Honnan ered az a valláskritikai feltevés, miszerint Istent csak azért találták ki, mert ezzel akarták magyarázni, amit nem értenek?
Illetve ezzel párhuzamos érv miszerint, a vallás a gondolkodás elfojtására késztet. Ha mondjuk megfogalmazódik az emberben egy kérdés, akkor rávágja hogy Isten. Hát igen, ez a falra festett ördög érvelés, akár még jól is hangozhatna. DE! Akkor miért volt/van annyi keresztény tudós? Papok egyházi személyek és a többi....
És akkor íme egy tonna bizonyíték:
José de Acosta (1539–1600) – jezsuita misszionárius és természettudós, aki az új világ egyik első részletes és reális leírását írta.
François d'Aguilon (1567–1617) – belga jezsuita matematikus, építész és fizikus, aki optikával foglalkozott
Lorenzo Albacete (1941–2014) – pap, fizikus, teológus
Kasztíliai Albert (1460 körül – 1522) – domonkos pap és történész
Albert szász király (filozófus) (kb. 1320 – 1390) – német püspök, aki a logikához és a fizikához való hozzájárulásáról ismert; Buridannal együtt segített kidolgozni azt az elméletet, amely a tehetetlenség modern elméletének előfutára volt.
Albertus Magnus (kb. 1206 - 1280) - domonkos szerzetes és regensburgi püspök, akit "a modern tudomány egyik leghíresebb előfutáraként írtak le a magas középkorban". A természettudományok védőszentje; Fizika, logika, metafizika, biológia és pszichológia területén dolgozik.
Giulio Alenio (1582–1649) – jezsuita teológus, csillagász és matematikus; misszionáriusként a Távol-Keletre küldték, és kínai nevet és szokásokat vett fel; 25 könyvet írt, köztük egy kozmográfiát és egy Jézus életét kínaiul.
José María Algué (1856–1930) – pap és meteorológus, a barociklonométer feltalálója.
José Antonio de Alzate y Ramírez (1737–1799) – pap, tudós, történész, térképész és meteorológus, aki több mint harminc értekezést írt különböző tudományos témákban
Bartholomeus Amicus (1562–1649) – jezsuita, aki az arisztotelészi filozófiáról, matematikáról, csillagászatról, valamint a vákuum fogalmáról és Istennel való kapcsolatáról írt
Stefano degli Angeli (1623–1697) – Jesuate (nem tévesztendő össze a jezsuitával), filozófus és matematikus, az infinitezimális kalkulus előfutárairól ismert
Pierre Ango (1640–1694) – jezsuita tudós, aki optikáról szóló könyvet adott ki
Francesco Castracane degli Antelminelli (1817–1899) – pap és botanikus, aki az elsők között vezette be a mikrofotográfiát a biológia tanulmányozásába.
Giovanni Antonelli (1818–1872) – pap és csillagász, a firenzei Ximenian Obszervatórium igazgatója volt
Nicolò Arrighetti (1709–1767) – jezsuita, aki értekezéseket írt a fényről, a hőről és az elektromosságról
Mariano Artigas (1938–2006) – spanyol fizikus, filozófus és teológus
Giuseppe Asclepi (1706–1776) – jezsuita csillagász és orvos, a Collegio Romano obszervatórium igazgatója volt; róla nevezték el az Asclepi holdkrátert
Nicanor Austriaco – dominikai mikrobiológus, a biológia docense és a Providence College teológiaprofesszora, valamint az Austriaco Laboratórium vezető kutatója.
Roger Bacon (kb. 1214 – 1294) – ferences szerzetes, aki jelentős mértékben hozzájárult a matematikához és az optikához, és akit a modern tudományos módszer előfutáraként írtak le.
Bernardino Baldi (1533–1617) – apát, matematikus és író
Eugenio Barsanti (1821–1864) – Piarist, a belső égésű motor lehetséges feltalálója.
Daniello Bartoli (1608–1685) – Bartoli és jezsuita csillagásztársa, Niccolò Zucchi valószínűleg ők látták elsőként az egyenlítői öveket a Jupiter bolygón.
