Milyen jó valláskritikát lehet megfogalmazni a keleti vallásokkal szemben?

Pontosan olyanokat, mint a nyugati vallásokkal szemben. Amik egyébként ugyanúgy keletiek - Jeruzsálem nem nyugatra van.

- igazolhatatlan állítások

- abszurd kijelentések

- bizonyított tévedések

- életszerűtlen szabályok

- hatástalan működés

Szia.

A jw.org honlapunkon megtalálható egy olyan könyv, ami a vallásokkal foglalkozik. A címe:

"Az emberiség Isten keresése"

Ebben az öt világvallást tárgyalja, és azok kiseb szakadásait, vallások tanításai. Ebben összehasonlítást olvashatunk a keleti vallások, és a Biblia tanítása között.

Buddhizmus — A megvilágosodás keresése Isten nélkül

Néhány őszinte buddhista felismerte, mennyire összezavarják az embereket a buddhizmus bonyolult tantételei és a ma szokásos megterhelő szertartásai, s hogy ezek csak kiábránduláshoz vezetnek. A legtöbb hívő nem érti a tanításokat.

A Living Buddhism című könyv beszámol arról, hogy néhány buddhista országban még „a szerzetesek sem gondolnak vallásuk magasztosságára. Sokan úgy vélik, hogy a nirvána elérése reménytelen, irreális vállalkozás, és csak ritkán adják át magukat a meditációnak.

Ahogy a futóhomokba süllyedt ember minden valószínűség szerint képtelen a saját erejéből kiszabadítani magát, ugyanúgy a bűn és a halál fogságában lévő emberiség is képtelen egymaga kiszabadulni helyzetéből

Buddha mégis azt tanította, hogy a megmentés kizárólag az ember saját erőfeszítésein múlik. Búcsúzóul így intette tanítványait: „Magatokban bízzatok, ne a külső segítségben; az igazság legyen lámpásotok! Egyedül az igazság legyen megmentésetek vezérfonala; ne tekintsetek segítségért magatokon kívül senkire!”

Ágner Lajos fordításából (1943) idézünk a Taoizmusról:

"tao követői számára a tao egyfajta titokzatos kozmikus erő, ami létrehozta az anyagi világegyetemet. A taoizmus célja: megtalálni a taót, maga mögött hagyni a világot és eggyé válni a természettel."

A taoizmus kezdetben, alapvetően filozófiai iskola volt.

Az akkori idők elnyomó feudális uralmi rendszeréből fakadó igazságtalanságok, a szenvedés, a pusztítás és az értelmetlenség ellenhatásaként a tao követői békét és harmóniát kerestek, s eközben visszatértek annak az időnek az ősi hagyományaihoz, amikor még nem uralkodtak királyok és miniszterek az egyszerű embereken. Az ideál, amire törekedtek, a nyugodt vidéki élet volt, egységben a természettel

A filozófiától a vallásig:

Miközben azzal próbálkoztak, hogy eggyé váljanak a természettel, a tao követői teljesen annak az elképzelésnek kerültek az uralma alá, hogy a természet időtlen és minden dolog visszatér a maga kezdetéhez. Úgy gondolták, hogy a taóval, vagyis a természet útjával összhangban levő élet által talán eljuthat az ember a természet titkaihoz, s védetté válhat a fizikai sérülésekkel, a betegségekkel, sőt még a halállal szemben is.

Csuang Ce című könyv egyik párbeszédében egy misztikus lény azt kérdezi egy másiktól: „Idős vagy már, mégis gyermeknek látszol. Hogy lehet ez?” A válasz így hangzik: „Megismertem a taót.”

A tao követőinek képzeletét felgyújtották az ehhez hasonló történetek, s elkezdtek elmélkedéssel, diétázással és légzési gyakorlatokkal kísérletezni, amikkel állítólag késleltetni lehet a test hanyatlását és a halált. Hamarosan legendák jelentek meg a halhatatlanokról, akik képesek a felhőkön repülni, s kedvük szerint megjelenni vagy eltűnni, akik szent hegyeken vagy távoli szigeteken élnek számtalan évig, s harmattal vagy varázslatos gyümölcsökkel táplálkoznak.

Ahogy telt-múlt az idő, a taoizmus lassan a bálványimádás és a babona rendszerévé korcsosult. Minden egyes ember a maga kedvenc isteneit és istennőit imádta a helyi templomokban, tőlük kért védelmet a gonosz ellen és segítséget a földi boldogság elnyeréséhez. Fizetség ellenében a papok temetési szertartásokat tartottak; kiválasztották a kedvező sírhelyeket, házhelyeket és üzlethelyeket; kapcsolatot teremtettek a halottakkal; elűzték a gonosz szellemeket és a kísérteteket; ünnepeket és különféle más szertartásokat rendeztek. A kezdeti misztikus filozófiai iskola olyan vallássá lett, amely beszennyezte magát a halhatatlan szellemekbe, a pokoltűzbe és a félistenekbe vetett hittel — mindezen eszméket az ősi Babilon hamis vallásának állott vizéből merítették.

