"Akit nem talált ki senki, hanem ő talált ki mindent" - van ennél jobb definíció a Forrásra?

Cimbora, ezek ilyen buddhizmuson alapuló merengések, rengetegen értelmezik árnyalataiban rengetegféleképpen, ismert filozófusok elő-előveszik a témát, gyakorlatilag a sztoicizmussal összevethető bölcsességhalomról beszélünk. A jelenkor már a pszichológiába is továbbvisz jónéhány ilyen ősi-ősi megfejtést, sallangmentesítve és viszonylag bátortalanul természetesen. Te ezekből nem létezik, hogy kimaradtál. Vagy ha igen, akkor milyen irodalmat ajánljak neked kezdésnek?

Nekem egyébként az működött, hogy eldöntöttem, hogy vállalom a szekunder szégyent, elkezdek olyasmit olvasni, amit alapból sose vennék elő. Vállvonást követően elhittem, hogy érezni fogom, mi olyan, hogy tényleg szinte túl sok újat is mutat, de közben nem az a baj vele, hogy teljesen elrugaszkodott, inkonzisztens, légből kapott, egyszóval bugyuta lenne. Meglepődtem párszor, mennyire egyszerű igazságok olyanok, hogy életedben soha meg nem fogalmaznád magadnak, észre nem vennéd, mégis valahogy randomnál sokkal jobban illeszkedik könnyen megfigyelhető dolgokra.

Nem biztos, hogy Laár gondolatait ténylegesen megérteni része az utadnak, ezért általános a megfogalmazásom amennyire csak lehet. Van élet az olcsó bullshitágyúkon túl is. Egyszer eljön az a pont, amikor meg mered kérdőjelezni azt is, amiben biztos vagy, mert kénytelen leszel belátni, hogy az észlelés is nagyon részleges, a szigorú logika is sokszor eszköztelen, és hogy a legnehezebb, legmélyebb, legalapvetőbb kérdésekben egészen komoly tudományos eredményeket felmutatott emberek szerény magánvéleménye is egészen eltérő lehet, nem véletlenül...

Nem ártana egyébként, ha nem csak visszadobnád a labdát, hanem rákérdeznél valamire, ami téged most tényleg érdekelne. Nyilván nem fogom végignyomozni a fél csillagokon azt, hogy vélhetően melyik válaszok voltak a tieid, inkább próbáld célszerűen konkretizálni, mit szeretnél tudni, oks?

> De ez most egy fogalom vagy lény vagy valami elvont koncepció vagy milyen formában kell elképzelni SZERINTED?

Szerintem nem jó irány elképzelni, jobbnak tűnik a saját belső szemlélődésed meditatív megélésén keresztül várni, hogy megérintsen az időtlen. És még akkor is tudatában lenni, hogy ez még mindig csak sár és vér a valósághoz képest. :) Ahogy kérted: szerintem.

> Milyen/melyik tanításra gondolsz a pszichológiában?

Leginkább Jung vonala hatott nagyot a mainstream lélekbúvárok szemléletére, azóta azért jóval rugalmasabban kezelik az ezo-woohoo káprázata mögötti csendes ősi bölcsességeket ők is. Talán a DMT volt még hasonlóan elsöprő hatással, de erről már igazán kevés infóm van jelenleg...

> nem lehet a logikát MINDENRE alkalmazni

Erre gondolok, asszem szerencsésebb lett volna csak annyit írni, hogy a racionalitás kelletlenül széttárja karjait, vagy ilyesmi, hogy ne legyen inger világos tényként dekódolni. :)

"A legtöbb hívő húz egy vonalat a hite és tudomány között.

Vagy vannak az a fajta tudósok akik látnak egy vízesést három részbe fagyva és megtér, mert a szentháromságra emlékezteti.

Itt tudnál pontos példát adni, hogy ez szerinted miért van? Nem kertelésre vagy körülírásra gondolok, hanem példára amire te ezt alapozod."

Nem emlékszem, kikről mit olvastam pontosan, ilyen random lexikális dolgokat hamar selejtez a fejem.