Joseph Bayma (1816–1892) – jezsuita, aki sztereokémiával és matematikával foglalkozik
Giovanni Battista Beccaria (1716–1781) – Piarista, fizikus, Joseph-Louis Lagrange, Luigi Galvani és Alessandro Volta tanára, Benjamin Franklin tudósítója
Giacopo Belgrado (1704–1789) – a matematika és fizika jezsuita professzora és udvari matematikus, aki kísérleti munkát végzett az elektromosság területén
Michel Benoist (1715–1774) – misszionárius Kínában és tudós
Mario Bettinus (1582–1657) – jezsuita filozófus, matematikus és csillagász; a Bettinus róla elnevezett holdkráter
Giuseppe Biancani (1566–1624) – jezsuita csillagász, matematikus és szelenográfus, akiről a Holdon található Blancanus kráter a nevét kapta
Jacques de Billy (1602–1679) – jezsuita, aki számelméleti eredményt produkált, amelyeket róla neveztek el; több csillagászati táblázatot publikált; róla nevezték el a Billy krátert a Holdon
Paolo Boccone (1633–1704) – ciszterci botanikus, aki az orvostudomány és a toxikológia területén működött közre
Bernard Bolzano (1781–1848) – pap, matematikus és logikatudós, akinek egyéb érdeklődési körébe tartozott a metafizika, az eszmék, az érzékelés és az igazság
Anselmus de Boodt (1550–1632) – kanonok, az ásványtan egyik alapítója
Theodoric Borgognoni (1205–1298) – domonkos szerzetes, Cervia püspöke és középkori sebész, aki jelentősen hozzájárult az antiszeptikus gyakorlathoz és az érzéstelenítőhöz
Thomas Borgmeier (1892–1975) – német születésű pap és entomológus, aki Brazíliában dolgozott
Christopher Borrus (1583–1632) – jezsuita matematikus és csillagász, aki megfigyeléseket tett az iránytű mágneses változásáról
Roger Joseph Boscovich (1711–1787) – horvát jezsuita polihisztor, aki a modern atomelmélethez és csillagászathoz való hozzájárulásáról, valamint a forgó bolygó egyenlítőjének egy felszíni jellemző három megfigyeléséből történő meghatározására és egy bolygó pályájának a helyzetére vonatkozó három megfigyelésből történő kiszámítására talán az első geometriai eljárás kidolgozásáról ismert.
Joachim Bouvet (1656–1730) – jezsuita sinológus és térképész, aki Kínában végezte munkáját
Michał Boym (kb. 1612 – 1659) – jezsuita, aki az elsők között utazott a kínai szárazföldön, és számos, az ázsiai állat-, növény- és földrajzról szóló mű szerzője
Thomas Bradwardine (kb. 1290 – 1349) – Canterbury érseke és matematikus, aki segített az átlagsebesség-tétel kidolgozásában; az egyik Oxford kalkulátor
Martin Stanislaus Brennan (1845–1927) – pap és csillagász, aki több könyvet írt a tudományról.
Henri Breuil (1877–1961) – pap, régész, antropológus, néprajzkutató és geológus
Jan Brożek (1585–1652) – lengyel kanonok, polihisztor, matematikus, csillagász és orvos; a 17. század legjelentősebb lengyel matematikusa
Pádraig de Brún (1889–1960) – ír pap, matematikus, költő és klasszika-filológus; a Maynooth-i St. Patrick's College matematikaprofesszora, a University College Galway elnöke és a Dublin Institute for Advanced Studies tanácsának elnöke volt.
Louis-Ovide Brunet (1826–1876) – pap, a kanadai botanika egyik alapító atyja
Ismaël Bullialdus (1605–1694) – pap, csillagász és a Royal Society tagja; a Bullialdus-krátert az ő tiszteletére nevezték el
Jean Buridan (1300 körül – 1358 után) – pap, aki a lendület és az inerciális mozgás korai elképzeléseit fogalmazta meg, és elvetette a kopernikuszi forradalom magvait Európában
Roberto Busa (1913–2011) – jezsuita, Aquinói Szent Tamás (Index Thomisticus) teljes műveinek lemmatizálását írta, amelyet később az IBM digitalizált.
Niccolò Cabeo (1586–1650) – jezsuita matematikus; a Cabeus krátert az ő tiszteletére nevezték el
Nicholas Callan (1799–1846) – pap és ír tudós, aki leginkább az indukciós tekercsen végzett munkájáról ismert
Luca de Samuele Cagnazzi (1764–1852) – főherceg, matematikus, politikai közgazdász, a tonográf feltalálója
John Cantius (1390–1473) – pap és buridánista matematikai fizikus, aki továbbfejlesztette a lendület elméletét
Jean Baptiste Carnoy (1836–1899) – pap, a citológia tudományának megalapítója.
