De, sajnos következik.
Amikor igazságos, akkor nem lehet kegyelmes, hiszen az nem igazságos! A kegyelem az egy kivételezés!
Ugyanakkor, amikor kegyelmes, akkor nem lehet igazságos, hiszen az igazságos ítélet az másképp szólna!
De ezt te is tudod, és szándékosan nem mondasz igazat, hogy őt mentegesd.
"Függ attól is, hogy ki milyen csillagzat alá született,"
Hát az meg éppen nem tesz semmit, ha létezik ha nem létezik Isten.
#789
"A példa nagyon rossz, sajnos. Béla nem hasonlitható össze Isten tulajdonságaival."
A példa teljesen valid és érthető. Nem Bélát hasonlítjuk össze Istennel, hanem a rájuk jellemző tulajdonságokat.
Ha bárkinek is vannak egymással ellentmondó tulajdonságai, az gyakran még kimagyarázható. De amikor azt állítjuk, hogy ezek a tulajdonságok végtelenül jellemzők az adott személyre, akkor választanunk kell, hogy melyik az igaz és melyik hazugság.
Mondok neked egy olyan példát, ami nem két rossz tulajdonság: Béla csak a bal kezét használja, ugyanakkor csak a jobb kezét használja.
Azt értsd meg, hogy nem lehet senki egyszerre végtelenül igazságos és végtelenül megbocsátó. Mert a két tulajdonság üti egymást.
A megbocsátás az igazságosság felfüggesztése. Ha valaki bűnt követ el, akkor az igazságos az, ha a törvényileg rendelt büntetést szabják ki rá. Ha megbocsátunk neki, akkor az azt jelenti, hogy nem kell azt a büntetést elszenvednie.
Van egy olyan érzésem, hogy te nem őszintén közelítesz a kérdéshez, hanem már az elején eldöntötted, hogy Istennek ezek a tulajdonságia vannak. Minden bizonyítékot elvetsz, ami logikusan és ész érvekkel más konklúzióhoz vezetne. Pont ezért szeretem a tudományos módszert, mert abban ha a bizonyítékok a hipotézisünket megdöntik, akkor arra kényszerülönk, hogy belássuk a logikus eredményt. Te erre nem vagy képes, mert torzult a logikai érzéked, nálad előbb született meg a döntés és csak utána válogatod ki a neked tetsző érveket.
"Másrészt Béla példádban egy rossz tulajdonságot hasonlitottál össze egy jóval, itt viszont két jóról beszélünk."
Igazságosnak vagy megbocsátónak lenni nem minden esetben jó vagy rossz. A helyzettől függ. Ha valaki nagyon csúnya bűncselekményt követ el, akkor ott nincs helye a megbocsátásnak, azt a bűnözőt igenis a törvény szigorával büntetni kell. De ha valaki éhezik és ezért a boltból ellop egy kiflit, akkor ott méltányosnak is lehet lenni.
A poén ebben az, hogy akkor is így gondolom, ha a bűnöző megbánja tettét, és a kiflitolvaj nem. De a te hited szerint a bűnöző felmentést kell kapjon, a kiflitolvaj nem. Ez a keresztény erkölcsi mélység.
"Ne haragudj de éretlen az érvelésed"
Folyton csacsiságokkal mondasz. Ha minősíted az érvelésem, legalább áruld el, milyen érvelési hibát vélsz felfedezni benne, hogy hívják.
"Körülbelül olyan hogy odaégeted az ételt és ehetőnek mondod Ezt elhibáztad."
Ezt kérlek fejtsd ki érthetően. Pár embernek megmutattam és csak röhögtek, senki nem értette mit akarsz mondani.
Ugyan nem a 792-es vagyok, de a kegyelem szót több formájában is lehet használni. Ő büntetőügyi kategóriában úgy használta, mint amikor valaki nem kell letöltse a tettéért neki járó (igazságos) büntetést. Ez az igazságosság felfüggesztése.
Egy tartozásos viszonylatban a kegyelem nem létező fogalom, de értem, hogy ezalatt a tartozás egy részének elengedését érted. Ez nem egy bűn elengedése, hanem egy gazdasági lépés, amelyben a hitelt nyújtó önként lemond a tartozás egészének vagybegy részének visszafizetéséről.
Ugyanakkor ha harmadik személyként valaki úgy dönt a te nevedben, hogy valaki másnak nem kell rendeznie a maradék tartozását feléd, az egyértelműen igazságtalan.
Pont ez a lényeg, hogy amikor egy ember bűnt követ el egy másik felé, akkor megbocsátani csakis az áldozatnak lehet. Mindig annak, aki az elszenvedő fél az adott helyzetben. Minden más igazságtalan és morálisan helytelen.
A keresztény vallásban elfogadott, hogy mások bűnét harmadik fél megbocsássa, amihez az áldozatnak kötelező támogatóan alkalmazkodnia. Ellenkező esetben bűnt követ el. Szintén normálisnak számít, hogy egy adott bűnért ne a bűnös szenvedjen, hanem egy harmadik fél (lásd: sivatagba zavart kecske vagy maga Jézus).
Nem kell benne logikát keresni, ez a bronzkori emberek erkölcsi szintje, ami egyes hitközösségekben még fennmaradt. A jó oldalát kell nézni: ma már nem köveznek halálra ha megcsalod a párod vagy rosszul viselkedő tinédzser vagy. Nem kell hozzámenj feleségül az erőszaktevődhöz ha nő vagy, nem tarthatnak rabszolgaként sem.
#798 tgt: értékelem, hogy a válaszomból csak ez a rész okozott neked problémát, a többivel magad is egyetértettél. Ha nem a mai modern kultúrából szemléled a Biblia kapcsolódó sorait, akkor egyértelmű kell legyen számodra, hogy a szerencsétlen lánynak nem lehetett szava, ő is az apja tulajdona volt, aki ahhoz adta hozzá, akihez csak akarta. A törvény nem a lány védelmében létezett, hanem az apa tulajdonának értékromlását (a szűzesség elvesztését) volt hivatott ellensúlyozni.
A szégyent, a közösség megvetését a lány viselte. Ha az isteni törvény a lányt védte volna, akkor nem erőltették volna egy teljes életen át ahhoz a férfihoz, akivel az első kapcsolata egy szörnyűséges bűncselekmény volt. Ezt nem érteni vagy kifejezetten helyesnek felfogni, nem tudom hogyan lehetséges.
Ha talász egyetlen értelmes lányt, aki ezzel a törvénnyel egyetért, hogy szívesen alkalmazandónak vélné magára is nézve, akkor igen meg tudsz lepni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!