Bizonyos militáns ateisták részéről mi értelme a vallásokkal szembeni erőszakos, hívőkkel szembeni hitről való letérítő magatartásnak?

Előfordulhat az is, hogy másképpen látják ugyan azt. Egy hívőnek Isten maga a jóság. Egyes ateistáknak pedig egy szörnyeteg. Ami egy érdekes dolog tekintve, hogy ugyan abból az alapból indulnak ki és teljesen más következtetésre jutnak.

Na de ez úgy okozhatja az említett magatartást, hogy lehet te is kérdező felháborodnál, hogy ha például Hitlert (ő a legjobb példa ami eszembe jutott, hogy elmagyarázzam a másik nézőpontot) dicsőítenék sokan és azt skandálnák milyen jó ember volt és próbálnák jónak beállítani a náci eszméket, hogy azok milyen jók és milyen békések, stb.

Te nem szólalnál fel a nézeteik ellen? Kicsit sem zavarna, hogy igaznak, jónak, szeretet teljesnek próbálnák eladni a népirtásokat?

Kérdező!

Vajon mit tennél, ha mondjuk 10 év múlva itt be akarnák vezetni a muszlim államvallást?

"Egy hívőnek Isten maga a jóság. Egyes ateistáknak pedig egy szörnyeteg."

Az ateista a történetekből alakítja ki a véleményét, nincs prekoncepciója, amíg a hívő abból indul ki, hogy Isten jó, ezért bármit tesz, az csak jó lehet.

Valahogy úgy, mintha a Harry Potterből a Voldemort karakterét vennénk és aki nem a híve, a tettei alapján gonosznak látja, aki meg rá esküszik, az követi tűzön - vízen keresztül és jogosnak véli minden tettét, vagy gonosztettét.

Mondjuk az író ebben az esetben nem a hívők szemszögéből írta a könyvét, érdekes lenne a halálfalók véleményét is meghallgatni, hogy ők miért hisznek az ideáljukban, miért követik, mivel kecsegteti őket, amiért őt látják jónak támogatni.

Van előttem néhány kép, például nehezményezik az 'aranyvérű' varázslók keveredését a varázstalan muglikkal, vagyis kissé hasonló a szituáció, mint a holokausztban hívő SS-ek esetében, vagy az özönvizet és a szodomai mészárlást is helyeslő keresztények hozzáállásában, mert megmagyarázzák maguknak, hogy attól függetlenül, hogy ölni bűn, Istennek azt is szabad és ha ő bűnt követ is el, az akkor is jó dolog, mert ezért, meg azért az ő gonoszsága eleve csak jó lehet.

Lehetne viszont filmet csinálni az özönvízről, bemutatva az állatok és az emberek haláltusáját, vagy a Szodomában lángoló gyerekekről, felnőttekről, ahogy sikoltozva elevenen elégnek, vagy ugye az utolsó ítélet borzalmairól is, mindent szépen, akkurátusan és részletesen filmre venni, hogy akinek kevésbé élénk a fantáziája, az is el tudja képzelni az iszonyatos vérfürdőt.

Bizony Isten eszközei ugyanazok, mint a gonosznak tekintett Voldemorté és a matematikában ismeretes, ha ha a=b és b=c egyenlő akkor c is egyenlő a-val (c=a), így a gonoszság az a gonosztettekben nem változhat jóvá, bárki műveli.

1. A hívőket nem lehet letéríteni a hitükről, sem szép szóval, sem csúnyával, sem észérvekkel, sem logikával. A hit per definionem irracionális, tehát nincs olyan érv, amely miatt valaki kitérne a hitéből.

2. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ha nem lennének elborult agyú, erőszakosan térítő, a vallást mindenki torkán mindenáron leerőltetni akaró wannabe és igazi hívők, ha nem pofátlankodnának bele az államigazgatásba, a privát szférába és a jogalkotásba, akkor nem lennének „militáns” ateisták sem. A militáns ateizmus jelenléte a fundamentalista vallásosság REAKCIÓJA. Ha nincs szélsőség az egyik irányból, nem keletkezik másik szélsőség az ellenkező oldalon. Ezt kéne megérteni. 20 évvel ezelőtt itthon nem léteztek militáns ateisták, mert magasról tettek arra, hogy ki a hívő, mert a hívők sem hangsúlyozták úton-útfélen, hogy ők milyen büszkék a hitükre, és állami szinten nem voltak bizonyos embercsoportok másodrendű állampolgárokként kezelve. Ugyan már! Ki harcolna, ha nem bántják?

Ha viszont elsütsz egy fegyvert, az vissza fog rúgni.

Nem védhető álláspont, hogy ami jó, azt isten csinálja, ami meg rossz, azt a sátán, hiszen ez a dualista szemlélet nem fér bele az egyisten hitbe. Ugyanis ebből az következne, hogy az isten nem mindenható, mert az ő akarata ellenére cselekszik valaki (sátán, ördög, démon stb).

A keresztény vallásban azzal, hogy kijelentik, hogy teremtő erőből/hatalomból egy van, és az mindenható, egyben teljességgel áthárítják a felelősséget egyetlen valamire, ami ellentmondásosan cselekszik, ezért kénytelenek mindenféle kifogást és álfilozófiai halandzsát kiagyalni, hogy mentsék a menthetetlent, magyarázzák a megmagyarázhatatlant, és feloldják a paradoxonokat. (Például a mindenhatóság és mindentudóság paradoxonát, ami ebben áll:

Ahhoz, hogy valami mindenre képes legyen, mindenről tudomása kell legyen. Tehát a mindentudás megelőzi a mindenhatóságot. Ha pedig valami mindenható, akkor a jövőt is ismernie kell, és az saját cselekedeteinek a következményeit is, ami rossz is lehet. De a jövő ismerete eleve megakadályozza abban, hogy egy rossz döntést meghozzon, vagy meggondolja magát, azaz a rossz döntéseit úgy hozza meg, hogy közben tisztában van vele, hogy nincs visszaút. Márpedig ha a jövőt nem tudja megváltoztatni, akkor nem mindenható. Ha pedig meg tudja változtatni a jövőt, nem az következik be, amit látott, akkor nem a valós jövőt látta, tehát nem mindentudó. Ha pedig nem mindentudó, akkor vissza is kanyarodtunk az elejére: nem lehet mindenható.)

A dualista vagy panteista vallásokban nincs szükség ilyesmire, ott minden isten csinál valamit, jót vagy rosszat, nem keletkeznek feloldhatatlan dilemmák.

Kedves "anonim dec. 25. 04:08" Válaszadó!

Ez egy jó, korrekt írás volt. :)