Szerintetek a vallás és a hit ugyanaz?

59 és 60

Mindketten arra hivatkoztok, hogy csak Jézus számít, meg Isten. Akkor szerintem engedjétek el egymás véleményének értelmezésé és ítéletét, és ezzel gyakoroljátok azt, amit itt megvallottatok. Nem kell úgy éreznetek, hogy győztetek. Nem kell megvédenetek sem Istent sem a hiteteket mások előtt.

A belső meggyőződésetek persze erősödik attól, ha vállaljátok megkérdőjelezését. Ezzel persze vállaljátok a változás esélyét is. A hitben való elmélyedés (megerősödés) is változást jelent. Ez nem más mint különbségtétel személyes egó és igazságra való törekvés között.

Ez lenne a különbség az Élő Isten (f)elsimerése és saját "életünkhöz" való ragaszkodás között.

Erre mondja Jézus:

János 12:25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.

Békesség neked kérdező!

A kérdésfeltevésben foglaltak igazul lettek kijelentve, hála a Léleknek! Mindig örömködik a lelkem, amikor láthatom, tapasztalhatom, hogy a Szent Lélek vezeti azokat, akik lélekben gyermekek, alázatos szívűek. Mernek megkérdőjelezni, jelez nekik a természetes védekező mechanizmusuk, a lelkiismeretük, nem naivak és mindet azonnal elfogadók. Habár manapság főleg elképesztő méretűre duzzadt az emberi tékozlás és képmutatás, hazugságokban való fürdőzés a testi akarat oltárán való adózás, mindig csodálatos, ha látható, ahogyan másokat is hívogat ki Isten kegyelme a babonából, meséből. Örök dicsőség legyen ezért is a Szent Léleké mindörökké, Mennyen és Földön is!

A vallásnak soha semmi köze sem volt a hithez, sem Istenhez. A vallás egy emberi rendszer, emberektől emberekért. És mivel ilyen, így megvan neki a saját szabályrendszere. Minden emberi vallási rendszer zárt, dogmákkal, babonákkal teli, merev és leláncoló, amit okkal hoztak létre. Mert abban az elsődleges a rendszer akarata. Minden ilyen vallási rendszer megoszt és indulatokat szít, hiszen aki elköteleződik az egyik mellett, azzal rokonszenvezik, automatikusan kizárja azon embertársait maga mellől, akik valami másban hisznek (viszont Isten nem megoszt, hanem magához hív az Ő tökéletes egységébe). Ez feszültséghez vezet és indulatokhoz, és ez nem vezet békességhez. Arról nem is beszélve, hogy ad egyfajta túlzó magabiztosságot felemelkedettség-érzést, egyfajta kiváltságot, ami persze illúzió, de az emberek zöme mégis él vele. Mivel aki hívő, az hiszi, hogy ő Istenben hisz, Őt szolgálja, így lenézi, még ha ezt nem is éli meg tudatosan lélekben azt az embertárást, aki csak "pogány". Pedig a Mestert nyíltan elmondja, hogy a vámszedők és a cédák olykor előbb jutnak a Mennyek országába, mint a képmutató farizeusok. Mert ők még nincsenek úgy megtelve ezen hazugságokkal és mesékkel, így hajlíthatóbbak Isten által. A hívők zöme túlzóan magabiztossá válik, és azt hiszi, hogy ő kiváltságos, mert vallása van.

De érdemes megnézni, mennyi helyen van megalázva Isten akarata, de a legtöbbe erre büszkék is! Állítólag olvassák, értik is a Bibliát, ami számukra bálvány, Isten Szava, de megannyi pontban nem azt teszik, ami abban kérve van. Csak egy pár dolog.

-Azt mondja az Úr, ne legyenek előtte idegen isteneink, és ne készítsünk faragott képet, bálványt semmiről sem, ami van a Mennyben, a Földön, a vizekben. Érdemes bemenni egy templomba.

-Azt is mondja a Megváltó, hogy amikor imádkozunk, ne legyünk képmutatók, hogy mások előtt tesszük azt. Szükségtelen ragozni.

Azt is elmondja, hogy ha adunk, akkor ne tudja a bal kezünk, mit tesz a jobb. Mit tesznek annyian? FB-on közzéteszik a segítségüket tetszikekért vagy YT-on feliratkozókért, ami pedig dicsekvés!

-Megíratott az is, hogy nem lakik az Isten emberkéz emelte templomokban! Ezzel szemben mik is a keresztény vallás központi imahelyei?

Azt is mondja a Mester, hogy senkit se hívjunk atyának, mert az Atyánk, aki a Mennyekben van. Erre már szerintem nem is szükséges semmit sem írni.

-Krisztus mindene cselekedetével magát üresített meg, megalázkodott Isten előtt, mert az Atyát dicsőített szüntelen, nem magát emelte fel! A vallás őt Isteni rangra emelte!

-A Jelenések könyvének végén ő az, aki azt mondja János apostolnak, aki meg akart előtte hajolni, hogy ne tegye, mert ő is csak szolgatársa neki! Mit tesz a hívők zöme, ki előtt térdepel?

-A Mester, amikor elküldi a tanítványait szórni az Igét, külön kiköti, hogy ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Szükséges még ezt magyarázni?

