Csak én gondolom azt hogy istenben hinni olyan mint ha elszúrnád az egész életedet hogy egy nem létező dolognak megfelelj?

Ez attól függ, mi számít élet pazarlásnak, és mi az ami nem.

Jómagam iskolai tanulmányaim elvégzése után, évekig itthon ücsörögtem minthogy inkább elmentem volna dolgozni. Majd ezt követően mikor elálltam dolgozni, magam is beláttam, hogy az itthon töltött éveim pusztán csak elvesztegetett idő volt.

Szerintem ha valaki dolgozik, az nem időpazarlás, ellenben aki nem dolgozik, az pazarolja az életét.

Tehát én leredukálnám az élet pazarlásának fogalmát, szabadidős tevékenységeinkre. Na de aki szabad idejében pc játékokat játszik, vagy TVzik, vagy akár a híreket bújja, az elpazarolja az életét?

Nyilván azért csinálják ezeket az emberek, mert szeretik. Ha valaki olyasmit csinál amit nem szeret, mondjuk egy hívő csak kényszerből ücsörög a templomban, vagy a pokoltól való félelmében bibliázik napmintnap, na az már pazarolja az életét.

Én nem azért élek így, mert meg akarok felelni Istennek. Ha nem létezne Isten, akkor is így élnék.

A kereszténység lényege amúgy sem ez. Szigorúan véve, ha meg akarnánk felelni Istennek - "A mindenséggel mérd magad" (ahogy József Attila írta) - akkor az egy lehetetlen küldetés. Bűntelen élet nem létezik, ha pusztán önerőből küszködünk, akkor végső soron sosem fogunk megfelelni.