Giovanni di Casali (meghalt 1375 körül) – ferences szerzetes, aki grafikus elemzést adott a gyorsított testek mozgásáról
Paolo Casati (1617–1707) – jezsuita matematikus, aki csillagászatról, meteorológiáról és vákuumról írt; a Holdon lévő Casatus krátert róla nevezték el; kiadta a Terra machinis mota-t (1658), Galilei, Paul Guldin és apja, Marin Mersenne párbeszédét a kozmológiáról, földrajzról, csillagászatról és geodéziáról, pozitív képet adva Galileiről 25 évvel elítélése után.
Laurent Cassegrain (1629–1693) – pap, aki a Cassegrain távcső valószínű névadója volt; róla nevezték el a Holdon lévő Cassegrain krátert
Louis Bertrand Castel (1688–1757) – francia jezsuita fizikus, aki a gravitációval és az optikával foglalkozott descartes-i kontextusban
Benedetto Castelli (1578–1643) – bencés matematikus; Galileo Galilei régi barátja és támogatója, aki a tanára volt; fontos munkát írt a mozgásban lévő folyadékokról
Bonaventura Cavalieri (1598–1647) – Jesuate (nem tévesztendő össze a jezsuitával) az optika és a mozgás problémáival kapcsolatos munkájáról, az infinitezimális kalkulus előfutárairól és a logaritmusok olaszországi bevezetéséről ismert; a geometria elve részben előrevetítette az integrálszámítást; a Cavalerius holdkrátert az ő tiszteletére nevezték el
Antonio José Cavanilles (1745–1804) – pap és a 18. század vezető spanyol taxonómiai botanikusa
Francesco Cetti (1726–1778) – jezsuita zoológus és matematikus
Tommaso Ceva (1648–1737) – jezsuita matematikus, költő, egyetemi tanár, aki geometriáról, gravitációról és aritmetikáról írt értekezéseket
Christopher Clavius (1538–1612) – német matematikus és csillagász, leginkább a Gergely-naptárral kapcsolatban jegyezték fel, számtani könyveit sok matematikus használta, köztük Leibniz és Descartes.
Gaston-Laurent Coeurdoux (1691–1779) – jezsuita néprajzkutató és filológus, aki az indológia első értekezését komponálta.
Guy Consolmagno (1952–) – jezsuita csillagász és bolygókutató, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója
Nicolaus Copernicus (1473–1543) – reneszánsz csillagász és kánon, aki heliocentrikus kozmológiájáról híres, amely elindította a kopernikuszi forradalmat
Vincenzo Coronelli (1650–1718) – ferences kozmográfus, térképész, enciklopédista és világrajzoló
Bonaventura Corti (1729–1813) – olasz biológus és fizikus, aki mikroszkopikus megfigyeléseket végzett a tremeleken, rotifereken és hínárokon
George Coyne (1933–2020) – jezsuita csillagász, a Vatikáni Obszervatórium korábbi igazgatója, akinek kutatási területe különböző témák, köztük a Seyfert-galaxisok polarimetriás vizsgálata volt
James Cullen (matematikus) (1867–1933) – jezsuita matematikus, aki a számelméletben a ma Cullen-számokként ismert számokat publikálta
James Curley (csillagász) (1796–1889) – jezsuita, a Georgetown Obszervatórium első igazgatója, és meghatározta Washington D.C. szélességi és hosszúsági fokát.
Albert Curtz (1600–1671) – jezsuita csillagász, aki Tycho Brahe munkáit bővítette és hozzájárult a hold korai megértéséhez; róla nevezték el a Holdon lévő Curtius krátert
Johann Baptist Cysat (1587–1657) – jezsuita matematikus és csillagász, akiről a Cysatus holdkráter nevet kapta; kiadta az első Japánról szóló nyomtatott európai könyvet; az egyik első, aki az újonnan kifejlesztett távcsövet használta; fontos kutatásokat végzett az üstökösökről és az Orion-ködről
Jean-Baptiste Chappe d'Auteroche (1722–1769) – pap és csillagász, aki leginkább a Vénusz tranzitjainak megfigyeléseiről ismert.
