Halál után ha a mennybe vagy pokolba jutunk, Isten elveszi a szabad akaratunkat?

Nem veszi el.

A szabad akarat a Teremtés egyik első törvénye, hogy az öntudatra ébredt Intelligens Végtelen megismerhesse önmagát.

Pont hogy akkor kezdődik az igazi szabadság.

Hisz halálunk után már nem kell tovább a testünk szükségleteit folyton kielégíteni.

Nem kell többé azon agyalni, hogy holnap mi lesz, miből fizeted ki a rezsit, mit fogsz főzni, milyen gyógyszert szedj a bajodra stb..

Én úgy látom míg élnünk testünk rabszolgái vagyunk, de a halállal ez megszűnik majd.

Hogy akkor juss csak oda, ha megszabadulsz az olyan gondolatoktól hogy "kinyírok mindenkit" 😁

A következő szintre lépni - ebben az esetben a Mennybe- egy megértési szintet feltételez. Másokban is meglátod önmagad, nem akarsz ártani nekik, sőt, inkább segíteni, szolgálni törekszel szabad akaratodból a többi embert.

Ezt nem megjátszani kell, hanem eljutni erre a megértésre. Nem elég pár hónapig "látszatból" nem ártani senkinek, hanem a belső minőséged kell hogy változzon, ami az ibolyaszín sugárban, a fejtetőn lévő energiaközpontban ( amit minden spirituális út a saját elnevezésével nevez) olyan tisztán leolvasható, mint egy hőmérő higanyszála.

Attól is függ hogyan nézed a bibliát és a szabad akaratott.

Olvastam már olyat az oldalon hogy azért tudunk bűnt elkövetni mert ez a szabad akarat része.

Ha így nézzük akkor az hogy a mennyországban nem lesz bűn azt is jelenti hogy nem lesz szabad akarat.

De a kérdésedre nem nagyon lehet választ adni mert szinte nincs olyan rész a bibliában amit ne értelmeznének legalább kétféleképpen.

Van aki szerint mennyország és pokol sincs (nem ateista hanem keresztények szerint).

De akik úgy gondolják hogy van azok között sincs egyetértés abban hogy milyen is és mi is lesz ott.

Talán annyiban hogy jó. De lehet van aki ezt is másként gondolja.

"a szabad akaratot szerintem csak úgy lehet érteni,"

Van aki úgy értelmezi hogy van szabad akarat mert nem kényszerítenek a dolgokra.

Van aki úgy értelmezi hogy van valami a világon ami mindentől függetlenül szól bele a döntéseinkbe (tehát a lélek).

Aztán van az is amit Titus kezdet el itt kifelyteni a vége felé:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..

Meg még lehet több is amivel én nem találkoztam.

"lehetett volna minden a mennyben rögtön tökéletes, ördög nélkül. Nem?"

Nem te vagy az első aki ezt felveti. Eddig nem találkoztam értelmes válasszal arra nézve hogy miért is nem lett az.

"Azt akarom mondani, hogy felesleges a Föld, lehetett volna minden a mennyben rögtön tökéletes, ördög nélkül. Nem?"

Igen, ha egy tejhatalmú, jóságos istent képzelsz el, akkor az lett volna.

Csak itt van több probléma.

Az első az, hogy semmilyen bizonyíték nincs sem Menny, sem Pokol, sem Isten létezésére sem. Sőt, minél többet megtudunk a világunkról, annál kevesebb hely marad Istennek, a természet törvényei szépen kiszorítják a természetfelettit. A Biblia ma már csak óriási logikai bukfencezésekkel komolyanvehető csak a legkisebb mértékben. Például nagyon hülyének kell lenni, hogy az evolúciót tagadd, az evolúció pedig azt mondja, hogy az ember pont ugyanannyira a természet része, mint bármely más állat, nincs semmi isteni bennünk. Az már csak az arrogancia, hogy szeretnénk azt hinni, ezért kitalálunk mindenféle történetet, amivel magunkat és a népünket (de főleg magunkat) mindenki más fölé helyezzük autoritásban és szentségben (de főleg autoritásban). A népünknek megígérjük a mennyet, ha követnek minket mindenhová, főleg háborúkba, mindneki más pedig mehet a pokolba. Ez a vallás történelme dióhéjban.

Az eredeti kérdésre válaszolva, egy valós, Biblia-hű Mennyben a szabad akarat paradoxon lenne. Tegyük fel, hogy az egyik szeretted ateista, de egyébként egy jó ember, az egyetlen "bűne", hogy nem hitt Istenben. Ő a pokolba kerülne, mert a létező legnagyobb bűn, és az egyetlen, amely nem megbocsátható, az a hitetlenség. Te hívő vagy, így te a mennybe kerülsz (és igen, a Biblia szerint az egyetlen feltétele a mennybe kerülésnek a hit, semmi más), de boldog lennél-e annak a tudatában, hogy a szeretted egy örökkévalóságig a pokolban fog szenvedni, míg te a mennyben az örökkévalóságig fogod imádni Istent? Istent nem kérdőjelezheted meg, hiszen az abszolút autoritás megkérdőjelezése bűn, és ott nem tehetsz semmit, ami bűn volna. A koncepció igencsak ellentmondásos. Mert ha boldog lennél, akkor az már nem te lennél, hanem egy zombi-lélek, akinek semmi más nem volna többé fontos az életében, csak az, hogy az örökkévalóságig imádja istent. Tehát elveszne a szabad akaratod. Nem tudom, vonja le a tanulságot ki hogy látja ebből.