Plagizálták a tízparancsolatot is?

Ezek az erkölcsi normák az emberi civilizáció alappilérei. Nem hiszem, hogy csak a Kereszténység vette át.

Tízparancsolat (gör. Dekalogosz, 'tíz szó'; lat. Decalogus): görög egyházi íróktól származó szakkifejezés azoknak a parancsoknak a jelölésére, melyeket a Kiv 34,28 szerint Mózes Jahve utasítására, v. a MTörv 4,13; 10,4 szerint maga Jahve két kőtáblára írt, és melyek alapján Jahve a Sinai hegyen szövetséget kötött; azoknak az alapvető követelményeknek a foglalata, melyeket Izr. fiaival szemben Jahve ill. a vallásuk támasztott. - I. A Tízparancsolat az ÓSz-ben. A Tízparancsolat szövegét a Pentateuchus két helyen is tartalmazza: Kiv 20,1-17 és MTörv 5,6-21. A két szövegrész - egész kis eltéréseket kivéve - fedi egymást, úgyhogy egyazon alapszöveg 2 változatának tekinthetők, mely alapszövegből bizonyos elemeket más formában a Lev 19 is megőrzött. Figyelmet érdemlő eltérést mutat az utolsó parancs: a MTörv - társad. törekvései jegyében - kiemeli az asszonyt a bírvágy (kívánság) egyéb tárgyai közül, és külön megfogalmazza elkívánásának tilalmát. A Tízparancsolat legrégibb szövegét a Nash-papirusz őrzi (bibliai kéziratok); a mai maszoréta szöveghez képest csak jelentéktelen eltéréseket mutat. - Hogy a parancsok száma 10, ahhoz nem fér kétség, hiszen már maga az ÓSz is ,tíz szó'-nak mondja ezeket a parancsokat (34,28; MTörv 4,13; 10,4), és a hagyomány is teljesen egységes ebben a kérdésben, de a Tízparancsolat tagolását illetően már nem ennyire egyezők a vélemények. Tartalmi szempontból a következő tagolódás látszik természetesnek: (Bevezetés) Én vagyok az Úr, a te Istened... (Kiv 20,2); I. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem (20,3); II. Ne csinálj magadnak faragott képet... (20,4-6); III. Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába... (20,7); IV. Gondolj a szombatra és szenteld meg... (20,8-11): V. Tiszteld apádat és anyádat... (20,12); VI. Ne ölj (20,13); VII. Ne törj házasságot (20,14); VIII. Ne lopj (20,15); IX. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen (20,16); X. Ne kívánd el embertársad házát... (20,17). - A formatört. kutatás egy eredetileg más listával számol: a IV. és V. parancs szembeötlő módon más stílust képvisel, mely a bölcsességi irod-mal rokon; a IV. parancs valójában két parancs foglalata (hétköznap dolgozni kell, a szombatot pedig nyugalomban kell tölteni). A. Alt írásai óta bebizonyítottnak tekinthető, hogy a VIII. parancs a szabad ember elrablásának tilalmát jelenti. A 20. f-ben a X. parancs nemcsak más javainak elkívánását tiltja, hanem (J. J. Stamm szerint) azokat a mesterkedéseket is, melyek a megkívánt javak megszerzéséhez vezetnek. Ezt a VIII. parancson túlvezető finomítást a MTörv 5 is folytatta: a feleség elkívánásának tilalma a ház és az egyéb javak előtt kapott helyet, azoktól elkülönítve, ezenkívül a bölcsességi irod. hatására az eredeti szó helyébe tényleges elkívánásra, konkrét bírvágyra utaló kifejezés került. A deuteronomikus változat hatása a LXX-ban a Kiv 20,17 esetében is érvényesült. - Mivel ebben a változatban az utolsó parancs mintha kettős parancs volna, már Órigenész kortársai közt is akadtak, akik vele és az atyák többségével szemben a bálványimádás és a képmások tiszteletének tilalmát összevonták mint I. parancsot, más tulajdona elkívánásának tilalmát pedig 2 részre bontották: a feleség elkívánásának és az egyéb javak elkívánásának tilalmára (IX. és X. parancs). Ezt a tagolást Alexandriai Kelemen (Sztrómateisz 6,16) és Szt Ágoston (Quaestiones in Ex 71), majd az ő páldájukra sok egyhatya is magáévá tette, úgyhogy mind a róm. egyh-ban, mind az evangélikusok körében általánossá vált. Ezzel szemben a Talmud, továbbá Philo (De Decalogo 65-106), Josephus Flavius (ZsidTört 3,5,5) és a Szt Ágoston előtt élt egyhatyák zöme (Nazianzi Szt Gergely, Szt Jeromos stb.) a képmások tiszteletének tilalmát a II. parancsnak tekintették, és a X. parancsba beleértették a bírvágy tilalmának minden részletét. Ezt a felosztást tették magukévá - az atyák, főleg a gör. atyák többségének véleménye alapján - a görögkeletiek (az ortodoxok) és a kálvinisták. Annyi bizonyos, hogy Izr. fiainak gondolkodásmódjához ez áll közelebb. - A Tízparancsolatot mint szerződést táblára írták, így okmányául szolgált annak a szövetségnek, melyet Jahve kötött népével. A Tízparancsolat volt az alapja az első szövetségnek, melyet Mózes közvetített (24,3-8; vö. 24,12; vsz. a Tízparancsolatra vonatkozik, nem a Szövetség könyvére). - 2. A Tízparancsolat az Úsz-ben. Jézus átvette a Tízparancsolatot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek erejét is, mely a Törvény betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely „felülmúlja az írástudókét és a farizeusokét” (Mt 5,20) és a pogányokét is (vö. Mt 5,46-47). A parancsolatok összes követelményét megvilágította: „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! ... Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével.” (Mt 5,21-22.) Amikor megkérdezik tőle: „Melyik a főparancs a törvényben?” (Mt 22,36), Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,37-40; vö. MTörv 6,5; Lev 19,18.). A Tízparancsolatot a szeretet e kettős és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a törvény teljessége: „Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az embertásnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13, 9-10). - 3. A tanító Egyház a Tízparancsolat-ot a természetes erkölcsi törvény kinyilatkoztatott formájának tekinti, a katekézisben is az alapismeretek között tanítja. Szövege m-ul a 16. sz. elejéről a Jordánszky-, a Peer- és a Kazinczy-kódexben maradt ránk.

Plagizálás bizony. Ez sem eredeti. A bibliában szinte minden lopott.