Ignazio Danti (1536–1586) – domonkos matematikus, csillagász, kozmográfus és térképész
Armand David (1826–1900) - lazarista pap, zoológus és botanikus, aki fontos munkát végzett ezeken a területeken Kínában
Francesco Denza (1834–1894) – barnabiti meteorológus, csillagász, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója
Václav Prokop Diviš (1698–1765) – cseh pap, aki elektromos jelenségeket tanulmányozott, és többek között megépítette a történelem első villamosított hangszerét
Johann Dzierzon (1811–1906) – pap és úttörő apiarista, aki felfedezte a méhek közötti partenogenezis jelenségét, és megtervezte az első sikeres mozgatható vázas méhkasot; a "modern méhészet atyjaként" írták le.
Francesco Faà di Bruno (kb. 1825–1888) – pap és matematikus, akit II. János Pál pápa boldoggá avatott
Honoré Fabri (1607–1688) – jezsuita matematikus és fizikus
Jean-Charles de la Faille (1597–1652) – jezsuita matematikus, aki először határozta meg egy kör szektorának súlypontját
Gabriele Falloppio (1523–1562) – kanonok és a tizenhatodik század egyik legfontosabb anatómusa és orvosa; a petevezetékeket, amelyek a méhtől a petefészkekig terjednek, róla nevezték el
Fényi Gyula (1845–1927) jezsuita csillagász, a Haynaldi Obszervatórium igazgatója; megjegyezte a nap megfigyeléseit; róla nevezték el a Fényi krátert a Holdon
Louis Feuillée (1660–1732) – Felfedező, csillagász, földrajztudós és botanikus
Kevin T. FitzGerald (1955–) – amerikai molekuláris biológus, a Georgetown Egyetem katolikus egészségügyi etikájának dr. David Lauler tanszékvezetője
Placidus Fixlmillner (1721–1791) – bencés pap és az egyik első csillagász, aki kiszámította az Uránusz pályáját
Paolo Frisi (1728–1784) – pap, matematikus és csillagász, aki jelentős munkát végzett a hidraulikában
José Gabriel Funes (1963–) – jezsuita csillagász, a Vatikáni Obszervatórium egykori igazgatója
Lorenzo Fazzini (1787–1837) – pap és fizikus, aki Vieste-ben született és Nápolyban dolgozott.
Joseph Galien (1699 – 1762 körül) – domonkos professzor, aki repülésről, jégesőről és léghajókról írt
Jean Gallois (1632–1707) – francia tudós, apát, az Académie des Sciences tagja
Leonardo Garzoni (1543–1592) – jezsuita természetfilozófus; A mágneses jelenségek modern kezelésének első ismert példájának szerzője
Pierre Gassendi (1592–1655) – francia pap, csillagász és matematikus, aki közzétette az első adatokat a Merkúr tranzitjáról; legismertebb intellektuális projekt az epikureus atomizmus és a kereszténység összeegyeztetésére tett kísérletet
Antoine Gaubil (1689–1759) - francia csillagász, aki 1741 és 1759 között a kínai udvarban a Tolmácsok Kollégiumának főigazgatója volt, és központosította a jezsuita obszervatóriumok által világszerte szolgáltatott információkat
Agostino Gemelli (1878–1959) – ferences orvos és pszichológus; megalapította a Szent Szív Katolikus Egyetemet Milánóban
Niccolò Gianpriamo (1686–1759) – olasz jezsuita, misszionárius és csillagász
Giuseppe Maria Giovene (1753–1837) – olasz főpap, természettudós, meteorológus, agronómus és entomológus
Johannes von Gmunden (kb. 1380 – 1442) – kánon, matematikus és csillagász, aki csillagászati táblázatokat állított össze; A tiszteletére elnevezett 15955 Johannesgmunden kisbolygó
Carlos de Sigüenza y Góngora (1645–1700) – pap, polihisztor, matematikus, csillagász és térképész; megrajzolta egész Új-Spanyolország első térképét
Gilles-François de Gottignies (1630–1689) – belga jezsuita matematikus és csillagász.
Andrew Gordon (1712–1751) – bencés szerzetes, pap, fizikus és feltaláló, aki az első villanymotort készítette
Giovanni Antonio Grassi (1775–1849) – jezsuita csillagász, aki kiszámította Washington D.C. hosszúságát.
