Jó hitvita csak agnosztikus ateista és agnosztikus teista között lehet?

Nem hinném, hogy a szigorú értelemben vett agnosztikusság az alapfeltétel, inkább a nyitottság a másik gondolatai felé, és az, hogy a másik érveire tényleg odafigyeljenek, és arra próbáljanak reagálni, ne csak a már jól berögzült paneleiket sütögessék el egymás felé.

Viszont egy tágabb értelemben vett agnosztikusság, tehát az, hogy amiben nincs teljes bizonyosságunk, abban vállaljuk a bizonytalanságot és az alternatív válaszok lehetőségét, az igenis szükséges, nemcsak egy jó vitához, de egy normális, nem csőlátó gondolkodáshoz is, mind hívő, mind nem hívő oldalon.

Én továbblépnék.

A #4 jól leírta, hogy mi kell ahhoz, hogy egy normális vitát el lehessen kezdeni.

Viszont ahhoz, hogy eredmény is szülessen, ez még kevés.

Én már találkoztam értelmes hívőkkel, akik vitaképesek is voltak.

DE!

Egy ponton az érvelésük minden esetben megbicsaklott: legkésőbb akkor, amikor be kellett volna vallaniuk, hogy az egész világképük és érvrendszerük a levegőben lóg.

EKKOR általában valamilyen hirtelen és nagyon súlyos logikai bakugrással jutottak el odáig, hogy "De az isten mégis létezik, és kész".

"Jó hitvita csak két, megfelelően képzett és komolyabb tudással rendelkező, olvasott és a másik nézetét tiszteletben tartó ember között lehet."

Különféle szintű hitviták vannak. Valamennyi tudás nyilván minden szinten kell, de azért nem minden vita előfeltétele az akadémikus képzettség. Annak a belátáshoz, hogy milyen kérdés megvitatásához milyen szintű tudás szükséges, viszont kell egy adag józan ész és néha lejjebb kellene adni az önhittségből is.

"EKKOR általában valamilyen hirtelen és nagyon súlyos logikai bakugrással jutottak el odáig, hogy "De az isten mégis létezik, és kész"."

Igen, itt mutatkozik meg az egészséges agnoszticizmus hiánya. Ki kellene tudni mondani, hogy igen, én hiszem, hogy így van, de belátom, hogy nem biztos, hogy igazam van, és esetleg más alternatívák is szóba jöhetnek.

Nekem már a "jó hitvita" kifejezés is zavaros. Egy hívő szerint van Isten, egy tisztán ateista szerint nincs. Mit lehet ezen vitázni, azon kívül, hogy egymást győzködik olyan dologról, aminek az igazolásához két teljesen különböző érvrendszer és metodika tartozik? Ilyen értelemben szerintem nincs jó hitvita. Ha pedig mindkét fél agnosztikus, akkor nincs miről vitázni, legfeljebb arról beszélhetnek, melyik irányba mutat több érv, de az sem valódi vita. (Már ha ugyanazt jelenti számukra az, hogy "érv".)

Olyan van, hogy meghallgatjuk egymást és megértjük és mgismerjük a másik világképét. Nem kell elfogadni, csak megismerni és tiszteletben tartani. Ez nyitottság és elfogadás kérdése, és épp az a lényeg, hogy egyik se akarja meggyőzni a másikat a maga igazáról.