Igaza van Georg Büchner német drámaírónak, miszerint az ártatlanok szenvedése az „ateizmus sziklaalapja”?

Nem.

Ugyanis semmi sem tiltja például gonosz istenek létezését.

Bizonyos emberek számára igen.

Számomra, mint keresztény számára nem. Habár értem a szerző mondanivalóját, de ez így önmagában csak egy demagóg duma.

Semmivel.

Csak úgy mondott valamit, hogy odavágjon egyet.

2es vagyok. Szerintem arra érti, hogy megdőlt, hogy a rosszból vett ateista érv mostmár logikailag nem használható, mert onnan, hogy van rá logikus válasz filozófiailag, hogy egy jó Isten miért engedheti meg a rosszat, akkor az az érv onnantól logikai értelemben nem használható.

Viszont a rosszból vett érv attól függetlenül továbbra is elég erős lehet érzelmi szempontból, és egyénenként továbbra is egy erős érv. Viszont hívők ellen logikailag nem lehet meggyőző érvként használni.

A rosszból vett ateista érv kizárólag a JÓ istenek ellen érv. Végtelenül jó isten nem létezhet, ezt már többször megbeszéltük.

Semmiféle más istenre sem vonatkozik, szóval ez nem egy erős érv. Csak a keresztények szeretik azt hinni, hogy csak az ő istenük létezik, illetve számít valamit.

A rossszból vett érv elég gyenge, például a hinduizmus legfelszínesebb ismeretében is teljesen érthető az ártatlan emberek szenvedésének kérdése, hogy a bronzkori és antik civilizációk hitvilágát ne is említsem.

Kereszténységgel szemben mert azért különösen ostobaság, mert az egész kereszténység axiomatikus, központi alakja egy olyan személy, aki tökéletes ártatlanságában kínhalált szenvedett. Az ártatlanok szenvedése éppenhogy a legerősebb érv a keresztény istenkép MELLETT.

Egyetértek Titus Pulloval. A rosszból vett érv, valóban Isten jóságosságát igazolja, és kiegészíteném azt, egy kis filozófiával.

C.S Lewis Amelett érvelt, logikailag lehetetlen, hogy valaki gonosz legyen csak a gonoszság kedvéért. Sőt, valójában nem is tapasztaljuk azt, hogy valaki csak azért gonosz, hogy gonosz legyen. Az emberek például azért kegyetlenek, hogy elérjenek valamit, hatalom erő, vagy biztonságot stb.... Önmagukban azonban ezek a dolgok nem gonosz, vagy nem rossz dolgok, mind pozitív dolgok. Gonoszság tehát az amikor ezeket a pozitív, vagy jó dolgokat rossz úton, vagy rossz módszerrel próbálja meg elérni valaki.

A gonoszsággal ellentétben, viszont lehetünk jók pusztán a jóság kedvéért.

Tehetünk pozitív dolgokat, segíthetünk másoknak úgy, hogy azért nem várunk el cserébe semmit, vagy nem gondoljuk azt, hogy ez valamiféle megelégedést örömöt, vagy boldogságot fog saját magunk számára okozni.

Kegyetlenek viszont nem lehetünk pusztán a kegyetlenség kedvéért anélkül hogy valami jót ne akarnánk elérni vele.

" A gonoszságnak még csak rossznak lenni sem sikerül oly módon, ahogyan a jóság jó. Úgy is mondhatnám, hogy a jóság az önmaga, a gonoszság pedig csak megrontott jóság. S először valami jónak kellett lennie ahhoz, hogy megromolhasson."

Tehát C.S Lewis gondolatmenete alapján, kijelenthetjük, hogy a gonosz pusztán a jó megrontása, önmagában nem tud létezni.

Isten tehát tökéletesen szerető, és tökéletesen erkölcsös lény.

Ez azt jelenti, hogy a rosszból vett érv C.S lewis gondolatmenetének megvilágításából, még nem hogy Isten létét cáfolná, hanem egyenesen bizonyítja azt. Akár egy törvényszerűség ami azért van így, mert a jóságos Isten teremtette világunkat.