A keresztény vallás csak szerintem bűzlik az álszentségtől?

Isten az emberektől tettet vár. Attól, hogy valaki keresztény, sajnos nem biztos ,hogy jobb.

Sokan azt hiszik, hogy Isten úgyis megbocsát. Ami igaz is, de azért nem kellene másokban mindig a bűnt keresni, s azokat emiatt elfogadni.

Én is keresztény vagyok, s sosem tetszett, ha valaki odáig van, amiért ő az, illetve, hogy aki be olyan szigorú, azt lenézik. Az ember előtt saját magában teegyen rendet.

Közösségeket hagytam ott amiatt.

Igen, a keresztények java álszent.

Az átlag keresztény a Bibliát rugalmasan értelmezi. Amit ő szeretne, azt pont mindig megengedi a Biblia. Ha egy fiatalabb nőre cserélné a feleségét, azzal sincs gond. Ha gondolatban vagy a gyakorlatban paráználkodik, az is bocsánatos bűn. Így van ez a 10+ parancsolattal végig.

Az más kérdés, ha valaki más tesz olyat, ami nem tetszik neki. Akkor hirtelen a Biblia gránitszilárdságúvá válik. Azzal veri laposra a melegeket, a transzneműeket, az abortuszra kényszerült lányokat és a politikai ellenfeleit.

Ha az elesetteket kell felkarolni, a hajléktalanokon segíteni, a háború elől menekülőt befogadni, akkor újra kiderül, hogy a Biblia már nem érvényes.

"Persze lehet az általánosítás beszél belőlem"

Legalább ezt az egyet jól látod.

Nem csak szerinted, sokan gondoljak így, és hat vannak is alszentek sajnos.

De ez nem titok, sokszor a pap beszedjeben is szó van arról, hogy nem elég vallasosnak lenni, hanem tettekre kell váltani Jézus szavait. És a legfőbb parancsa, hogy szeresd Istent és a többi embert.

Ugyanakkor ez nem egyszerű feladat. És mindenki folyton elbukik ebben mert emberek vagyunk. Ezt nem igazán rohatjuk fel egymásnak, sőt mindenkinek a maga lelkiismeretével kellene elszámolnia. De ez megint nehéz, gondolom ezért sokan abba esnek hogy mások hibáit firtatják.

:(

Létezik a hamis kereszténység is!

A IV. században létrejött, (már óriási hitehagyott) hamis kereszténység, nem gyakorolja a Jézus által bemutatott mintát.

"„EGY az Úr, egy a hit” (Ef 4:5). Amikor Pál apostol ihletés alatt papírra vetette e szavakat (i. sz. 60-61 körül), csupán egyetlen keresztény hit létezett. Ma mégis olyan felekezetek, szekták és kultikus csoportok bőségét látjuk, amelyek kereszténynek vallják magukat, jóllehet ellentétes tantételeket tanítanak, és különféle magatartási irányelvekhez ragaszkodnak. Milyen távol áll ez attól az egyetlen egységes keresztény gyülekezettől, amely i. sz. 33 pünkösdjén jött létre! Hogyan alakultak ki ezek a különbségek? A válaszért vissza kell térnünk az időszámításunk szerinti első századhoz.

Az Ellenfél, Sátán már kezdettől fogva megpróbálta elhallgattatni Jehova keresztény tanúinak bizonyságtételét, mégpedig úgy, hogy üldözést hozott rájuk a gyülekezeten kívüliek részéről (1Pét 5:8). Először a zsidók részéről, majd a pogány Római Birodalom részéről. A korai keresztények sikeresen elviseltek mindenféle ellenállást. (Vö. Jelenések 1:9; 2:3, 19.) Az Ellenfél azonban nem adta fel. Ha nem tudta kívülállók részéről jövő nyomás által elhallgattatni őket, miért ne rontaná meg őket belülről? Bár a keresztény gyülekezet még csecsemőkorát élte, máris egy belső ellenség — a hitehagyás * — fenyegette létét.

A hitehagyás azonban nem minden előzetes figyelmeztetés nélkül lopódzott a gyülekezetbe. Krisztus mint a gyülekezet Feje, intézkedett, hogy követői előre figyelmeztetést kapjanak (Kol 1:18).

„Köztetek . . . lesznek hamis tanítók”

„Őrizkedjetek pedig — figyelmeztetett Jézus — a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok” (Máté 7:15). Jézus tudta, hogy Sátán megpróbálja majd megosztani és megrontani az Ő követőit. Ezért már szolgálatának korai szakaszától figyelmeztette őket a hamis tanítókra.

Vajon honnan jönnek majd ezek a hamis tanítók? „Ti magatok közül” — mondta Pál apostol i. sz. 56 táján, amikor efézusi felvigyázókkal beszélt. Igen, a gyülekezeten belül „támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel 20:29, 30). Az ilyen önző hitehagyottak nem elégedtek meg azzal, hogy saját tanítványokat képezzenek; arra törekedtek, hogy „a tanítványokat [vagyis Krisztus tanítványait] magok után vonják”.

Péter apostol (i. sz. 64 körül) is jövendölt belső romlásról, sőt azt is leírta, hogyan tevékenykednek majd az ilyen hitehagyók: „köztetek . . . lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni . . . telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek” (2Pét 2:1, 3). A hamis tanítók olyanok voltak, mint a kémek vagy árulók az ellenség táborában, mert bár a gyülekezetből valók voltak, ártó eszméiket titokban vagy álcázva szivárogtatták be.

Jézus és apostolai nem hiába figyelmeztettek erre. Kezdetben ugyan a belső ellenállás kismértékű volt, de korán felbukkant a keresztény gyülekezetben."

-m.cs.-😊

Alapból a kereszténység nem arról szól, hogy mivel mi Isten gyermekei vagyunk, azért mi nagyszerűek vagyunk. Vannak olyan papok is, akik szeretnek nagyon sokat beszélni a bűnről, mi például a mi régebbi papunk. Mert, ahogy azt a kereszténység tanítja, mi gyarló emberek vagyunk.

Kedves kérdező, az álszentség jelen van. Igyekezhetünk védekezni ellene, hogy mi ne legyünk álszentek. Sajnos nem tudunk mindenkit lebeszélni arról, hogy álszent legyen. Még a környezetünkben sem.

#5: Merthogy egy igaz keresztény a házába fogad egy teljesen idegen embert, aki aztán akár meg is ölheti és ki is rabolhatja. Sajnos nem lehet bízni az idegenekben. Éppen ezért vannak szervezetek, ahol a hajléktalanok lakhatnak. Sajnos azonban vannak olyan elvetemültek, akik a hajléktalanokat rabolják ki.