Orazio Grassi (1583–1654) – jezsuita matematikus, csillagász és építész; vitát folytatott a Galileóval az üstökösök témájában
Christoph Grienberger (1561–1636) – jezsuita csillagász, akiről a Holdon található Gruemberger krátert elnevezték; igazolta, hogy Galilei felfedezte a Jupiter holdjait.
válasza:"Mik a tudományos bizonyítékok arra az állításra, hogy a vallásokat és mítoszokat azért találták ki, mert nem tudták megmagyarázni a jelenségeket?"
Már említettem egyet, a farkasistenes példát, az #5-ös kommentben. Nem tudták megmagyarázni a Napfogyatkozást, ezért az a vikingek elkezdtek nagy zajt csapni, hogy elűzzék a farkasistent. Ezt Hawking szépen elmondja, színészekkel eljátszatva a "Did God Create the Universe?" című ismeretterjesztő filmjében.
De, ha megfigyeled az egyik ateista érvet, a "rések istenét", akkor láthatod, hogy az is erről szól: nem tudnak a vallásos emberek valamit, és istennel magyarázzák.
Nem tudjuk, honnan a Nagy Bumm, ezért odateszik elé Istent, vagyis ugyanazt csinálják, mint az egykori vikingek a Napfogyatkozás esetében.
válasza:„Nem tudták megmagyarázni a Napfogyatkozást, ezért az a vikingek elkezdtek nagy zajt csapni, hogy elűzzék a farkasistent.”
Erre szeretném a tudományos bizonyítékot, hogy valóban azt hitték a "vikingek" (a viking valójában nem egy nép, hanem egy foglalkozás, a népet hívjuk skandinávoknak, vagy északi germánoknak), hogy a Napot lenyeli a farkasisten, és ezt azért gondolták így, mert nem tudták, hogy mi történik napfogyatkozáskor, és hogy ez általánosan igaz minden hitvilágra.
válasza:#12
Említettem, hogy én egy ismeretterjesztő filmben láttam ezt a példát. Azt nem tudom, hogy a film készítői milyen forrásból merítettek, de bizonyára utána néztek a témának.
Másrészt nem állítom, hogy a vallás csak az ismerethiány miatt jelent meg. Mint írtam, szerintem a haláltól való félelem, illetve a vallás közösségépítő jellege is számít, tehát több dolog miatt is történhetett meg az, hogy a régiek istenekben kezdtek hinni.
Tudomásom szerint a tudománynak nincs egzakt magyarázata a vallás kialakulására, de talán közel járok az igazsághoz azok alapján, amit felvetettem.
válasza:#13 abban egyet értünk, hogy a tudománynak nincs egzakt magyarázata a vallás kialalkulására, csak akkor nem értem, mitől ilyen nyilvánvaló, hogy így történt. Vagy, hogy mi alapján gondolod, hogy közel jársz az igazsághoz. Mondjuk nem rád akarom ezt kihegyezni, de mindig olyan nagy magabiztossággal adják elő ateisták ezt a narratívát, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy így történt.
Én csak szeretném látni ennek a tudományos vagy legalább ismeretelméleti megalapozottságát ennek a felvetésnek, szerintem nem kéne, hogy ez lehetetlen elvárás legyen olyan világnézetű emberektől, akik bevallottan a tudományos módszertant teszik meg a megismerés forrásának, különösen annak fényében, hogy ez számukra annyira egyértelmű és világos, hogy így történt.
Különösen szívesen hallanám azok érveit is, akik nem hasznosnak ítélték az első kommentemet, hogy mik az ellenvetéseik azzal kapcsolatban, amit állítottam. Ha ez valóban egy tudományosan alátámasztott, racionális érv, akkor szeretném látni ennek az alátámasztását, legalább körvonalakban, nem kérem, hogy tudományos cikkeket hivatkozzanak le, csak hogy mely tudományos eredmények vagy történelmi beszámolók engednek erre következtetni.
válasza:"Vagy, hogy mi alapján gondolod, hogy közel jársz az igazsághoz."
Mondjuk onnan, hogy a mai, civilizált vallásos ember is gyakran azokat ezek alapján hisz.
Ismerethiány.
