Iszlám házasságokban már a mosoly is bűn?

Akárhány arab-európai vegyes házaspárt láttam eddig (férfi arab, nő európai, fordítva szerintem nem is létezik), a felállás a következő volt: a férfi európai stílusú öltözetben nagy komolyan masírozik, mellette (sokszor mögötte) a feleség, fekete csadorba bebugyolálva, amelyből csupán a rezzenéstelen, néha fanatikus tekintetű arca látszik ki. De még ha csador nincs is, akkor is úgy tűnik, mintha a hölgy be lenne programozva...

Ezzel végül is semmi bajom, hiszen ahány ház, annyi szokás. De oly sokszor ér például minket, magyar férfiakat a vád, hogy érzéketlenek, tuskók vagyunk a párunkkal, bezzeg a nyugat-európaiak, vagy az arabok mennyivel figyelmesebbek... Számomra az a természetes, hogy ha szeretek egy lányt, akkor azzal együtt, kézen fogva sétálunk, mosolygunk egymásra, önfeledten beszélgetünk a világon mindenről. Fontosak vagyunk egymás számára, de próbáljuk megtalálni az örömet is az életben. És egyenrangú félként kezeljük egymást, hiszen értelmes emberek között ez magától értetődő.

Engem eddigi élményeim mindenesetre nem győztek meg, hogy közel-keleti barátaink annyira a tenyerükön hordoznák az oldalbordájukat. Nem piszkálódásképpen tettem fel a kérdést (ettől persze nyugodtan meg lehet kövezni), de kíváncsi lennék mások véleményére is.