Kritikán aluli bibliakritikában utazol?

Az alaphang megadása:

1Sám 15:29 Izráel Felségese pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.

1Sám 15:35 És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izrael felett. (vö. 15:11)

A bibliai isten megbán dolgokat, - ami emberi vonás, nem isteni - a megbánás viszont a hibázással van összefüggésben. Isten hibázik?

Válasz:

Kötözködő laikus primitív módon a legfelségesebb Isten jellemében talál kivetnivalót, úgy gondolván, hogy az Isten sem saját magával, sem kijelentéseivel nincsen összhangban. És mintha nem volna elég szuverén ahhoz, hogy a saját értékítéletének a reá jellemző kritériumain belül nem cselekedhetne szabadon, hanem bábumód meg lenne kötözve. Holott a felvető saját szűk látókörű megkötözöttsége következtében nem tud különbséget tenni a jellemhez való kötődés, és a megkötözöttségtől mentes szabad értékítélet gyakorlati kinyilvánítása között.

Az Isten jellemében való változatlanság nem jelenti azt, hogy Isten adott esetben nem változtatna a valakihez vagy valakikhez történő viszonyában, miközben a saját jellemében semmit nem változik. Isten akkor nem volna hű önmagához, ha jellemében változna, s egyszer a jóhoz, ill. a rosszhoz így, máskor meg úgy viszonyulna, vagyis egy adott időben pontosan ellentétesen ahhoz, ahogy korábban viszonyult.

Jak 1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Amikor azt olvassuk, hogy Mózes fellépésére visszafogta a nép ellen felgerjedt haragját, egyszerűen csak türelmet gyakorolt, és a nép ellen való jogos felháborodása következményének a kiáradását egy későbbi időpontra helyezte.

Zsidók 3:17-ben olvassuk: „Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?” Tehát az Isten a nép gonoszságának elbírálását nem változtatta meg, hanem azt fönntartotta, csak ugyanazért a bűnért később nyújtotta be a számlát. Az ő jellemén semmit nem változtat, ha egy ítéletet később hajt végre, talán valaki kedvéért, attól még a gonoszsághoz való elítélő viszonyát fönntartja.

Akkor változna meg, ha egy adott cselekedetet egyszer jónak mondaná, máskor meg gonosznak, és ehhez mérten is jutalmazna és büntetne. Akkor egy ember sem tudhatná, hogy egy adott cselekedetért most milyen elbírálásra számíthatna Istentől.

1Móz 6:6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

Amikor azt olvassuk, hogy megbánta az Isten, hogy embert teremtett, az a héberben sajnálatot, bánkódást jelent /a náham szó jelentése szerint/, tehát Isten bánkódott a földre teremtett ember miatt, hogy ennyire elgonoszodott.

A Bír 2:18-ban ugyanez a szó található: „megindult az Úr panaszaikon” és nem az van, hogy megbánta a panaszaikat. Ugyanez van 1Sám 15:11-ben, Isten bánkódott Saul miatt, nem pedig megbánta Saul királlyá tételét. Isten a jelleme szerint nem bánja meg a tetteit, de ettől függetlenül bánkódhat. (vö. 1Sám 15:29. Lásd még Jób 42:6)

A Jónás 3:10-ben a szó jelentése: megkönyörülés/megengesztelődés – vö. Ámos 7:3, lásd a Káldi fordítást, ahol a büntetés elengedéséről olvashatunk, amit a nép bűnbánata váltott ki. Isten tehát nem változott meg, hanem másként viszonyult hozzájuk, mivel ők is változtak.

Szodoma esetében sem változott meg Isten az ő jellemében, hiszen éppen az a lényeg, hogy az igazat és a gonoszt nem ugyanazon ítélettel sújtotta! És hogy még tíz igaz sincs a városban, azt eleve tudta. Hát hogyne tudta volna, hiszen Ő Isten! (vö. Zsidók 4:13)

A következő történetben az engesztelő áldozat értéke van kidomborítva /füstölőszer elégetése által jött létre a bűn kiengesztelése/, aminek a bemutatása megállította Isten csapását a nép között, nem pedig az állította meg, hogy Isten önnön jellemváltozása miatt hirtelen másként kezdte volna nézni a bűnt és a másként látása miatt másként osztani a büntetést. (vö. 4Móz 16:44-50)

Pontosan az, hogy következetes a bűn megítélésében, abból is kiderül, ahogyan Kórét és a hozzá tartozókat megbüntette. (vö. 4Móz 16:20―35)

Ami pedig Ezékiás meggyógyítását illeti, itt éppen hogy nem Isten megváltozásáról, hanem az Ő igazságos és szeretetteljes jellemének nagyságáról van szó, mivel megemlékezett Ezékiás szívhez szóló imájáról és őszinte könnyhullatásáról, és így tovább élhetett tizenöt esztendővel. (vö. 2Kir. 20:1―7)

"Én egyház ellenes vagyok. A szervezett vallás, és minden ilyen isten ellensége. A biblia is úgy szét lett verve, hogy kb semmi sincs benne, aminek kéne.." Emberi véleményeknek nincs jelentősége. Ez a három mondat pedig emberi véleményt tükröz.

Hogy értsd, e három mondat emberi véleményt tükröz. Ha Isten véleménye lenne, akkor volna jelentősége. Tehát ha Isten egyházellenes lenne, ha minden szervezett vallás /kivétel nélkül/ Isten ellensége lenne, tehát ha ezt Ő állapítaná meg, és azt is, hogy a Biblia szét lett verve. De ezt te nem tudhatod, hogy Ő ezt úgy gondolja, ahogyan te, helyette meg ne mondj véleményt, de ha mondassz is, nincs jelentősége.

Jak 4:11 Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.

Jak 4:12 Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?

Ez erre a három mondatodra - mivel elítélő jellegű -, azért vonatkoztatható, mert konkrétan sehol nincs leírva, hogy Isten egyházellenes lenne, hogy minden szervezett vallás Isten ellensége lenne, meg hogy a Biblia szét lenne verve. Ezért, mivel ilyesmi a törvényben nincsen leírva, nem mondhatjuk, hogy egyezik Isten nézetével. Ezt nem rosszindulatból írtam, hanem hogy azt érzékeltessem, ha valamire nincsen konkrét bibliai kijelentés, az azt helyettesítendő emberi kijelentés nem hiteles.