Erről már írtam a "rések istene" érvnél. Nem tudja egy jelenségre a magyarázatot, de mivel megfoghatatlannak tűnik, ezért nem azt csinálja, hogy kutatja a választ, hanem betömi a rést istennel.
Honnan a világ? Nem tudjuk, honnan a Nagy Bumm. De olyan hatalmas, és bonyolult ez a világ, hogy ezt valakinek teremtenie kellet - itt a vallásos ember beilleszti az órásmester érvét, és eldöntöttnek tekinti a témát.
A tudomány ezzel szemben nem ragad le egy lehetséges válaszolnál, hanem keresi a megoldást. Pl. a fekete lyukak kutatása fontos a téma szemszögéből, mert ott hasonló állapotok uralkodnak, mint a Nagy Bumm eseténél.
Nem nehéz elképzelni, hogy a világ iránt teljesen tudatlan ősember is szellemeket, csodás lényeket, isteneket képzelt el, pl. egy természeti jelenség megfigyelése közben. Tök logikus volt az ő szemével, hogy pl. ütik a kalapácsot az égben, onnan a villámlás.
Halál.
Az ember általában fél a haláltól. Fél az ismeretlentől, a nemléttől. Biztos vagyok abban, hogy számos vallásos embert ma is a halálról való gondolkodás vitt a valláshoz. Egyrészt azért, mert könnyebb feldolgozni a szeretteik halálát, hogy "fentről néz minket", másrészt ő maga sem tudja elfogadni, hogy egyszer vége az életnek. Ha jól emlékszem, hallottam már olyan vallásos érvelést, amiben feltette az illető a kérdést, hogy ennyi lenne az élet? Megszületünk, felnövünk stb... az ilyen gondolkodás is a valláshoz vihet.
Nincs okunk azt gondolni, hogy amikor őseink öntudatra ébredtek, akkor ők is küzdöttek a halál kérdésével.
Vona Gábor amellett érvel a "Míg a halál el nem választ" című könyvében, hogy a halálfélelem miatt az ember három dolgot talált fel: a vallást, a művészetet, és a tudományt.
Közösség.
Az emberek szeretnek közösségbe járni. De őseinknél talán fontosabb volt a közösségi élet, talán jobban boldogulnak az akkori, mostohakörülmények között. Pl. az ókori Izrael az egységét annak köszönheti, hogy ragaszkodott a Tórához, ezért nem tudták őket beolvasztani őket sem a babiloniak, sem a görögök, sem a rómaiak.
válasza:Pontosabban:
Van okunk azt gondolni, hogy amikor őseink öntudatra ébredtek, akkor ők is küzdöttek a halál kérdésével.
válasza:Titus Pullo, engedd meg, hogy feltegyek neked egy kérdést.
Te, aki hívő ember vagy, és jártas vagy a természettudományokban, mi alapján gondolod azt, hogy Isten létezik?
#15 voltam.
válasza:Amúgy nem kötekedésből kérdezem.
Nem fogok vitázni veled, csak érdekel.
#15 voltam.
Tevenyereggyartónak
Elég korrekt választ adtál, ezzel egyet is tudok érteni mindenben.
"A vikingek például abban hittek, hogy a napfogyatkozást az okozza, hogy egy farkasisten megeszi a Napot. Ezért elkezdtek zajonani, hogy a Nap visszajöjjön. Ma már tudjuk, hogy szükségtelen volt a zajongásuk, a Nap így is, úgy is láthatóvá vált volna. A vikingeknek azonban nem voltak tudományos ismereteik, ezért találhatták ki a farkasistent."
Ez viszont már inkorrekt!
Logikailag nem stabilan megalapozott, premisszára épített konklúzió.
A vikingek abban hittek hogy a napfogyatkozást az okozza, hogy egy farkasisten megeszi a Napot.
Csak ezt a premisszádat, valamilyen hivatalos forrással, alá is kellett volna támasztani, mert addig légből kapott az egész feltevésed.
"Évszázadokkal ezelőtt élt tudósokat meg kár idézni. Hiába próbálták művelni egyesek a tudományt, keretek közé voltak szorítva, hiszen az egyházi tanítasoknak nem lehetett ellentmondani."
Nem, ez nem igaz. Igenis ellent lehetett mondani, ha valaki meggyőző tudományos bizonyítékokat tudott felmutatni.
Olvasd el Galileo Galilei, vagy a Kopernikuszról szóló wikipédia szócikket és meglátod.
