Hogyan, miképpen, milyen úton ábrándultál ki a vallásból?

Kérdező

Kiábrándulásnak annyira nem nevezném.

De én gyerek korom óta jártam hittanra és misére. Meg lettem keresztelve már nagyon korán. Akkor még nem érdekelt hogy kinek van igaza egyebek.

Aztán amikor kicsit idősebb lettem akkor elgondolkodtam a világ működéséről és egyebekről. Arra jutottam hogy lélek, reinkarnáció, túlvilág nincs. Így minden vallás ami ilyenekre épül az kapásból kuka. Olyan vallással még nem találkoztam ami nem olyan dolgokban hinne ami szerintem nem létezik.

Isten lehet hogy van , lehet hogy nincs de összességében ez a rész már nem számít. Ha véletlenül van is isten akkor is csak annyit szólt bele a világba hogy megteremtette az anyagot.

Isten létét nem zártam ki mivel nem volt semmi erre utaló bizonyíték. Nem is nagyon lehetett mert nincs meghatározva hogy mi is pontosan. Így csak annyi hogy lehet hogy az anyagot létrehozó hatás értelmes és akkor lehet azt a valamit istennek nevezni. De összességében ez nem volt túl valószínű (de ez már nem is számít mint már írtam).

Miért ábrándultam volna ki?

Keresztény vagyok.

Keresztény nem úgy lesz az ember, hogy spekulatív úton információkat gyűjt, mérlegel, érveket és ellenérveket tesz egymás mellé, majd ha nem igazolódnak az elképzelései, akkor kiábrándul, hanem úgy, hogy MEGSZÓLÍTJA őt az Isten.

Nekem meggyőződésem, hogy Isten MINDENKIT megszólít, mert azt szeretné, ha minden ember megismerné őt.

Vannak, akik észre veszik a megszólítást, és igent mondanak rá. Vannak, akik észre veszik, de nemet mondanak rá. És vannak, akik észre sem veszik, mert annyira bele vannak merülve a saját kis világi életükbe, hogy nem tudja őket megérinteni a Teremtő Isten természetfeletti hívó szava.

Vannak, akik azért nem hallják meg Isten hívó szavát, mert olyasmivel foglalkoznak, amivel a Sátán tereli el a figyelmüket az Atya hívó szaváról. Okkultizmus, mágia, keleti filozófiák, eretnekségek, tévtanítások.

De akinek tiszta a feje és nyitott a szíve, az meghallja Isten hívó szavát és igent mond. Onnantól fogva az ő számára teljesen elképzelhetetlen, hogy kiábránduljon, mert olyan életben lesz része, lelki értelemben, amit elképzelni se tudott volna a pogány, Istentől elzárkózott kis világában.

Pár válaszolónak.

"akinek nem inge ne vegye magára"

A kérdés lényege hogy hogyan ábrándultál ki a vallásból. Ha te nem ábrándultál ki akkor a kérdés nem hozzád szól.

13 évesen, hetedik osztályban kerültem református gimnáziumba, mert a szüleim abba tudtak engem "kimenekíteni" az általánosból, ahol kiközösítettek (autista is vagyok amúgy valószínűleg). Szüleim hittek Istenben, de nem jártak templomba, nem imádkoztak, Jézussal már nem tudtak "mit kezdeni".

Nos én a 7 év gimi alatt (nem bukás [;)] hanem nulladik osztály) heti két hittanban és egy áhítatban részesültem, járogattam gyülekezetbe, egyetem első két évében is járogattam gyülekezetbe.

Első körben abból ábrándultam ki, hogy a vallás (esetemben: református egyház, továbbiakban 'a vallás') lényegében egy nárcisztikus, önimádó valakiként festi le istent. Ha valami jó történik?* Ez igenis isten nagyságát bizonyítja illetve ez csak és kizárólag isten érdeme**. Ha valami rossz történik? Hát igen, isten ezt most megengedte, de ez is a javadra válik és egyébként is, a földi élet rossz, szenvedés, minden hiábavaló, minden ideiglenes és majd a túlvilágon jó lesz.

Napi többször imádkozz, énekelj, adj hálát, dicsőítsd istent (már önmagában ez... WTF? nekem már önmagában ez túlzás), vizsgáld, valamit isten elé helyezel-e (WTF?? WTF?? WTF??), ha isten elé helyezed, az bálványimádás. Járj ifjúsági órára (később is ilyen-olyan bibliaórákra), vasárnap templomba, ezekre mindenképp szakíts időt.

