A hívők miért az ateistákat vádolják azzal, hogy Istent ők egy szakállas bácsinak képzelik aki a felhőkön ücsörög, miközben ezt a Biblia szinte szó szerint írja?

A "szakállas bácsi" mint ábrázolási mód amúgy nem innen van, hanem Dániel könyvéből:"Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból." (Dán 7,9)

Nincs gond ezzel az ábrázolással. A gond ott van, hogyha nem tudatosítjuk, hogy ez csak egy ábrázolás. Isten azonban az abszolútum, minden lét végső alapja és oka, maga a transzcendencia. Tehát teljességében nem lehet ábrázolni. Ha ábrázolni próbáljuk vagy a tulajdonságait körbeírni, akkor abban mindig lesz valami emberi, mert mi csak véges, anyagi dolgokban tudunk gondolkodni.

Az Ószövetség konkrétan egy öregembernek írja le Istent:

"Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból." (Dn 7,9)

"De miért vádolják a hívek az ateistákat, hogy hibásan gondolják ősz, szakállas bácsinak az abszolútumot vagy transzcendenciát, ha egyszer maga a Biblia mutatja be ősz, szakállas bácsiként?"

Azért, mert a keresztény teológia sokkal többet mond Istenről, minthogy ősz, szakállas bácsi. Felőlem elképzelheti bárki így, és (szerintem) semmi gond sincs ezzel (amúgy tele van szimbólumokkal ez az ábrázolás is, nem faék egyszerűségű, mint ahogy beállítani próbálják), csak a keresztény istenkép azért ennél "kicsit" összetettebb (lásd transzcendens vagy abszolútum fogalma).

Ahogy Biblia sem csak ősz, öreg bácsiként ábrázolja Istent. Legtöbb esetben nem is ír fizikai jellemzőket róla.

Azért, mert a keresztények nem ismerik a Bibliát.

Vajon hány keresztény olvasta végig a Bibliát az elejétől, és jutott el pl. Dániel könyvéig?

A keresztények istene egyébként is simán azonosítható szakállas bácsiként, hiszen nagyon emberinek írja le a Biblia. Nem csak a dánieli leírás miatt (ami azért tegyük hozzá, hogy szimbólum), hanem azért is, mert JHVH az egész Bibliában emberi módon viselkedik. Tehát nagyon is illik rá az a kép, hogy emberszerű, mert az is.

"Oké, akkor nevezzük abszolútumnak, vagy transzcendenciának. De miért vádolják a hívek az ateistákat, hogy hibásan gondolják ősz, szakállas bácsinak az abszolútumot vagy transzcendenciát, ha egyszer maga a Biblia mutatja be ősz, szakállas bácsiként?"

Erről szól az első válaszoló válasza. Amúgy ebben a kérdésedben le is írtad a választ (mert abszolútum, transzcendencia) :) Szerintem engedd el a (troll)kérdésed. Fogalmad sincs alapvető filozófiai/logikai témákban, fogalmakban.

"Jó, de ha legtöbb esetben nem ír fizikai jellemzőket róla, csak nagyon ritkán, de azon ritka alkalmakkor meg ősz hajú öreg bácsinak mutatja be, akkor azért eléggé úgy tűnik, hogy alapvetően ilyen a Biblia szerint Isten, nem?"

Nem, ezt magyarázta az első válasz. Ezzel a mondattal sem tudtál semmit kezdeni: "Ha ábrázolni próbáljuk vagy a tulajdonságait körbeírni, akkor abban mindig lesz valami emberi, mert mi csak véges, anyagi dolgokban tudunk gondolkodni."

Elképesztő amit a keresztények műveltek a Midenható Istennel a Bibliájukban :( :(

"Ő Allah, az Egyedülvaló, Allah, az Örökkévaló! Nem nemzett és nem nemzetett. És senki nem fogható Hozzá."

Bűn Istennek emberi alakot képzelni. Ő sokkal tökéletesebb annál, minthogy "alakot" tulajdonítsunk Neki.

Abdullah

Dániel könyvében leírtak egy látomás. Dániel egyik látomásában perzsia királya egy kosként jelenik meg. Akkor perzsia királya egy kos volt? Értsük már, hogy egy látomás sosem a jelenségről, hanem a jelentésről szól.

Istent az emberek sem képzelik el szakállas öregemberként. A zsidók biztosan nem, a keresztényeknek pedig Isten képe teljes egészében megjelenik Jézus Krisztusban, úgyhogy azon keresztül lehet elképzelni.

A szixtuszi kápolna mennyezetén ábrázolt alak tulajdonképp egy pogány megközelítés, mint annyi minden a reneszánszban, nem is aratott osztatlan sikert a keresztények körében, legyen is bármekkora művészi teljesítmény.