"Úgy gondolom, hogy a tudományos gondolkodás felemelkedése a vallás hanyatlásával egyenlő. Ha ma nem lenne szekularizált a világ, nem lenne ilyen szintű tudomány sem."
Rosszul gondolod, épp a kérdés alá soroltam fel egy tonna vallásos, keresztény gondolkodót, a teljesség igénye nélkül.
Másfelől pedig, minden emberben léteznek bizonyos Kognitív szükségletek (tudni, érteni, megismerni akarás.)
Na már most, tudsz bármilyen pszichológiai kísérlet eredményét felmutatni, ami azt bizonyítaná, hogy a vallás/Istenhit bármilyen módon képes lenne elnyomni, vagy semmisé tenni, az emberben kognitív szükségleteit?
Azt hiszem ez nem fog menni.
Ellenben én hoztam egy tonna ellenpéldát, olyan tudósokról, melyek keresztények, papok, egyházi személyek. Ha ennyi ember egyszerre hitt, és gondolkodott is, akkor ugyan miért lenne létjogosultsága azt feltételezni, hogy a vallás a gondolkodás elfojtására késztet?
"De, ha megfigyeled az egyik ateista érvet, a "rések istenét", akkor láthatod, hogy az is erről szól: nem tudnak a vallásos emberek valamit, és istennel magyarázzák.
Nem tudjuk, honnan a Nagy Bumm, ezért odateszik elé Istent, vagyis ugyanazt csinálják, mint az egykori vikingek a Napfogyatkozás esetében."
Érvelésed szempontjából kár, hogy magát a nagy bumm elméletét is pap dolgozta ki (Georges Lemaître)
Helyette pedig megtehette volna, hogy "Istennel kitömi a rést":)
válasza:"Titus Pullo, engedd meg, hogy feltegyek neked egy kérdést.
Te, aki hívő ember vagy, és jártas vagy a természettudományokban, mi alapján gondolod azt, hogy Isten létezik?"
Nem kell engedélyt kérned, hogy feltegyél kérdést, ez egy kérdezős oldal 😉
Mindent elsöprő érvem nincs Isten léte mellett. Több különböző megközelítésből jutottam erre, de önmagában egyikből sem feltétlen következik.
1. abban minden bölcsességtradíció egyetért, hogy az emberi megismerés sosem képes teljes képet alkotni a valóságról, mert kvázi végtelen mennyiségű információ ér minket folyamatosan, aminek a nagyon nagy részét az érzékelésünk figyelmen kívül hagyja. De ezt heurisztikusan, intuitívan, berögzült működések mentén teszi, vagyis az alapján, ami az életünkben addig adaptívnak bizonyult. Vagyis nincs okunk feltételezni, hogy az általunk hétköznapi értelemben vett valóság maga a valóság, sokkal inkább egy megszokás. Ezért is léteznek hangulatbetegségek.
Ennek megtapasztalásában - hülyén hangzik, de - az segített, hogy depresszióval is küzdök, és láttam, hogyan képes megváltozni a valóság pusztán amiatt, hogy más információkra szűr az ember tudata valamilyen rossz adaptáció miatt.
2. Megalapozott gondolatnak látom, hogy a tudat alapvető komponense a létezésnek, és nem az anyagi rendszerek másodjelensége. De még ha azt is feltételezi az ember, hogy a tudati tartalmak nem többek a neuronokon végigfutó elektromos-kémiai kaszkádoknál, logikusan abból is az következik, hogy az elvont dolgok, a tudati képek, a szellemi világ pontosan ugyanolyan valóságos, mint a pohár az asztalon, tehát a tudat és Isten akkor is valóság lesz, ha következetesen az anyagból vezetünk le mindent.
3. Személyes megtapasztalásom, amit viszont nem tudok itt átadni anélkül, hogy kényelmetlenül intim részleteket osztanék meg az életemről, enélkül viszont nem tudom megosztani az élményt magát sem.
Szóval tudok érvelni Isten mellett, de azt is tudom, hogy pusztán érvekkel nem fogom tudni igazolni a létét. És van megtapasztalásom, amit pedig átadni magam nem tudok. A kettő együtt számomra meggyőző, de nem várom azt, hogy ez másokat meggyőzzön, sem azt, hogy mások személyes meggyőződése kevésbé volna érvényes számukra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!