Jó hitvita csak agnosztikus ateista és agnosztikus teista között lehet?

"Ha pedig mindkét fél agnosztikus, akkor nincs miről vitázni, legfeljebb arról beszélhetnek, melyik irányba mutat több érv, de az sem valódi vita."

Már miért ne lenne valódi vita? Vitázni nem csak arról lehet, hogy két szélső álláspont közül melyik az igaz, hanem mondjuk arról is, hogy a közöttük lévő térben hol helyezzük el magunkat, és ezt milyen érvekkel tudjuk alátámasztani. Egészen más álláspont egy agnosztikus teista, egy agnosztikus ateista és az olyan agnosztikus, aki pont a kettő között, úgymond semleges pozícióban áll, és mindkettőnek ugyanakkora esélyt ad.

7.

Nem feltétlenül értek egyet. Szerintem egy hitvita célja az, hogy bővítsük a látókörünket, ehhez pedig kell a megfelelő műveltség és a téma ismerete. Ha szakmaiatlan a vita, akkor az nem lesz jó. Legalább is az én fogalmaim szerint. Ha ez önhittség, akkor ám legyen... De úgy gondolom, hogy olvasni, képezni magunkat nem luxus. Viszont azt sem állítom, hogy két akadémikus feltétlen jó vitát tud folytatni, mert itt jön be az a faktor, hogy jó vitakészség, jó érvelési készség és a másik meghallgatása, mikor nem feltétlen a lenyomás a cél, hanem a konstruktív párbeszéd.

Alapvetően egyetértek, csak esetleg az lehet a kérdés, hogy mit tekintünk megfelelő műveltségnek és témaismeretnek.

Az önhittséget nem úgy értettem, hogy aki tisztában van saját képességeivel és tájékozottságával, az már önhitt lenne. Az az önhitt, aki korlátozott ismeretek és elég szűk látókör birtokában is azt gondolja, hogy ő bárkivel egyenrangú vitapartner lehet, illetve más véleményen lévőket kioktathat.

Szerintem akár alacsonyabb szinten is van helye a vitának, ez jó esetben a vitázó feleket az ismereteik bővítésére ösztönözheti. Meglát egy kérdést, amire azt gondolja, hogy van válasza. Elkezdi megfogalmazni a választ, de közben utánanéz egy részletnek, amiben nem biztos. Eközben rájön, hogy vannak olyan tények és szempontok a kérdéssel kapcsolatban, amiről eddig nem tudott. És ennek fényében már nem is úgy írja meg a választ, ahogy először akarta, vagy egyáltalán nem is írja meg, de jó esetben még tovább tájékozódik az adott kérdésben. Velem például történt már ilyen.

A teisták és az ateisták lényegüknél fogva csőlátású emberek. Nem kepések, vagy nem akarják felfogni azt, hogy elfogultak. Vagy egyszerűen csak tévképzeteik vannak és ez miatt ilyen beszűkült a gondolkodásuk. Mintha kicsit dilinósak lennének.

Csőlátású emberekkel nem lehet vitázni. Mert képtelenek elfogadnia és megérteni a jogos kritikát. Ha meginog a világképük, akkor idegesek lesznek és jobb híján elkezdnek személyeskedni, érvelési hibákat elkövetni.

"Igen, itt mutatkozik meg az egészséges agnoszticizmus hiánya. Ki kellene tudni mondani, hogy igen, én hiszem, hogy így van, de belátom, hogy nem biztos, hogy igazam van, és esetleg más alternatívák is szóba jöhetnek."

Olyan is létezhet, hogy valaki tökéletesen meggyőződött arról, hogy létezik Isten. Én ilyen vagyok. Logikailag 100%-osan bizonyítható, hogy létezik az egyetlen ISten és tökéletesen cáfolható a materializmus.

Az idézett esetben tehát ha valaki meggyőződik róla, hogy 2+2=4, akkor minek mondja azt, hogy "lehet, hogy nincs igazam"?

"Valamennyi tudás nyilván minden szinten kell, de azért nem minden vita előfeltétele az akadémikus képzettség."

Pontosan. Sok esetben elég a józan logika. Persze, ha a vitapartner paradox módon vitatkozik, akkor azzal nem lehet mit tenni. Pl. itteni harcos ateisták közül volt már olyan, aki szerint létezhet négyszögletű kör, és az Istennek nem akarta megérteni, hogy ez miért paradoxon. Tapasztalatom szerint a materialisták érvelése vagy paradox, vagy körkörös, vagy ha jól is indul, akkor is ezekben, illetve más érvelési hibákban végződik. Természetesen vannak rosszul érvelő hívők is.

"Olyan is létezhet, hogy valaki tökéletesen meggyőződött arról, hogy létezik Isten."

Persze, létezhet. De ez mindig szubjektív meggyőződés. Ha úgy fogalmazol, hogy személyesen meg vagy róla győződve, hogy létezik Isten, azt teljes mértékben el tudom fogadni, és ebben az esetben nem is várnám el, hogy helyt adj a kételyeknek vagy alternatíváknak.

Ha viszont objektív bizonyításról beszélsz, akár logikai, akár más módon, akkor be kell tudnod mutatni a bizonyítást, objektív, érthető és ellenőrizhető módon. Ha az objektív bizonyíték helytálló, akkor azt mindenki kénytelen lesz elfogadni.

#17 HA kiderülne, hogy vannak igaz egyiptomi istenek akkor én a Bibliaban csalodnék nem az egy igaz Istenben. Bibliaba is csak azért csalodnék, mert kiderülne, hogy hiányos, rosszul lett összeállítva. Istenben soha-soha nem tudnék csalódni. Ha kiderülne, hogy Isten nincs, akkor se csalodnék mert ha Isten nincs én se lennék, semmi se lenne.

Ezért mondom bármiben ami világi lehet csalódni, de nem Istenben.

Egyébként én kizartnak tartom, hogy Jézus elhallgatta volna az egyiptomi isteneket ha lennének, vagy az apostolok nem jegyezték volna le amit Jézus mondott róluk. Azaz vagy nincsenek más istenek vagy hazudnak a Bibliában. Innen viszont hitbeli kérdés melyikben hiszel...