Hol van most Isten?
Van ez a vészterhes időszak: járvány, kórház, halál, bezárások, korlátozások, egyedüllét, magány, félelem.
Ilyenkor hol van Isten?
Mit gondol a jelenlegi helyzetről?
Kérdésem nem provokatív, csak szeretném megtudni, hogy miért van ez az egész, ha ő (elvileg) létezik a jóindulatával😢?
válasza:"Azok az emberek akik önszántukból önzetlenül segítenek azoknak akik szüksége van rá...":
Önkéntesek is megbetegednek, orvosok, dokik, ápolók, egyéb segélyszervezetben dolgozók, a szomszéd, aki segít a másiknak, stb: tehát akkor hogyan is van ez?
válasza:Nővér vagyok és nem betegedtem meg. De valaki aki fontos volt nekem megbetegedett és elvesztettem. Nem tudom, hogy az Úr meg akart-e büntetni engem ezzel valamiért de ha igen akkor sikerült neki.
Az egyetlen ami vigasztal, hogy az Úrhoz kerül/került.
A másik lehetőség, hogy nincs Isten és nincs semmi a halál után, nevess ki, gúnyolj ki, pontozz le, de az utóbbi lehetőség a legkevésbé sem vonzó.
válasza: válasza:Isten szabad döntést adott az embereknek. Magyarul ő nem szól bele a világ történéseibe.
Emiatt az Egyház szerint mi alakítjuk a sorsunkat, Isten nem fogja átrendezni a világot egyik pillanatról a másikra.
Persze ha imádkozunk hozzá, és ő is úgy látja, akkor "el tud intézni" dolgokat, de alapvetően szabad döntésjogot adott nekünk.
válasza: válasza:Mindenhol. Minden isten része.
Azért van így, mert ez kell a spirituális fejlődésünknek. Ha mindenki csak a végső létezés állapotában lenne, akkor nem lenne szabad akaratunkból való semmiből a tökéletességig fejlődés.
válasza:" Ha mindenki csak a végső létezés állapotában lenne, akkor nem lenne szabad akaratunkból való semmiből a tökéletességig fejlődés."
Isten is így fejlődött a semmiből tökéletessé?
Ha meg készen is lehet kezdeni (ahogy általános vélekedés szerint ő kezdte), akkor nekünk minek a fejlődés?
Ha valaki segít a másikon, akkor miért bünteti Isten őt, főleg az (mármint Isten), aki elvileg jó mindenkihez?
Honnan tudjuk, hogy ki hova kerül?
Ha szabad döntést adott az embereknek, akkor addig hagyja, hogy azt tegyük, amit akarunk? És, ha jön a sátán, a rossz - ő mindig jelen van, de Isten nem? Azt is hagyja Isten, majd csak a baj megtörténte után jelentkezik, hogy:
„Lám, megjelentem mostmár, itt vagyok.”?
Ez nem gonoszság tőle, ha elvileg ő a fő teremtő, és elvileg mindig jelen van, vagy mégsem?
„Nem fogja átrendezni a világot egyik pillanatról a másikra.”:
A sátán, a rossz meg igen? Mert ő mindig jelen van, de Isten meg csak akkor, amikor ő akarja. Vagy hogy van ez? Kicsit olyan ez, mintha valaki Münchausen-szindrómás lenne:
megvárom, míg valami rossz történjen, majd megjelenek tetszelegni, mint egy jó megmentő…
„Persze ha imádkozunk hozzá, és ő is úgy látja, akkor..."; el tud intézni"; dolgokat”:
ez kicsit olyan, minthogy imádni kelljen valakit, aki nem is létezik. Elkötelezni mellette?
Olyan ez, mint amikor a reménytelenségben reményt keresünk, racionalizálva a megmagyarázhatatlant, így reményt találva (???) a gondokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!