Mi értelme az agnosztikus ateizmusnak, ha tudják, hogy sosem lesz tudomány és vagy empirikus bizonyíték Isten létezésére?

A konkrét kérdésre válaszolva:

(Én magamat agnosztikus ateistának tartom, így a válaszomat is erre alapozva adom meg.)

"Az agnosztikus ateista az, aki nem hisz istenségek létezésében, de nem állítja határozottan, hogy nincsenek istenségek."

Így igaz, mivel egyik álláspont sem bizonyítható minden kétséget kizáróan.

" Feltételezik, hogy: Az istenek léte vagy nemléte nem tudható, de ha lesz rá bizonyíték, akkor azt minden gond nélkül elfogadják és tényként kezelik. "

Szerintem ez a tisztességes/logikus hozzáállás.

Csak egy elmebeteg tagadja a bizonyított tényeket.

"

De ennek semmi értelme,

"

???? szerinted, de vajon igazad van, vagy csupán a vágyaid mondatják ezt veled?

"

mert:

"

1, "- Tudják, hogy Isten létezését nem lehet tudományos eszközökkel bizonyítani."

Helytelen és félrevezető kijelentés:

Csak azt tudják, hogy jelenleg (ma, most, e pillanatban) isten/Isten/istenek létére nincs tudományos bizonyíték. Így a bizonyítatlanságon alapuló szkepticizmus helytálló.

A jövőre vonatkozóan pedig éppen a te állításod a cáfolat erre a kijelentésedre: "..., de ha lesz rá bizonyíték, akkor azt minden gond nélkül elfogadják és tényként kezelik."

2 "- Tudják, hogy Isten nem akarja konkrétan felfedni magát, hanem a hit által kell őt megtalálni."

Ez teljesen alaptalan állítás (és logikátlan)

Semmilyen(!!!!) LÉTEZŐ(!!!) istenre vonatkozó dolgot sem TUDNAK, mivel a világnézetük ALAPJA az, hogy szerintük isten/Isten/istenek nem létezik/léteznek, ebből következően egy szerintük nem létező entitáshoz nyilvánvalóan nem kapcsolnak semmilyen konkrét tulajdonságot.

3, "- Ha mégis olyan érveléssel találkoznak mely valószínűsíti Isten létezését, azt élből elutasítják."

Megint csak téves kijelentés.

A tudományos gondolkodás semmit sem utasít el "élből", hanem megvizsgálja az érvelés helyességét, az azt alátámasztó tényeket és az azokból levont következtetés helyességét. Ha az érvelés tudományos szempontból helytálló, akkor az a normálisan gondolkodó ember (jelen kérdés szempontjából az ateista agnosztikus) el fogja fogadni.

" Tehát ezen szempontok alapján kijelenthető, hogy az agnosztikus ateizmus értelmetlen."

Helytelen következtetés.

A bizonyítását alátámasztani kívánó három állításod egyike sem volt helytálló (jóllehet ettől még az állításod akár lehetne igaz is, csak nem az általad citált okok miatt), de maga a konklúzió is cáfolható.

"az agnosztikus ateizmus értelmetlen"

A kijelentéseddel ellentétben, valójában az agnosztikus ateizmus egy olyan életszemlélet, mely a világot a maga valóságában látja, a tapasztalati tényekkel nincs ellentmondásban, és módot ad arra, hogy az ember felesleges és indokolatlan önkorlátozásoktól mentes teljes életet éljen.

Kedves kérdező!

Szerintem a legtöbb ateista enyhén agnosztikus, vagyis elismeri hogy probléma lenne kijelenteni, hogy egy isten sem létezik, mert vannak istenképek melyek egyszerűen cáfolhatatlanok.

Egy megfigyelhetetlen passzív teremtő isten aki nem lépett kapcsolatba az emberekkel nem bizonyítható vagy cáfolható, az egyetlen út a teljes antiteizmushoz az ha azt állítjuk hogy az összes/hivatalos istendefiníció önellentmondó.

Természetesen ezt a kérdést el lehet/kell különíteni a vallásoktól és azok istenképeitől, mert valaki simán lehet agnosztikus ateista, hogy az összes vallás istenének létezését kategorikusan tagadja.(agnosztikus ateistákhoz tartozik Dawkins is)

Nekem inkább a kiírt kérdés értelme kérdéses. :)

Az a természetes és logikus magatartás, hogy nem foglalsz állást olyan témában, melyről nem tudsz. Ha nincs bizonyíték ellene logikus, hogy nyílt maradsz.

A világban nem kevesen vannak, akik érett korunkban, személyes belátásból válnak hívővé. Azért, mert életük során tapasztaltak megerősítik bennük a szakrális tanítások igazságát.

