Hogyan egyeztethető össze Jézus és a szentek képei és szobrai azzal, hogy "ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle képmást arról/azokról, amik az egekben vannak fent, se amik a földön vannak lent, se amik a vizekben vannak a föld alatt"?

Komoly,tudásbéli zavar van a fejben kérdező a festményekkel,szobrokkal megjelenítik az eseményt.

Hogy átélhetőbb ,legyen az adott esemény és ez által reményt adnak a megfoghatatlan,elképzelésében .

"Éppen ezért a keresztények elkövetik a bálványimádás bűnét."

Ha nem imádják őket, akkor elég nehezen lennének bálványimádók.

Nem az ábrázolás a lényeg hanem azok bálványként kezelése, azok imádata.

1. Istennek alapvetően semmi baja nincs se a képekkel, se a szobrokkal, ezek közönséges tárgyak. Salamon király például szobrokkal díszítette a trónszékét külön isteni engedély nélkül is (1Kir 10,19-20).

2. Istennek egyedül a képek istenítésével van a baja, vagyis a bálványokkal. Nem lehet imádni egyetlen képet sem, mert egyetlen kép sem Isten. Erről szól a tízparancsolat (Kiv 20,4-5).

3. A tízparancsolat megtiltja az Isten ábrazolását is. Ennek az oka pontosan le van írva: Azért nem ábrázolható, mert nem látható, mert semmihez sem hasonlítható, mert Isten ábrázolhatatlan: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, férfi vagy nő alakjában, valamelyik ... stb." (5Móz 4,15-17)

4. Ennek ellenére Isten látomásszerűen, jelképes módon többször látható emberi alakban is megjelent, amelyet az ihletett szerzők leírtak vagyis irodalmi eszközökkel ábrázoltak (Iz 6,1; Dán 7,9). Ami látható, ami leírható az természetesen elvileg képzőművészetileg is ábrázolható, mert lényegi különbség nincs. A bálványimádás veszélye miatt azonban az Ószövetségben Isten képzőművészeti ábrázolása még jelképesen is tilos maradt.

5. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten látható képmása és visszatükröződése (Kol 1,15; Zsid 1,3). Mivel Krisztus látható, ezért ábrázolható, vagyis a megtestesülés megszünteti az ábrázolási tilalmat. Minden Krisztus kép az Isten megtestesülését hirdeti. Az első Krisztus képet valószínűleg maga Krisztus készítette a feltámadásakor, amely Torinói lepelként ismert, s amit a keresztények mindmáig gondosan megőriztek.

6. A keresztény szabadság és a bálványimádás veszélyének a megszűnése megengedi, hogy a másik két isteni személy jelképes ábrázolását most már ne csak irodalmilag, hanem képzőművészetileg is megtehessük. Szabad tehát az Istent bácsiként ábrázolni, ahogy Dániel is teszi a látomása leírásában, de nem szabad egy bácsinak gondolni. Szabad a Szentlelket galambnak ábrázolni, de nem szabad egy galambnak gondolni.

7. Sehol nincs a Bibliában, hogy nem szabad konkrét személyeket ábrázolni. Szabad konkrét embereket lefényképezni, lefesteni, megszobrosítani. Ugyanúgy szabad bibliai személyeket, történeteket, neves szentéletű keresztény embereket is. Különbség nincs. A képes Biblia semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más képes könyv.

8. Szabad a templomokat képekkel, domborművekkel, szobrokkal díszíteni, ahogy az a jeruzsálemi templomban is volt. Számtalan ökör, oroszlán, kerub, pálmafa, gránátalma és egyéb díszről olvasunk. (1Kir 7.fejezet)

9. Szabad a képeket és szobrokat tisztelni, mert minden jó dolog tisztelhető és tisztelendő. Természetesen a zsidók is tisztelték a templomukat s minden berendezését, köztük a szobrokat is. A tízparancsolat sem tiltja a szobrok tiszteletét, hanem csakis és kizárólag az istenként való imádását és tiszteletét tiltja. Ha valaki nem húgyozza le a szobrokat már az is egyfajta tisztelet. Ha virágot visz például a holokauszt emlékműhöz vagy egy feszülethez az már egy nagyobb tisztelet.

10. Szabad a szobrok és képek jelenlétében imádkozni. Kerub szobrok voltak a templomban, a szentélyben és a frigyládán, ahol zsidók a legszentebb szertartásaikat végezték (Kiv 25,18; 1Kir 6,23-29).

11. Szabad imádkozás közben képeket használni, valamilyen imádságot velük kifejezni. Ez történt a rézkígyós és az aranypatkányos elbeszélésben (Szám 21,9; 1Sám 6,1-12). Szabad például a gyerekeknek lerajzolniuk kéréseiket, bűneiket, ígéretüket stb. Nagymama imádkozhat az unokáiért fényképeiket nézegetve.

12. Szabad a képek és szobrok felé leborulni, ahogy minden más dolog felé is, ha leborulás egyébként nem a szobroknak hanem az Istennek szól. A zsidók leborultak például a templom, az oltár, a frigyláda, a kerub szobrok felé (Zsolt 138,2; Józs 7,6). Így a feszület felé is le lehet borulni, de nem a feszületnek. A leborulás irányának sok oka lehet. Például egy anya ha beteg gyerekéért imádkozik, akkor a beteg gyereke felé térdelve imádkozik.

13. Szabad a képekkel játszani, így a vallásos képekkel is tulajdonképp megengedhető. Ahogy a gyerekek simogatják, puszilgatják öltöztetik játék babájukat (vagyis a szobrukat), úgy megsimogatható és megcsókolható öltöztethető a vallási tárgyú szobor is a szeretet játékos-jelképes kifejezésére. Aki például megcsókolja a Jézus szobrot igazából Jézus megcsókolását játssza el, aki pedig leköpi nem a képet gyűlöli hanem akit ábrázol. Egy szobor körbehordozása pedig az ábrázolt személy velünk van játék. Egy szent szobra előtt térden állva imádkozni, nem a szent imádását jelenti, a térdeplés ugyanis nem neki szól, hanem annak elképzelése, jelképes eljátszása, hogy a szenttel együtt imádkozom, a szent is imádkozik értem.

14. Mint mindent, a kép tiszteletet is el lehet túlozni, nem minden képtisztelet egészséges. Főleg a képekkel való jelképes játékok lehetnek meglehetősen gyerekesek vagy sokak szemében visszataszítóak. Én személy szerint nem nagyon használok képeket, s megértem akik bizonyos katolikus szokásokat kritizálnak.