Van-e szabad akaratunk?

Van.

Az pedig szabad akarat kérdése, hogy beszélsz-e a lánnyal, megpróbálsz-e mással ismerkedni, vagy a mélyére ásol annak, miért is nem tudsz továbblépni.

#4

Gondolom itt akkor lett volna szabad akarat szerinted, ha nem csak akaratlagosan kialakul benned a vonzalom iránta, de szabad akaratod révén ő egyből alá(d) is rendelődik és viszonozza.

Kérdező, a tudatod és a szervezeted ne kezeld két különböző entitásként.

Én nagyon utálom a zabkását, de ennek ellenére készítettem egy nagy fazékkal és elhatároztam magamban, hogy ezt most mind megeszem.

Végül néhány kanál után befejeztem mert nagyon nem ízlett.

Itt most nem a szervezetem akarata győzött a tudatom akarata felett, mert a szervezetem is én vagyok. Amit a szervezetem akar, vagy csinál, vagy amiatt teszek az is én vagyok, a saját akaratommal.

Akkor nem lett volna szabad akaratom ha más emberek a székhez kötöznek, és erőszakkal akaratom ellenára az összes zabkását a számba lapátolják és megetetik velem.

Az, hogy vonzódj és beszélj egy lánnyal sok mindentől függ rajtad kívül. Ennek a lánynak és persze az össze felmenőjének meg kellett születnie. Ráadásul egy időben kell élnetek, sokra nem mész egy 500 éve halott lánnyal. S, ha egyidőben éltek, még a korkülönbség is okozhat, gondot. Lehetőleg ne legyetek vérrokonok. Az se baj, ha egy helyen éltek, bár van internet, azért csak jobb a személyes találkozás. Ha pont abban az időben találkoztok, amikor valamelyikőtöknek foglalt a szíve, akkor esélytelen a dolog. Ha a lány a saját neméhez vonzódik, vagy csak nincs kedve, ideje kapcsolatra, akkor is le vagy rázva. A társadalmi osztályokat sem könnyű megkerülni (csillagszemű juhász vs. királylány) A külső megjelenés is számít, nem biztos, hogy zsánere vagy. Ha mégis, akkor jöhet az ismerkedés, ahol kiderülhetnek további akadályok: értelmi színvonal, érdeklődési kör, ápoltság, baráti társaság...

Szóval a szabadakarat minimálisan van jelen, ha egyáltalán jelen van.

"Nem tudja senki elfogadni azt, hogy valaki kicsit más"

. Nem ez azt bizonyítja, hogy kevered a szabad akaratot a mindenhatósága lehet.

Nem akarsz szerelmes lenni? Tessék, ezt akarod, az akaratod szabad.

Elírtam egy kicsit. De hogy máshogy is megközelítsem: ha minden érzést, gondolatot szeretnél uralmad alá vonni, mi alapján teszed? Pl. mi alapján utasítasz el egy viszonzatlan szerelmet? Mert nem szereted? És mikor döntöttél úgy, hogy ne szeresd a viszonzatlan szerelmet? Stb.

Amire Te gondolsz, az logikai képtelenség. Vagyis tévesen gondolkozol az akaratról.

Van személyiségünk, és van akaratunk, mely a személyiséggel összhangban van: ettől szabad. A másik megoldás, hogy ugyan van személyiségünk, de akaratunk véletlenszerű: ettől aligha lennénk szabadabbak.

Az, amit esetleg Te képzelsz el, hogy van egy a személyiségünket megelőző személyiség, egy homonkulusz paradoxon.