Az Istenhit nem objektív bizonyíték alapú tudás, hanem szubjektív tapasztalatra alapuló alameggyőződés. A szubjektív tapasztalat nem átadható. Ez az amiért, tudományosan nem elfogadható.

Az agnosztikus nem hülye, és látja, hogy sok ember van aki megyőződött Istenről. Tehát nyitott szemmel és füllel jár a világban. Nyitott élete tapasztalataiból változtatni álláspontján.

Hogy mi ennek az értelme?

Mondjuk az, hogy rálel Istenre.

"- Tudják, hogy Isten létezését nem lehet tudományos eszközökkel bizonyítani."

Ez az agnosztikus ateista meghatározásában van? Ki definiálta így? És ki fogadta el?

A tudományban létezik az a kategória, hogy bizonyítják a bizonyíthatatlanságát valaminek. (tehát levezetik, hogy nem bizonyítható) Szerintem Istennel kapcsolatban idáig sem jutottak.

- Tudják, hogy Isten nem akarja konkrétan felfedni magát, hanem a hit által kell őt megtalálni.

Mármint neked ez az elképzelésed. És ezt kizárólagos útnak tartod? Tehát kizárod azokat, aki másként jutnak Istenhez?

Megkérdőjelezed hitüket?

...és az kit érdekel szerinted?

Ehhez tartozik, hogy a vallásos Hit nem az "elhinni" jelentéssel rokon. Jellemzően nem arról beszélünk, hogy valaki "elhiszi-e, hogy van isten", hanem az a kérdés, hogy "hiszel-e Istenben"

A hinni valakiben vagy valamiben kifejezést más esetekben is használják, nem csak Istennel kapcsolatban. Ez inkább a bizalom jelentéssel rokon.

Bízom valakiben, mert az a tapasztalatom, hogy megbízható.

Hiszek Istenben mert hosszú életes során befogadásra nyíltan jártam, és megtapasztaltam, hogy az Isteni tanítások igazak.

Nem értem.

Bár nem jövök ide vissza, engem felettébb érdekelne, miért értelmetlen az, hogy nem tudsz valamit, és nem hiszed, hogy tudod azt, és nem hiszed, hogy tudod az ellenkezőjét. Ez miért értelmetlen? Mit kéne csinálnia szegény agnosztikusnak?

Itt vagyok én. Édesanyám agnosztikus, pedig én, a gyermeke mélyen spirituális vagyok. Szinte képes lennék neki bizonyítani isten létét, csak nem érdeklik a témák, amik segítségével ezt meg tudnám tenni. Mit tegyen akkor ő? Mi más választása van, mint azt mondani, "nem tudom", ha nem fűti a vágy, hogy megtudja?

Ha erre válaszolnál nekem privátban, nagyon hálás lennék érte, mert ismétlem, nagyon érdekelne, de ide nem térek már vissza. Ha megteszed, nagyon köszönöm. Ha nem, remélem más tovább viszi ezt a fonalat, és a hozzám hasonlók rájönnek a kérdésed alapján, hogy ennél mi jobb lépés van.

Isten megismerése előtt az agnoszticizmus áll. Nincs más út. Előbb leadod a hitet, utána felveszed a tudást. Ahogy ez a folyamat zajlik, elkerülhetetlenül lesz benned egy kis agnosztikusság, még ha nem is látod. Miért lenne ez értelmetlen? Mi más lehetősége van az elmének, amikor már eleget tud, hogy ne higgyen, de nem tud eleget, hogy tudjon?

"Az agnosztikus nem hülye, és látja, hogy sok ember van aki megyőződött Istenről."

Érdekes, én még eggyel sem találkoztam, aki valóban meggyőződött Isten létezéséről, csak olyannal, aki azt képzelte, hogy valami csoda, élmény mely vele megtörtént Isten létét bizonyítja...

És ez bizony óriási különbség.

26.-os

Az óriási különbség ott van, hogy akivel találkoztál, és amennyire megismerted és megértetted az szintén csak a te szubjektív tapasztalatod.

Jogod van azt hinni amit akarsz.

https://www.youtube.com/watch?v=D8W5hzMTTt8

3:50-től meséli el, hogy hogyan látta Máriát.

Nem tudom mit tudna mondani vagy mit lehetne hozzá tenni ehhez amitől ez hitelesnek tűnne. Ha találkoznék, nagyon mélyen megismerném, megérteném őt sem lenne hitelesebb ez a történet.

Pontosabban azt elhiszem, hogy belenézet a napba és a szeme elkezdet káprázni ...

A Napba nézni, még napszemüvegben sem vall épp észre, mert tartós szemkárosodást okozhat!

Ha valaki a Napba néz, pláne hosszan, jogos, hogy könnyezik.

+ tömegpszichózis

+ [link]

+ [link]