Hogy hat a lélek a testre a vallás szerint?

Sehogy. A középkori felfogás a formai okság keretein belül értelmezi a lelket, nem pedig a ható-okság alapján, mint Descartes-nál.

Csak időközben megkérdőjelezték a formai ok fogalmának létjogosultságát, ezért vált a lélek és a test két külön létező egymásra ható komponenssé a filozófiában.

Sehogy.

Elméletileg halál után a lélek kiszabadul a test börtönéből.

"Sehogy.

Elméletileg halál után a lélek kiszabadul a test börtönéből."

Tehát van valami a testben amit halálunk után megbüntetnek a test által elkövetett bűnökért?

Mint ha a szomszédot büntetnénk az én bűneimért.

Ennek mi értelme?

Minek van ott ha nem csinál semmit?

A lélek olyan mint egy erős fényű zseblámpa, ami megvilágítja a testet, és a visszaverődő fény, vagy másképp a falra vetülő árnyék a tudat, amivel azonosítjuk magunkat.

Itt, ebben a világban a test, a lélek és a tudat így együtt alkotják az embert.

A "test börtöne" igazából egy gnosztikus felfogás hagyatéka, ami az anyagot és a testet valami romlottnak, sőt egyenesen a romlás forrásának tartotta, amibe a lélek, a tiszta és szent be van zárva.

Kérdésre: ezt így, hogy "a vallás szerint" nem lehet megválaszolni, mert vallásonként változik ennek a megítélése. A kereszténység hagyományos értelmezésében a lélek nem "hat" a testre, ahogyan arra az első válaszoló is helyesen rámutatott. Olyasmi, mintha azt kérdeznéd, hogy a kép hogyan hat a festményre, vagy hogy a kotta hogyan hat a hegedűszóra.