"Békés Gáspár" nevű ateista férfi megtiltaná a keresztelést, (A férfi saját állítása szerint környezetvédelmi ügyekben dolgozik szakértőként a Városházán.) Mi a véleményetek?

Ha a kijelentése arra vonatkozik, hogy szülők a kis gyerekeket ne keresztelhessék meg, akkor egyetértek vele.

Egy csecsemő, vagy egy 2 éves gyerek nincs olyan állapotban, hogy döntést hozzon egy vallási felekezet mellett. Igazságtalannak tartom, hogy a szülő azt akarja, hogy a gyerek az ő saját vallása szerint éljen, holott lehet, hogy más vallást szívesebben követne később, vagy egyáltalán nem kell neki a vallás, és inkább az ateizmus mellett döntene.

A téma nem új, már Richard Dawkins is írt erről, az Isteni téveszme című könyvében.

Viszont ha egy fiatal már megfelelő döntést tud hozni, és el akar köteleződni egy vallási felekezet mellett, akkor természetesen nem lehet azt megtiltani.

Üdv,

egy ateista

Évekkel ezelőtti sztori. Békést azóta kirúgta a városháza, amiért beperelte őket, és meg is nyerte a pert, mert a véleménye miatt nem rúghatnak ki senkit.

Egyébként nem értek egyet vele, de amíg a népszámláláson egy egyhónapos csecsemőről be lehet mondani, hogy katolikus, és aztán Semjén azzal flexel, hogy x millió keresztény országa vagyunk, addig lehessen ez ellen tiltakozni.

Én keresztényként mondom, hogy egy embert hiába keresztel meg egy másik embert akármekkora tömeg láttán, az nem számít semmit. Bizony mondom, nagyobb lehet Isten országában az is, akit nem kereszteltek meg, ám Krisztus mégis megérintette élete során. Engem például kisbabaként megkereszteltek, de elsőáldozni és bérmálkozni nem bérmálkoztam. Templomba nem járok.

Aztán úgy esett bő 2 éve, hogy térdre kellett rogynom és Jézushoz imádkoznom végső elkeseredésemben. Na az őszinte volt. Senki sem volt a közelemben, csupán az öcsém nyírta az udvaron a füvet. Mindegy, az a pillanat volt amikor Krisztus megérintett és új életet kaptam kegyelemből. Nem akkor váltam új teremtéssé, amikor kisbaba voltam, hanem akkor, amikor a legnagyobb sz.rban voltam. Templomba pedig nem járok, de úton útfélen keresem a hívőket. Keresztelő és bemerítkezés? Azt papok csinálják, béresek. Nem állítom, hogy rossz szokás, de Isten nélkülük is jól megvan, Krisztus nélkülük is egész jól munkálkodik és épül tovább Isten országa, ami közöttünk van. Ezek a papok vagy béresek, ahogy hívom mostanság őket tulajdonképpen arra valók, amire mindig is. Az írás őrzésére.

Az írás pedig megtalálja és vonzza az ember lelkét, amikor Krisztus megérinti azt. Az vágyik Isten szavára, akit elhívtak erre az útra.

Nekem erről ez a véleményem és az, hogy aki akar, az keresztelkedjen meg, aki pedig nem szereti az ilyen fellengzős dolgokat, az csak bátran higgyen és keresse az Urat.

A saját keresztedet kell felvenni, nem holmi szentelt vizet a homlokodra.

Bemerítkezni sem tavakba kell és vizekbe, hanem az írásba, onnan fakad az élet vize.