Ha Jézus meghalt a bűnökért és megváltotta a világot, akkor miért létezik még mindig áteredő bűn, amihez egy újszülöttnek ebből az aspektusbol semmi köze nincsen?

@ "pont, hogy meg kéne, mert akkor miért osztjuk ketté Jézus áldozatát? egyformán a bűnökért tette - beleértve az áteredőt is - mert akarja, hogy minél többen legyenek vele."

Igazából nem nagyon értem, hogy mit magyarázol. A megváltás semmilyen bűnt nem bocsájt meg automatikusan, sem az áteredőt, sem a nem áteredőt (vagyis a személyes bűnt). A megváltást és a megbocsájtást el kell fogadni a hit és a keresztség által. A keresztség az, ami lemossa a bűnöket, s a hit az, ami által Krisztus erői működnek bennünk. Aki nem hisz az olyan, mintha meg sem lenne váltva.

Persze ugye itt is meg kell említenünk, hogy akik önhibájukon kívül nem hisznek, de keresik az igazságot és lelkiismeretük szavát követik, azok is kaphatnak kisebb-nagyobb kegyelmet, kaphatnak erőt a bűn elleni küzdelmükhöz, s az őszinte bűnbánatuknak is van hatása, a helyzetük ugyanis pontosan ugyan olyan, mint azoké, akik a megváltás előtt éltek.

@ "amiről egy újszülött nem tehet, nem létezik, nem lehet rajta bűn"

Ugye itt egy kis félreértés van. Az áteredő bűn valójában nem bűn, csak átvitt értelemben mondjuk annak. A bűnt, a személyes bűnt, a klasszikus értelemben vett bűnt tudva és akarva követjük el, s ezt természetesen nem lehet örökölni. A gyilkos gyereke nem lesz automatikusan maga is gyilkos, ez borzasztó nagy hülyeség lenne.

Az áteredő bűnt pusztán csak azért nevezzük bűnnek, mert többé-kevésbé ugyanaz a hatása, mint a személyes bűnnek. Aki bűnt követ el, az ugye többé-kevésbé elszakad az Istentől és többé-kevésbé ördögi befolyása alá kerül. Az újszülött, aki ugye soha semmilyen bűnt nem követett el mégis megörökli ezt a többé-kevésbé Istentől elszakított és ördögtől befolyásolt állapotot. Egy bibliai képpel élve, Kain és Ábel ugyanúgy az éden kerten kívülre születnek, mint ahová a szüleik is bűneik következtében kerültek. Tetszik nem tetszik az ősök bűne kihatással van az utódokra.

@ "ítélkezés történik akkor, amikor újszülöttnél egyetlen bűnös gondolat és tett sincsen"

Ha például valaki koszos és büdös, az akkor is koszos és büdös, ha nem tehet róla, ez nem elítélés, hanem pusztán tényállás. Persze a koszosak és büdösek több-kevesebb hátrányt is szenvednek, mert nem mehetnek a tiszták közé, hanem előtte meg kell mosakodniuk.

A csecsemők nem követtek el semmi bűnt, mert képtelenek is rá, hiszen bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. A szívük azonban mégsem teljesen tiszta, mert az örökölt ördögi befolyás következtében többé-kevésbé úgymond bűzlenek. Az áteredő bűn miatt amint és amennyiben eljutnak értelmük használatára bizonyos, hogy személyes bűnöket is elfognak követni. A kisdedek nem lázadók, de mégis bennük lapul az Isten elleni lázadás szelleme.

"ez nem elítélés, hanem pusztán tényállás"

Így igaz.

Tegyünk mellé egy másik tényt: az istennek EGY csettintés lenne minden létező koszt és bűzt eltüntetni.

Ha ezt ártatlan emberekkel tenné meg, az nem csak szép dolog lenne tőle, de még ráadásul elvárható is (már, ha ő jóságos, meg erkölcsös).

Sőt: még akár a bűnösökkel is megtehetné. Legalább az ne terhelje szerencsétlen bűnöst, amit nem ő csinált.

@ "az istennek EGY csettintés lenne minden létező koszt és bűzt eltüntetni"

Ez önmagában igaz, ahogy minden szenvedést is eltudna tüntetni egy pillanat alatt.

@ "Ha ezt ártatlan emberekkel tenné meg, az nem csak szép dolog lenne tőle, de még ráadásul elvárható is (már, ha ő jóságos, meg erkölcsös)."

Akkor lenne ez csak elvárható, ha Istennek az lenne az első számú teremtési elve, hogy a teremtményei egyáltalán ne tudjanak ártani egymásnak semmi szín alatt, még akkor sem ha akarnának. Istennek az ő végtelen bölcsességében azonban úgy tetszett, hogy ő olyan világot teremt, ahol az egyik teremtmény nagyon is nagy befolyással van a másikra, így senki nem lehet boldog önmagában, hanem csak a másik által. Ő úgy akarta, hogy felelősek legyünk egymás boldogságáért és kész.

Persze éppenséggel lehet kritizálni Istent, hogy milyen szar ez a világ, amikor az önzésünk valamilyen úton-módon visszaüt, vagy pláne akkor, amikor mások önzése csattan rajtunk többé-kevésbé ártatlanul, de mindenki jobban jár, ha kritizálás helyett inkább tudomásul vesszük, hogy ez a világ Isten akaratából így működik és kész.