És még hosszasan lehetne sorolni. Mindegyik vallás gyökere egy tőről fakad, ezek csak azért lettek megosztva a kereszténység kapcsán, mert állítólag ezen valláson belül szolgálják Istent és követik Krisztus szavát. De engem ez mindig is taszított a képmutatása okán. Igen, a vallás külsőség, egy képmutató manír, de akinek valóban erős pilléren nyugszik a hite, annak nincsen szüksége már külsőségekre. Istennel és Krisztussal való kötelék személyes! És a hit végső stádiuma a személyes meggyőződés. Ez hiányzik a legtöbbeknél. Mert ameddig mások után megy valaki, amíg elfogadja, amit neki más felolvas, amíg este lefekvés előtt imádkozik párat unottan, amíg a szája szüntelen szólja a Miatyánkot, holott nem is éli lélekből annak a jelentését, amíg a könyvet bálványozza és a vallási megváltó (kisbetűvel) előtt hajbókol, annak miként adatik meg ez a kötelék? Ima a kivételekért.

Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek dicsősége világoljon szüntelen!

Üdv.

Elnézést, ez lemaradt a fenti hozzászólásból. Visszaolvasva kommenteket, itt is kialakult már egyfajta parázs vita. Pontosan ez lett értve a hívők beképzeltsége okán. Mindenki tévtanító, ördöngős, antikrisztusi és pszichés zavarral küzdő, aki mást mert mondani, mint ami írva van, és amit mások vallási normaként megfogalmaztak és lefektettek az állítólagos Igazság kapcsán. Pedig az Igazság alaposan ki lett forgatva. És a vallással az egyik legnagyobb gond az, hogy abban sokan nem cselekszenek, törik meg a kenyeret, hanem imádkoznak és hiszik, hogy ez elegendő a megváltáshoz! Azt mondja Krisztus, hogy azt szereti az Atya, aki cselekszi az Ő akaratát, és azok tartatnak csak meg, akik végig állva maradnak. Tehát a kenyér megtörése, azé, amit te személyesen! megkapsz Istentől, a szembesülés a gyarlóságokkal, amik a szívbe felhalmozódtak, és végig megbírni a sértéseket, megaláztatásokat. Ettől lesz valaki Isten gyermeke, nem pedig azért, hogy ezt leírja.

Az Igazság botrányos a testi ember számára, így az abba beleütközik, mert azzal nem akar szembesülni. Így mi marad neki? A támadás, a hárítás, de ezzel csak magát alázza meg. Közel vagy már, kérdező, légy erős, és ne foglalkozz a támadókkal. Isten majd vezet Krisztuson keresztül. Szórd a magot, úgy, ahogy megkaptad, és akkor, amikor arra indítást kapsz. És kérlek ne veszekedj, mert a test meg nem értheti a lelket. Egy-két alkalommal meg lehet inteni valakit erővel, tűzzel, de szelídséggel és alázattal, de utána szükséges továbblépni. Nem fognak érteni, éli lélekből, mert akarnak, és nem tudnak még. Imádkozni szükséges értük, szeretni őket Krisztus szeretetével, megtörve nekik a kenyeret, elmondva nekik azt, amire indítást kapsz. A többit hagyd Istenre, Ő majd munkálkodik tökéletesen és igazul. A legtöbben elvesznek amúgy is, mert a hazugságot, a világot választották.

A Szent Lélek adjon neked is erőt!

Üdv.

Akinek köszönettel tartozol, az csakis a Szent Lélek! Persze igazán örömteli a léleknek, hogy így érzel, de az a kis igazabb, ami az emberben van, ami megadatik neki olykor, az sem az ő érdeme, hanem Istené.

Az is nagyon fontos, hogy azért, mert valakinek nincsen vallása, még nem szabad felemelkedettnek lennie, hogy mert hiszi, hogy átlátja a hazugságot, akkor ő automatikusan már Istenben hisz. Ez tévedés! Hihetetlenül manipulatív a hazugság, nem hiába van a kígyóhoz hasonlítva szimbolikusan. Amíg az ember nem Istennek hisz, addig magát emeli fel. Az Istenhit személyes. De még ez is kevés, hiszen mindig szükséges megnézni a fának a gyümölcsét, ami midig árulkodó. Sokan azt cselekszik hogy kijönnek egy hazugságból, majd belesüppednek egy újabba, és ez így megy akár egy egész életen át is. Úgy fogalmazza Illés próféta, hogy ne sántikáljatok kétfelé. Vagy az Isten vagy a Mammon, amint Krisztus is nyíltan elmondja. De az emberek zöme szüntelen ezt teszi, hogy ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit, és végül egy olyan kaotikus massza halmozódik fel a szívükben, ami óriási távolságra taszít Istentől. A hit akkor ér valamit, ha annak a gyümölcse termő, nem pedig meddő. Hiába, hogy valaki magabiztosan vallja, hogy ő vallás-ellenes, állítólag Istenben hisz, neki szenteli az életét, de a gyümölcse mégis árulkodó, és azt mutatja meg egyértelműen, hogy még mindig bele van ragadva a testi akaratba, világi sémákba. És ezeken túl pedig ott van a hit végső stádiuma: a személyes meggyőződés. Az embernek vagy magában van hite, akkor magáról győződik meg, vagy Istenben, akkor pedig Istenről. Az elsőt mindenki tapasztalja, de a másikat is? Ez a kettő út van, nincsen más. Az egyik hit a kárhozatba visz, mivel ennek a hitnek nincsen cselekedeti az Igazságban, míg a másik az életre megy, mert az megtöri a kenyeret. Mindig a gyümölcs a lényeges. De nem a vélt, a hitt gyümölcs, hanem az, ami igaz. Az igaz, lelki hit Isten ajándéka, az nem embertől való, ezért íratott meg, hogy minden tiszta adomány a világosság Atyától való. Egy hit való az embertől, az, amikor magáról tesz bizonyságot önző módon. Az az emberé, a saját teli akarata, perverziója, dühe, félelme, hazugsága, minden más kincs Istené, ami igaz és jó.

Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek ragyogjon mindörökké!

Üdv.