Időnként azért bele lehet botlani tényleges tudósok mondataiba, főleg óriási, hihetetlen felfedezések, vagy önmagában a valóságunk monumentalitása kapcsán. Nem mondanám vallásosnak, inkább csak az van, hogy "valamiért" az áll össze bennük, hogy kell legyen egy hatalmas tudatosság, túl sok a "véletlen", miközben a szabályok is mintha külön azért lennének, hogy az embert "fogadják"... Tőlük kell megkérdezni, nekem elég elengedni a koncepcióimat, és pont ezek az alapkérdések maradnak a levegőben. Nyilván továbbra is, mert a válaszaimat is elengedem. Ha tényleg csak eldobott kövek vagyunk, akkor is van egyfajta művészi értéke ezeknek az értelem számára teljesen értelmetlen dolgoknak. Szerintem ez a legrosszabb eset, ha a túlzásokba eső, belehülyülő embert nem soroljuk ide, márpedig miért tennénk? Ő is elhamarkodottan válaszolja meg a megválaszolhatatlant, pedig így jó a játék, hogy ebben megengeded magadnak, hogy bármit gondolhass, új tapasztalatok után könnyedén igazíthass azon, amit a megfejthetetlenség bölcsességének tapasztalsz mint igen véges tudat. Azért a meditálgatás jó irány, könnyen be tud köszönni olyasmi, amiről gyanús, hogy túlmutat a mindennapi végességeden, mégis te vagy, talán agyon kívül is van tudat, vagy legalábbis bántóan hajlamosak ide kilyukadni tömegek belső megélései ősidők óta. És kipróbálhatja bárki ingyen, legfeljebb unatkozik egy jót, vagy párat.

"Szóval a nagy okfejtésed kimerül abban, hogy meditálj és megtudod."

Te kértél csupa nagybetűvel, hogy SZERINTEM: "De ez most egy fogalom vagy lény vagy valami elvont koncepció vagy milyen formában kell elképzelni SZERINTED?"

Ne égesd magad szerintem!

"Szóval az egyetlen példát amit tudtál írni, még arról is kevés infód van."

Ajánlom neked a "hasonlóan" szót a következő mondatban: "Talán a DMT volt még hasonlóan elsöprő hatással, de erről már igazán kevés infóm van jelenleg..."

És előtte említettem Jungot, ami egy másik, tehát nem egyetlen dolgot hoztam, és nem is azt az egyet, hogy hú, DMT, ha jól emlékszem.

Ne égesd magad szerintem!

"Köszönöm az ajánlatot, de nem érdekel.

Mellesleg mi az hogy szét kell tárni a karjaim?"

Nekem lett volna szerencsésem azt írnom, csak neked beragadt valahogy ez, hogy ellenségeskedés a motivációja a másik embernek, ha szóra méltat téged. Így egyébként meg lehet küzdeni érte, még ha nehezen is.

Ne égesd magad szerintem!

"Pl. az ki hogy ki kibe lesz szerelmes az a hormonok és személyes élményeiket határozzák meg valamilyen szinten.

Persze ezt is lehet kutatni hogy hogyan bizonyos események ezt hogyan befolyásolják, de a folyamat ugyan az marad."

Mindeközben valaki, aki évtizedeken át kutat ezen a területen: "Nagyon sokmindent nem tudunk még erről, jelenlegì tudásunk arra enged következtetni, hogy..."

Nem jó helyen pihenteted zseniális lángelmédet azon a bizonyos Dunning-Krueger görbén.

"Értem, szóval egyetlen egy példát nem tudsz adni."

Vagy nem akarok pár percnél többet foglalkozni az akadékoskodással esetleg? Ha ennyire érdekel, miért velem foglalkozol? Ott a hatalmas háló előtted, gondolom angol megy valamennyire, nincs akadálya, hogy utánajárj. Többször említettem, hogy nem leszek elég jó másodkéz ahhoz, hogy az ilyen témakörökben valóban jól fejtegetők mondataihoz hasonló hatást érjek el emberekben. Főleg nem ilyenekben, akik beállnak arra, hogy hú, ezt nem hagyom annyiban, meg kell mondjam neki, hogy én csak a tudományban hiszek, ú, nagyon fontos ez nekem most!