Konfucius kiemelkedő tudósnak és tanítónak számított, hatása semmi esetre sem korlátozódott a tudósok körére. Célja nem csupán viselkedési vagy erkölcsi szabályok tanítása volt, helyre akarta állítani azt a békét és társadalmi rendet, amely abban az időben a feudális uralkodók közötti állandó háborúskodás miatt teljesen szétzilálódott. Ennek érdekében Konfucius azt tanította, hogy a császártól az egyszerű emberig mindenkinek meg kell tanulnia, hogy mi a neki szánt szerep a társadalomban, és annak megfelelően kell élnie.

A konfucianizmust feudalisztikusnak bélyegezték, azt tartották róla, hogy pártolja a szolgalelkűség eszméjét, ami az embereket, különösen a nőket szinte rabszolgasorban tartja. Ám ezeknek a vallásoknak az alapgondolatai olyan mélyen bevésődtek a kínai gondolkodásba, hogy — a hivatalos kritika ellenére — még mindig sokan kitartanak mellettük.

A konfucianizmus és a taoizmus példája azt mutatja, hogy az emberi bölcsességen és emberi elgondoláson alapuló rendszer — függetlenül attól, mennyire ésszerű és jó szándékú — végül is nincs segítségünkre az igaz Isten keresésében.

Sinto — A japánok Isten keresése

A sintokutató Sugata Masaaki ezt mondja: „A sinto olyan kibogozhatatlanul átszövi a japán mindennapi élet egészét, hogy az emberek aligha vannak tudatában létezésének. A japánok számára ez szinte nem is vallás; sokkal inkább környezetük olyan magától értetődő része, mint a levegő, amit belélegeznek.”

Érdekes módon a sinto vallásnak nincs ismert alapítója, és nincsenek szent iratai sem. „A sintoizmus egy sorozat ’nincs’-ből álló vallás — jelenti ki a sintokutató Shouichi Saeki. — Nincsenek meghatározott hittételek, nincs részletes teológia. Szinte nincsenek törvények, amiket be kellene tartani.

„Eredetileg a sinto azokat a cselekedeteket, amelyek elősegítették egy kis közösség összhangját és megélhetését, ’jónak’ tekintette, azokat pedig, amelyek ezeket akadályozták, ’rossznak’.” Az istenekkel, a természettel és a közösséggel való összhangot tartották a legértékesebbnek. Minden, ami megzavarta a közösség békés összhangját, erkölcsi értékétől függetlenül rossz volt.

Bár a sintónak megvoltak a maga ősi feljegyzései, szertartásai és imái a Kodzsiki, a Nihongi és az Engisiki című írásokban, az állami sintónak szüksége volt egy szent könyvre. Meidzsi császár 1882-ben kiadott egy rendeletet a katonáknak és a tengerészeknek. Mivel ez a császártól származott, a japánok szent iratnak tekintették, és a fegyveres erőknél szolgáló férfiak számára ez vált a napi elmélkedés alapjává. Ez az írás kihangsúlyozta, hogy az egyénnek az isten-császárral szembeni adófizetési kötelezettsége és egyéb kötelességei fontosabbak minden más kötelezettségnél.

Amikor az „isteni” nemzetet 1945-ben legyőzték, s a kétszeres atomcsapástól Hirosima teljesen, Nagaszaki pedig nagyobbrészt megsemmisült, a sinto komoly válságba került. Az állítólag legyőzhetetlen isteni uralkodó, Hirohito egyetlen éjszaka alatt átváltozott egyszerű, legyőzött emberi császárrá. A japán hit romokban hevert. A kamikaze cserbenhagyta a nemzetet.

A Nihon Shukyo Jiten című enciklopédia ezt mondja: „A nemzet csalódottságának egyik oka az volt, hogy úgy érezte: elárulták . . . És ami még elkeserítőbb: a sinto világ nem adott haladó és megfelelő vallási magyarázatot a kétségekre, amelyek [a vereség] következményeként felmerültek. Ezért a vallást illetően általánossá lett a következő éretlen reakció: ’Nincs se isten, se Buddha.’”

Remélem, öröm hatja át a szíved, amikor lepontozol. Miközben azt sem tudod mit jelent, vagy miről szól egy egy keleti vallás....

Csak mert élből megveted azt, ahova tartozom.