A katolikusok miért gondolják, hogy áldozatra van szükség, nem pedig úrvacsorára?

Hogyne lenne szükség áldozatra, méghozzá elsősorban Jézus áldozatára van szükség, ami az Eucharisztiában válik jelenvalóvá.

Tehát rosszul feltételezed. Zsidó papok által bemutatott áldozatra valóban nincs szükség.

Sőt a Biblia szerint saját áldozatokra is szükség van:

"és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által."

"Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok."

"Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét."

"Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

(Máté 9: 12,13)

"Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete."

(Ozeás 6:6)

Ezen idézetek után célszerű János 14. fejezetét elolvasni. 4 perces mutatvány, aki pedig lusta olvasni, az meg is hallgathatja. Lesz min elgondolkodni.

[link]

#2

"tudomásom szerint"

Ezek szerint rosszul tudod, de te se lehetsz tökéletes. Javaslom, olvasd el mit ír erről a katekizmus és akkor nem hülyeségeket fogsz róla írni :)

Mert például írod, hogy megismétlik, de a katolikus tanítás szerint pont nem.

Nem ismétlik meg az áldozatot, hanem megjelenítik Jézus testét és vérét. Tehát a bot Jézus vére a kenyér Jézus teste lesz.

A katolikus egyház katekizmusában benne van a válasz

„Ha értenétek mit jelent [e·sztin]: irgalmasságot akarok és nem áldozatot,

Maga Jézus vezette be „az Úr vacsoráját”, vagyis halálának emlékünnepét

De vajon egy misztikus szertartást vezetett be?

(Héberek 10:12) . . .egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért egyszer s mindenkorra. . .

Jézus nem mondta, hogy tanítványainak meg kell újítaniuk az ő áldozatát.

Inkább emlékezzenek meg erről.

Folyamatosan megújítani azt jelentené, hogy nem igazán akkora értékű, szükség van ismétlésre... Ember pedig nem újíthatja meg.

Ha valaki hitet gyakorol ebben az áldozatban, vagy is elismeri annak magas értékét, nincs szükség újra ismételgetni.

Ellenben úgy tűnhet, hogy nem hiszi el, hogy elég volt ez az egy áldozat.

Isten valamikori népe az Izraeliták, már több mint 1500 éve minden évben ünnepet tartott ezen a napon, a naptáruk szerint niszán hó 14-én. Ezt azért tették, hogy megemlékezzenek arról, hogy Isten rendkívüli módon megszabadította őket az Egyiptomi fogságból.

Egyértelmű, hogy Jézus azt akarta, hogy a követői ugyanazon a napon emlékezzenek meg arról a sokkal nagyobb szabadításról, melyet Isten Krisztus halála által tesz lehetővé. Ezért évente emlékeztek meg erről.

Ugyan akkor azt is figyelembe kellene venni, hogy kikkel kötött szövetséget ezen alkalmakkor, és azt is miért.

Jézusnak, nemcsak 12 tanítványa volt akkor már. Ezért mindenkinek ott kellett volna lennie. Azt is elmondta, hogy a királyságára köt szövetséget, hogy vele legyenek. Őket az azonosítja, hogy kitartanak vele a próbáiban. Mit jelent ez?

Azt, hogy ugyan azt teszik, ugyan úgy élnek, és ugyan azokat az üldözéseket élik át, amit Jézus az életében.

(Lukács 22:28–30) 28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban. 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem, 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.

Minden ember ugyan úgy él, ahogy Jézus? Vagy legalább is az első Tanítványai mintáját követve élnek a világban? /mindenki válaszolja meg magának/

Ebből jól látható, hogy nem mindenkivel kötött, és köt ilyen szövetséget.

(Jelenések 5:10) 10 és királyokká meg a mi Istenünknek a papjaivá tetted őket, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.”

Ha mindenki az égbe megy, akkor ki marad a Földön?

(Jelenések 22:1) . . .Isten és a bárány trónjától folyik lefelé

A Föld megadja azt amit Isten eredetileg elhatározott. Ezért is írja,hogy lefelé folyik az élet folyója, Ábrahámnak is ezt az ígéretet tette, nem másítja meg:

(1Mózes 18:18) . . .nagy és hatalmas nemzet származik majd Ábrahámtól, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.

A földön áldást örököl mindenki, aki méltó lesz arra az életre, amiért Isten embert teremtett a hasonlatosságára.

Pál azt írta, hogy aki méltatlanul eszi, és issza, ítéletet eszik és iszik.

(1Korintusz 11:27) 27 Tehát aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy iszik az Úr poharából, semmibe veszi az Úr testét és vérét.

(1Korintusz 11:29) 29 Aki úgy eszik és iszik, hogy nem ismeri fel, hogy az az Úr testét jelképezi, ítéletet von magára.

Maga az egyház elismeri, hogy ezt Ők vezették be hagyományként. A Biblia nem írja, hogy ilyesmit kellene tenni. Jézus pedig pont ezért kritizálta a Farizeusokat, mert a hagyományokra építkeztek, és nem Isten írott szavára.

The Catholic Encyclopedia: "Tanításunk fő forrása azonban a hagyomány,"...([1913] X. köt., 6., 17. o.).

Hagyományokat vezettek be, nem Bibliai tanítás.

Nagyjából leírták már a lényeget, én idéznék néhány részt a Katolikus Katekizmusból:

Az Eucharisztia Krisztus húsvétjának emlékezete, egyetlen áldozatának aktualizálása és szentségi fölajánlása az Ő teste, az Egyház liturgiájában.

Amikor az Egyház az Eucharisztiát ünnepli, Krisztus húsvétjára emlékezik, ami jelenvalóvá válik: az áldozat, amelyet egyszer s mindenkorra ajánlott föl a kereszten, mindig aktuális marad.

Mivel az Eucharisztia Krisztus húsvétjának emlékezete, áldozat is. Az Eucharisztia áldozati jellege magukból az alapító szavakból is kitűnik: "Ez az én testem, mely értetek adatik", és "ez a kehely az új Szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik" (Lk 22,19--20). Az Eucharisztiában Krisztus ugyanazt a testet adja, melyet értünk a kereszten odaadott, és ugyanazt a vért, melyet kiontott "sokakért (...) a bűnök bocsánatára"

Tehát nem ismétli az Egyház Krisztus keresztáldozatát, hiszen az egyszer és mindenkorra megváltott minket. Ezt nem kell újból ismételgetni, mintha az első nem lett volna elég. Az Eucharisztiában nem ismétlődik, hanem megjelenik egyszerre az utolsó vacsora és egyszerre a keresztáldozat. És mivel hitünk szerint a színek alatt titokzatosan, de valóságosan jelen van Krisztus, így valóban megjelenik az, ami az utolsó vacsora termében és a Golgotán történt. (Ezt már a Trienti zsinat is megerősítette, de úgy néz ki, hogy ez a fogalmi tévedés - hogy az Eucharisztiában a katolikus "ismételgetik" a keresztáldozatot- lassan 500 éve még mindig jelen van.)

Mindenki tegyen belátása szerint.

Bár ez miatt van megosztottság, és nem egység, Isten pedig egységesen tanít, és nem káoszban.