor szar, de nincs más. Sőt, szar az egész bérelt lakás. nem tudunk másik valóságba költözni. Nem tudunk más lakásba sem költözni, mert ez egy olyan szerződés a tulajjal, ami élethosszig tart és azzal, hogy megszülettünk alá is írtuk. Azt mondjuk, szar a műsor, szar a ház, sőt szar a lakótársunk is. A főbérlő, a tulaj meg olyan, amilyen. A különbség az, hogy mi keresztények önként fizetjük a rezsit ebben a örökre bérelt lakásban. Nekik pedig levonják a fizetésükből. Mi keresztények igyekszünk a főbérlő logikáját megismerni, párbeszédet folytatni vele, az ateisták pedig nem. Itt isten a főbérlő. Az ő bútorait használjuk, az ő nevére bekötött egy csatornás tv adót nézzük. Mi hálásak vagyunk ezért. Az ateisták pedig nem látták a tulajt sem, nincs dolgok vele, legfeljebb csak akkor, ha beázik az ágyuk felett a mennyezet. Akkor már köztük is akadnak, akik keresik a tulajt, de mások csak arréb húzzák az ágyat és azt mondják, hogy szar ez a lakás.

A tanulság az barátaim, hogy még a szarnak is őrülni kell, mert nélküle az utcán feküdnénk magunk alá szarva. A legjobb, ha megtanulunk együtt élni a más nézetűekkel. legyünk hálásak, hogy van kapcsolatunk Istennel. Akik pedig ezt nem fogadják el, azt nem lehet erőltetni. idővel megváltozhatnak a körülmények.