A vallás kihasználása önigazolásra csak szerintem gáz?

Sok igazság van abban, amit írsz. De gondolom, azért tettél fel kérdést, mert te sem vagy 100% biztos abban, hogy mindent jól látsz ebben a kérdésben.

Jézus megmondta az embereknek, ha úgy látta, hogy rossz úton járnak. Szeretetből, mert nem akarta, hogy elvesszenek, és felvállalta az ebből adódó konfliktust is, hogy meggyűlölik azért, mert esetleg olyan kihívást mond, ami nem tetszik egyeseknek. Ez nem ellentétes a tisztelettel. Sőt, lehet a figyelmeztetést megértően, türelmesen és kedvesen csinálni, ahogy Jézus tette, de természetesen Jézus tiszteletben tartotta az emberek döntését, ha nem akartak változtatni az életükön, és nem erőszakolta rá magát vagy a tanítását senkire.

Az a véleményem, hogy annak ellenére, hogy valaki szintén valamilyen bűnben van, még igaza lehet, ha más embernek rámutat a bűnére. Előfordulhat, hogy jó a motivációja, és jót akar. Ez kb. olyan, mintha egy elhízott orvos azt tanácsolná egy elhízott páciensének, hogy fogyjon le. Természetesen hitelesebb, ha egy soványabb orvos mondja a páciensének, hogy fogyjon le. De az orvos testsúlyától függetlenül jó tanács elhízott embernek lefogyni. Az más kérdés, hogy legtöbb ember ürügyként felhasználja, hogy ne hallgasson olyan emberre, akit valamiért nem szeret. Az igazság nem attól lesz igaz, hogy egy olyan ember mondja, akit te jónak tartasz. Az igazság független az emberektől.

Természetesen ha valaki könnyebb, elnézőbb mércével méri saját magát mint másokat, azt egyáltalán nem tartom követendőnek. Ha valaki könnyen felmenti magát, de másokat meg könnyen elítél, az rossz úton jár.

Az biztos, hogy Jézust is dühítették a vallásos képmutató emberek, sőt ilyen emberek érték el Pilátusnál, hogy keresztre feszíttessék őt.

Ugyanakkor a fiatalok hevességével talán némileg önellentmondásba kerülsz. Azt írod, hogy ki nem állhatod a képmutató embereket. Ugyanakkor azt is írod, hogy te a legbűnösebbeket is szeretni, tisztelni akarod. Akkor miért nem szereted a képmutatókat, és miért nem szánod meg őket, mint legbűnösebbeket, és miért nem konfontálódsz velük nyíltan, szemtől szemben? Itt a "biztonságos" terepen, egy fórumon ítéled meg őket, de annyira nem szereted őket, hogy felvállad a konfliktust? Jézus azt mondta, hogy áldjuk az ellenségeinket, és imádkozzunk értük, és tegyünk jót velük. A képmutató embereket akkor szeretjük igazán, ha szemtől szemben szembesítjük őket a képmutatásukkal. Jó, ez némi kritika részemről, remélem, nem veszed személyesen, de egyébként nem ajánlom mindenkinek, hogy képmutató embereket megintsen, mert könnyen árthatnak vagy kárt okozhatnak neked, ha nem jól viseled az ellenségeskedést vagy az áskálódást.

Jézus a legbűnösebbeket szerette a legjobban? Nem feltétlenül, szerintem egyformán szeretett mindenkit, valószínűleg azért, mert nem akart Isten helyett ítélkezni, hogy ki a nagyon bűnös meg a kicsit bűnös. Ezért kapcsolatot keresett olyanokkal is, akik a társadalom által "bűnösként" lenézettek és kirekesztettek voltak, pl. vámszedőkkel, prostituáltakkal is, mert róluk sem gondolta, hogy menthetetlenek, vagy rosszabbak másoknál, és néhány esetben ilyen, a társadalom által "nagyon bűnösnek" tartott személyek is megtértek (pl. Zákeus a vámaszedő - Lk 19:1-10, vagy a prostituált asszony a farizeus házában - Lk 7:36-50). Ez igazolja azt, hogy a csupán a cselekedetek alapján való felületes emberi megítélés téves lehet. Vannak emberek, akik nagyon rossznak tűnnek, de csak a felületen romlottak el, és a szívük mélyén vágynak jók lenni, amikor pedig eljön az ideje, megtérnek. Ugyanakkor sokan vannak, vallásos emberek talán gyakrabban, akik felvettek egy jó ember szerepet, amit játszanak. A felületen van rajtuk egy "tetszetős cukormáz", ami megtévesztő, de a szívük mélyén ott suttog a bűn, tele vannak önző vágyakkal és tisztátalansággal.

16 évesen még nem szokott akkora Isten és emberismerete lenni a fiataloknak, hogy az élet nehéz kérdéseibe teljesen jól belelássanak. Viszont amit felvetettél az talán a mainstream keresztény vallás legnagyobb problémája, a vallási büszkeség, és az álszent viselkedés. Azt javaslom, hogy tanulmányozd, kutasd a Bibliát, abból jobban megismered Istent, aki a világosság. Szükségünk van Istenre, a világosságra, hogy jól, Isten szemével lássuk magunkat és az embertársainkat is.

Véleményem szerint abban a gyülekezetben, ahova járok, nem képmutató emberek vannak, és vannak tinédzserek is, akikkel akár barátkozhatsz. Ha érdekel, írj privátot. Köszönöm, ha elolvastad.

üdv Stefán

"Elegem van a gyűlölködő, a hamis és álszent emberekből"

Hát, akkor nosza mutass példát. Te ne légy ilyen.