Ott a megtérés.

Már eleve az visszatetsző, hogy szerintük mindenki bűnös, egy kisbaba is, mert az eredendő bűnt hordozzuk magunkban.

Jó igen, János 3,16, jó igen, Jézus meghalt értünk, jó igen, elfogadjuk ezt a tényt, örök élet jujdejó.

Persze nincs konkrétan megfogalmazva, mi az a megtérés, mikor tértél meg, 'hogyan kell' csinálni, lényegében csak ködösítenek. "Ha még kételyek vannak benned, nem tértél igazán meg" és a többi.

Hát, abban az időszakban, amíg komolyan vettem, azaz kb. 7. osztálytól kb. 10-11. osztályig volt, hogy rendszeresen sírtam is és órákig imádkoztam, hogy térjek már meg, őszintén akarom, segítsen isten, adjon megnyugvást a szívembe efelől stb. Semmi sem történt. Később már én magam sem vettem komolyan és szerencsére a "fő" gyülekezetem sem.

Még órákig írhatnék, de a lényeget levéstem.

*

Anyám konkrétan mentálisan beteg, de már eléggé durván.

Engem elvettek tőle, apai nagyszüleimhez kerültem. 10 illetve 14 évre rá született két féltesóm, ők vele maradtak és hát... képzelhetitek, milyen gyerekkoruk volt.

Időnként jóformán minden mélyen hívő barátnőmtől végighallgatom, hogy de szerencsés vagyok és az EGÉSZ ISTEN ÉRDEME.

Aha, akkor az az isten eléggé rossz munkát végzett, megmenthette volna a két féltesómat is.

Erre volt, aki rávágta, hogy de az nem számít.

**

Tehát a zh előtt én görnyedtem ott a tananyag felett kirándulás, kocsma, sportolás helyett, de akkor is csak isten érdeme az eredményem, csakis, csakis. Végső esetben az az érv, hogy dehát isten adott erőt.

(Ja, igen, szerintük magunktól semmi jóra nincs erőnk (WTF???) és voltaképp eredendően rosszak vagyunk (WTF??)

14-nek: azzal foglalkozok akivel akarok.

Egyébként te meg a kérdést értelmezd.

Kereszténynek kereszteltek, de nem neveltek vallásosnak, ma többistenhívő vagyok.

Az általános iskolában találkoztam először a kereszténység fanatikus, minden mást elutasító, erőszakos oldalával, na és a biblia történeteivel...isten egy család kivételével kiirtotta az emberiséget...az ember már bűnösnek születik és még sok más.

Sokáig kutattam, mire rátaláltam arra a tanításra, ami a természet tiszteletét, a tudás keresését tanítja és nem egy, a világot irányító istenről beszél, ki a saját gyermekeit nem megszabott büntetésre, hanem örök szenvedésre ítéli.

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

97. válasz az enyém.

Annyival kiegészíteném, hogy amikor kamasz koromban sokat elemeztem a földi rendszert, így az egyházakat is, láttam hogy tévtanítanak, a lényegről elveszik a figyelmet, negatív agymosnak, hiedelmekkel táplálnak, tudatlanságot terjesztik, stb, stb. Nos így...

Láttam, hogy ez rossz, isten ellen való.

Sziasztok, kicsit régi a kérdés látom, de írnék még, már ha valakit érdekel :D,

Nos, katolikus általános iskolába jártam, első áldozó lettem, és meg is kereszteltek.

A hitemben akkor botlottam meg, amikor körbe néztem a vilagban.

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet.

Karácsonyi ebédnél ültünk, amikor is beszélgetésbe kezdtük, az lett a vége, hogy feljött isten, és egyszer kiskoromban nagyon akartam valamit és imádkoztam érte, de sosem kaptam meg, ezt így meséltem el, erre egy rokonom rávágta, hogy mert nem érdemeltem meg,

Na jó mondom, lehet, hogy igazad van.

De!

Kérdem én, az a sok kisgyerek, akik éheznek, vagy már eleve halálos betegséggel születnek, akár pár tönkre ment család, akiknek a szülei autóbalesetben haltak meg(mint most a hírekben, a kisfiú anyukája, önhibáján kívül autóbalesetben meghalt), azok megérdemlik?

Elgondolkodtató!

19

Ez is egy pont, amiről a csuhások csak terelik a témát.