Minek tartsák be a keresztények tízparancsolatot ha a keresztények istene úgyis mindent megbocsát?

Itt vagy eltévedve, kérdező. Az álmegbánást itt lehet, hogy elfogadják, mert az embereket meg lehet vezetni, de egyszer mindenkit szembesítenek a számlájával. Sem önmagát, sem Istent nem lehet becsapni.

Ha a megbánás valódi volt, és ez valódi belső változással járt együtt, akkor igen, bejut az a sorozatgyilkos is a mennybe, de ha nem így van, akkor viselni fogja a következményeket. Szerintem ez teljesen logikus.

Kérdező, szerintem jogos a kérdésed!!!

Ami azt illeti, a keresztény tanokat alaposan félremagyarázzák, így nem csoda, hogy ekkora logikai bukfencek jönnek ki belőle!

Nos, a keresztények istene koránt sem bocsát meg mindenkinek, és nem elnéző a rosszal, a bűnnel szemben. Legtöbbször a bűnös emberek takaróznak ezzel, hogy "úgyis megbocsájt", pedig ez nem igaz, de ezzel a hazugsággal könnyebb a lelkiismeretük.

Csak annyit tudok mondani, ne higgy nekik! A szeretet nem azt jelenti, hogy minden mocskot magunkhoz ölelünk!

korábban egy válaszoló leírta, de a megbocsátás hiába van Isten részéről mindig, őszinte, valójában szívből jövő megbánás nélkül nem lép érvénybe...ahhoz, hogy a "bűn elszálljon", meg kell bánni azt. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az újszövetség azt tanítja,hogy nem vagyunk a törvény alá vetve.A 10parancsolat amúgy is csak a zsidóknak adatott.

A pogányok sosem voltak a törvény alatt.Jézus eltörölte a törvény tételes parancsait,mert azok az emberben a bűnt erősítették.

Az újszövetségben a hívő szivébe van beírva Isten törvénye ,és nem kényszerként élik meg ennek betartását,hanem szabadságként,Isten iránti szeretetből,és mert ez van a szívünkben

"ma 19:36"

Nem teljesen értek egyet az egésszel, de vannak benne értékes és helyes meglátások.

A 10 parancsolattal kapcsolatban inkább az a kérdés, hogy mennyire tisztán zsidó szellemi termék? Mert a Noé-történetet bizonyítottan a sumeroktól lopták el.

Nem, nem igazságtalan, ugyanis minden embernek megadatik a lehetőség, hogy jóra forduljon. Isten senkit nem zár el véglegesen az Üdvösségtől, mindenkinek biztosítja a lehetőséget, hogy vele lehessen.

De továbbra sem érted a megbánás fogalmát. Nincs olyan, hogy "gyorsan, könnyen megbánni" valamit. Ha a példádnál maradunk, az az ember, ha TÉNYLEG megbánást tanúsít, akkor irdatlan súllyal fog hirtelen lelkére nehezedni a felismerés az elhibázott életéről. Olyan erővel, ami tényleges szenvedést okoz neki. Ha ez nem történne meg, akkor nem volt valódi megbánás.

Mindazonáltal pontosan az általad felvázolt esetet magyarázza el Jézus egy példabeszédében:

>>"Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."<<

A valóság az, hogy sem egyik, sem másik nem jelenti Istent.

Isten nem hippi.

De nem is überhéber zsidónáci tömeggyilkos.

Sajnálom ha neked ez utóbbi jön be, tudom ez esetben javasolni a talmudot, az biztos tetszene.

Talán próbáld meg magad megkeresni az igazságot, ne azt várd hogy más adja a szádba. Ennyire csak tudsz önálló lenni.