Egyébként nem tudom, hogy a rokonaid csak valami szekta hálójában vannak vagy szimplán buták (esetleg 16 éves kamaszként azért sarkítasz és nem is ilyen vészes a helyzet), de a kereszténység nem is tanít ilyesmit, hogy ne szeressük a bűnöst. Ellenben azt tanítja, hogy Krisztus követése egy folyamatos megtérés, és ezt magunkon kell elkezdeni.

"Ha a bibliát nézem sincs benne, hogy nekem kötelességem felhívni mások bűneire a figyelmet."

Benne van amúgy: "Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást!" (Kol 3, 16). De amint látod, az is benne van, hogy bölcsességgel, tehát nem kioktatva, de keresztényi kötelességünk felhívni a másik figyelmét arra, ha rossz úton jár.

Szia Kérdező!

Valószínűleg törvénykező (bigott) hívőkről beszélsz, ők sajnos ilyenek :( Ez nem helyes

"Ha ezt jelenti kereszténynek lenni akkor nem kérek belőle."

Ezért ne dobd el az örök életet, nem lenne túl bölcs dolog... Tanuld meg mi a törvény és a kegyelem közti különbség és nem leszel törvénykező hívő.

Szerintem ez nem ilyen egyszerű és kissé ellentmondásos is, amit írsz.

1. "Elegem van a gyűlölködő, a hamis és álszent emberekből, akik ha valami undorítót tesznek még képesek megmondani, hogy, de nekem Isten azt mondta rendben van." Szóval van egy csoport, egy bizonyos típusú ember, akikkel nem értesz egyet. Nem kéne felszólalnod a viselkedésük ellen? Eleged van belőlük? Nem tudom pontosan mire gondolsz, de nem hangzik túl szeretettejesen. Nem kell mindenkivel egyet értened, de a bűnt külön kell választani az embertől, ha nem így járunk el, utat nyitunk a gyűlöletnek.

2. "Ha a bibliát nézem sincs benne, hogy nekem kötelességem felhívni mások bűneire a figyelmet." Ez sem teljesen igaz. A Biblia írja, hogy fel kell hívni a figyelmet a bűnökre, ugyanis figyelmeztetni kell az embert, ha látod, hogy nem helyesen viselkedik. Hozok is példát: "Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented az életedet." Ezékiel 33:8-9

Szó van a fedésről a Bibliában: "Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet." Máté 18:15

"Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket." Ef 5:10

A bűnös szeretete és a bűn elnézése, nem ugyan az. Ahogy az ítélkezés és a törvényeskedés sem egyenlő a bűnre való rámutatással. Itt van egy egyensúly, amit meg kell találni. Fontos a motiváció és a megvalósítás. Megbocsátani egy bűnt és nem gyűlölködni, nem ugyan az, mint ráhagyni mindent a másikra. Mert, akkor te tulajdonképpen még csak nem is figyelmezteted a másikat, hogy te látod rossz úton jár, pedig ő lehet, hogy észre sem veszi. Lényegében meg sem próbálsz segíteni neki, hanem meghagyod a bűnében, ezzel valahol hozzájárulva az állapotához, későbbi sorsához. "Bűnösök közt cinkos aki néma." Ha látod és úgy gondolod, hogy valaki rosszat tesz és azt te ráhagyod, holott tudod, hogy árt vele magának, akkor lényegében szeretetlenül jártál el, mert nem próbáltál segíteni neki, nem figyelmeztetted, nem érdekelt, hogy önpusztítást végez, talán a saját üdvösségét veszélyezteti vagy árt másoknak. Van amikor szólni kell és szembesíteni az illetőt, hogy legyen választási lehetősége, megbánja-e, amit tett, változtat rajta vagy halad tovább azon az úton, amin eddig járt. Az sem helyes, ha valaki némán tűr minden rosszat. Isten is a bűnösöket szereti, a bűnt viszont gyűlöli. Jézus nagyon keményen bírálta pl. a képmutatást. Hogy bírálhatta volna, ha soha egy szót sem szól?

Remélem nem érted félre, amit írtam. Én sem értek egyet a rosszindulatú, állandó kritizálással. Főleg akkor, ha az azt a célt szolgálja, hogy a másik többnek érezze ezáltal magát. De, ha valaki kritikát kap, azt azért érdemes megfontolni és elgondolkodni rajta, még akkor is, ha végül nem tartod jogosnak. Továbbá, az is véglet, ha (valószínűleg gyávaságból, mert nem akarunk konfrontálódni) mindent elnézünk és semmi hibájára nem hívjuk fel a másik figyelmét. A figyelemfelhívásnak nem kell kioktatónak vagy nagyképűnek lenni, hiszen nem az a cél, hogy sárba tiporjuk a másikat, hogy többnek képzelhessük magunkat, hanem hogy változtasson és segítsünk rajta. Van, amikor pont akkor nyilvánítjuk ki szeretetünket, amikor megfedjük a másikat, nem akkor amikor közömbösen magára hagyjuk, had csináljon, amit akar. Ettől nem leszünk többek nála, nem is szabad így éreznünk, hiszen nekünk is van olyan hibánk ami kapcsán meg mi szorulunk segítségre, nekünk kell észrevenni a figyelmeztetést és megfogadni. Az a hiba, ha abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy mi már tökéletesek vagyunk és különbek a másiknál. Ilyenkor kaphatunk egy nagyon szigorú és ítélkező embert, aki híján van a könyörületnek. Nyilvánvalóan ez sem ideális. Ez két véglet, amit úgy vélem el kell kerülni. A könyörtelenség és a kegyes, könyörületességnek álcázott közömbösség.