Miért nem felnőttkorban keresztelünk inkább?

Ne haragudj, de ez hiszti. Az egyetlen keresztség, ami utána kötelez bármire, az tudtommal a Jehova Tanúké, de ők nem csinálják csecsemőknek. Minden egyéb más keresztelőt simán figyelmen kívül lehet hagyni.

Engem is megkeresztek babaként valamiért, most nem vagyok vallásos, nem is neveltek annak. Nem érdekel az egész egyáltalán, semmi kihatása nincs az életemre.

Ez csak annak hiszti, akinek semmit sem számít a vallás, illetve a meggyőződése.

Normális ember valóban úgy gondolja, hogy egy ilyen elköteleződést felnőtt korban, érett ésszel kell meghozni.

Mert vannak erők amik nem akarják, hogy a valós kereszténység megtörténjen az adott ember életében. Ezért kreálva van egy hamis, semmire nem való, nem helyes és nem hiteles vallásos ceremóniának tűnő, álelőadás amivel az emberek nagyon nagy többsége meg van tévesztve.Ez a csecsemőkeresztség.Akár melyik nagy egyház is tartja.

Amelyik ezt (csecsemőkeresztség) tartja, annál semmi nem igazi. Hamis.Már az alapoktól.

A keresztény, igazán hívő ember szeret Isten közelségében lenni, a Szentírás alapján a keresztség által válunk Isten gyermekeivé. A gyermekét igazán szerető, Istenben hívő ember szeretné, ha már övéi is Isten gyermekei lennének egészen kicsi koruktól fogva.

Egyébként a Biblia is írja, hogy az apostolok a megtérők egész háza népét megkeresztelték, tehát a kisgyermekeket is. Nyilván azért, hogy ők is Isten kegyelmében növekedjenek.

"Istenben hívő ember szeretné"

Hiába szeretné, ha egyszer a kereszténység TUDATOS cselekedet.

Értelmes ember nem erőlteti.

TE értelmes ember vagy?

Nézd. A csecsemőkeresztelés nem a gyermek lelkét könnyíti meg, hanem a szülőkét.

Régen gyakoriak voltak a csecsemőhalálozások, a gyermekek halála. Mindennapos volt. Ma már ez nem így van. Én osztom a kérdező véleményét, nem is kereszteltettem meg a gyermekeket.

Nem pár csepp víztől lesz valaki keresztény. Az János keresztelési szokása. A próféták pedig Jánosig tartottak. János szerint Krisztus tűzzel és/vagy szentlélekkel keresztel. Én katolikusként meg lettem kisbabaként keresztelve. Az semmi volt. Nem is tértem meg ettől. Nem is viselkedtem keresztényként.

Lopások, csalások, drog, tivornyázás, részegeskedés, betörések, hamis tanúzás. Még be sem töltöttem a 18-at, amire mindezek végbementek. Gonosz, lázadó gyerek voltam. Ezek viszont szépen elég mélyre vittek ahoz, hogy érezhessem a "pokol tüzét." Elvonási tünetek, sóvárgás, irigykedés, csalódások, félelem, Összetört lélek, összetört élet. Aztán karnyújtásnyira az öngyilkosságtól mégis letérdeltem és imádkoztam mindezeket a bűneimet megbánva. Értitek, vagy a halál vagy a remény.

De ezek után erőt éreztem, szeretetet felém, megbocsátást és vigasztalást. Na így keresztelt meg Krisztus. Gyökeresen változott meg az életem. Persze, elestem ezután is, de felkeltem. Már gyönyörködöm Isten világában, nem félek, nincsenek terheim, nincs sóvárgás, nincs hatalomvágy. Elfogadtam, hogy nem én vagyok az Úr. Szívben fogadtam el, értelemmel fogadtam el, a lelkem fogadta el, hogy Krisztus az Úr.

Ilyesmi és hasonló élmények mint kiderült elég sokunkkal megestek. Nekem már nincs kit lenéznem, nincs kit elítélnem. Kaptam egy tiszta lapot és törvény előtt is tiszta vagyok. Én kegyelem alatt vagyok és nem törvény alatt. Vétkezni nem tudok, nem is akarok.

És élvezem, hogy élek. Ez az igazi keresztelés. Amikor ott állsz vagy térdelsz és eldöntheted , mint egy kereszteződésben, hogy merre tovább.

Én meghoztam a döntésem. Istent szolgálom, de nem hivatalból. nem állok be a béresek közé, de a Biblia bölcsességeit és tanulságait használom szamárvezetőnek magam számára. Isten kereső vagyok. Jézus megismerésére törekszem és én barátomnak tartom őt. Tudom, hogy még egyszer találkozom majd a vele. Meg fog lepni, mert nem olyan lesz, mint képzelem. De semmikép sem vagyok ellene, én vele vagyok.

Kisbabakeresztelőm emlékeim szerint semmi sem volt. Keresztszüleimet ritkán láttam, de általuk tanulhattam meg a megbocsátás erejét. És hogy azzal nem szabad várni, hanem mihamarabb meg kell tenni. De már nem élnek. Nem is pap temette őket, mert az egyházból nem kértek.

Én viszont tanulni igyekszem az egyházról, de közéjük nem mehetek, hiszen ők akarnának tőlem tanulni. De nem tudnának, nem fogadnák be az új tananyagot.

Mert a kétkezi munkát nem vállalnák be és szabadidejükben nem biztos, hogy azt csinálnák, amit én, most is. Terjesztem az Ismeretet, helyre köszörülöm a béresek csorbáját. A papok a béresek. Ha jön a gonosz, ők szétszélednek. Én odamegyek a gonoszhoz és kezet nyújtok.

De nem ítélem el őket, hiszen ők nem érthetik, csak közülük néhányan, hogy mi az a szentlélek és mit jelent tűzben keresztelkedni.

Ám Ferenc pápa érti. Vagy aki a szövegeit írta érti és Ferenc sejti a valóságot. Pedig a szív meg sem sejtette, hogy mit adott Krisztus nekünk.

Elközeledett Isten országa. A belépéshez a pokolon keresztül vezet az út. De ehhez nem kell meghalni. A földön élve is be lehet jutni Isten országába. Ha valakinek pedig a belépéshez meg kell halnia, akkor az előbb vagy utóbb feltámad. Ezt készítette el az Úr a keresztel.

Aki érti, az valóban meg lett keresztelve. Aki nem, annak csak vizet loccsintottak a testére, de ő maga még rab.

#5

Értelmes ember a legjobbat szeretné gyermekének, egy hívő ember számára a legjobb Istent jelenti. Te értelmes hívő vagy?

"Értelmes ember a legjobbat szeretné gyermekének"

De ugye figyelembe veszi, hogy a gyerek mire képes.

Jól gondolom?

#8

Értelmes ember nem gondolja, hogy Isten kegyelme saját képességeinktől függ.

...és azt sem gondolja, hogy egy üres, csecsemőnél értelmetlen szertartástól függ. Igaz?

Ez egy fogadalom, amit a szülők már megtettek, nekik fölösleges újból.

A gyerek pedig még nem képes rá, neki nagyon korai.

TEHÁT akkor minek is? Arra nem gondolsz, hogy ez így nevetséges, értelmetlenné teszi az egészet, és emiatt magát a kereszténységet is gyengítheti?