Miért van egyre nagyobb veszélyben a hit és a vallás az új ateizmus érvei miatt?

A kereszténységet az ókorban is támadták Richard Dawkins-hoz hasonló kritikusok, pl. a neoplatonista Porfüriosz, vagy Kleszosz, de valahogy mégsem voltak hatással akkor az Egyházra. Azért nem, mert akkoriban a kereszténység sokkal normálisabb volt. Nem engedték a szektásodást, és voltak egyéniségei, az egyházatyák művei nem hiába fontosak ma a katolikus és ortodox kereszténységnek.

Manapság azonban a kereszténység nagyon gyenge lett. Egyrészt - részben a protestantizmus szétszakadása miatt - rengeteg köztük a szektás. Akik meg normálisabbak, azok teljesen jelentéktelenek lettek.

Az új ateizmus viszont nagyobb egyéniségeket tud felmutatni, jobban érvel, sokkal letisztultabbak a gondolatai.

Azt gondolom, hogy a kereszténységnek ma olyan nagy szüksége lenne egy Szent Ágoston lelkületű és tudású emberre - aki rendbe teszi a dolgokat náluk - mint egy falat kenyérre.

Richard Dawkins-ot a mai komolytalan apologéták nem tudják legyőzni. Viszont ha élnének ma az egyházatyák, azok biztosan fel tudnák vele venni a versenyt.

Először is tisztázzunk valamit: 𝐍𝐈𝐍𝐂𝐒𝐄𝐍 "új ateizmus".

Új ateisták vannak, akiknek a szemlélete nagyjából olyan, mint a régieknek. A módszerei lehetnek mások.

De ha az egyház 2000 év alatt nem tudta tisztázni magában, hogy mit tud 𝐇𝐈𝐓𝐄𝐋𝐄𝐒𝐄𝐍 válaszolni az ateisták kérdéseire - akkor mégis, mit vársz?

Akkor ott a fejben van baj, méghozzá elég nagy.

#5

Válaszok mindig is voltak az Egyház részéről, csak sajnos sokan nem olvassák el őket.. Pl.:

[link]

Részlet ebből:

"Változás:

Tapasztalati tény, hogy a világban változás van. Azonban változtatni annyit jelent, mint átvinni valamit potentiából actusba, de ezt csak actusban lévő lény teheti meg, viszont nem lehet valami ugyanabban az időben, ugyanabból a szempontból actusban is, és potentiában is, ezért lehetetlen, hogy valami önmagát változtassa. Tehát mindazt, ami változik, szükségszerűen más változtatja és ez utóbbit ismét más lény. Azonban itt nem lehet a végtelenségig menni, mert akkor nem lenne első változtató, ami azt jelentené, hogy semmi más változtató sem lehetne, és ezért nem lennének változtatottak sem. Ezért szükségszerű egy olyan első változtató léte, amit semmi nem változtat. Ezt nevezzük Istennek.

Létesítő ok:

Tapasztalati tény, hogy a világban létesítő okok vannak. Azonban lehetetlen, hogy valami önmaga létesítő oka legyen, hiszen így előbb lenne önmagánál, ami lehetetlen. Viszont a létesítő okok sorában nem mehetünk a végtelenségig, mivel minden közbülső ok egyúttal okozat is, márpedig okozat nincs ok nélkül, tehát szükségszerű egy első létesítő ok léte. Ezt nevezzük Istennek.

Esetlegesség:

Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok keletkeznek és elpusztulnak, tehát képesek létezni és nem létezni. Lehetetlen azonban, hogy ezek a lények mindig létezzenek, mivel, az ami képes nem létezni, az valamikor nem létezett. Azonban azt, ami nincs, csak egy létező hívhatja létre, ha viszont minden lény olyan lenne, ami képes nem létezni, akkor valamikor egyetlen lény sem létezett volna, ez viszont azt jelentené, hogy ma sem létezik semmi. Ez nyilvánvaló tévedés. Tehát nem minden lény esetleges, hanem kell lennie szükségszerű lénynek is. A szükségszerű lény szükségszerűségének vagy más lény az oka, vagy önmaga lényege a magyarázata. Viszont azon lények sorában, melyek szükségszerűségét más lény okozza, nem mehetünk a végtelenségig, amint azt a létesítő okoknál már bizonyítottuk. Tehát léteznie kell lényegénél fogva szükségszerű lénynek, ami szükségszerűségének oka nem más lény, hanem ő az oka más lények szükségszerűségének. Ezt nevezzük Istennek.

Léttökéletességi fokozatok:

Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok különféle fokban jók, igazak, stb. Kell lennie tehát egy legjobb, legigazabb, és ennek következtében leginkább létező lénynek. Azonban az a lény, mely valamely nemben a legnagyobb, oka mindazon lényeknek, melyek ahhoz a nemhez tartoznak. Létezik tehát valami, ami valamennyi lény számára a lét, a jó és minden tökéletesség oka. Ezt nevezzük Istennek.

Célirányosság:

Tapasztalati tény, hogy a világban egyes értelem nélküli természeti lények célszerűen működnek. Azonban az értelem nélküli lények csak akkor irányulnak célra, ha őket egy értelmes lény a célra irányítja, ahogy a nyílvesszőt irányítja az, aki nyilaz. Létezik tehát olyan értelmes lény, aki minden természeti lényt célra irányít. Ezt nevezzük Istennek.

"

"

..Számtalan bírálat érte szent Tamás öt útját, ezekkel részletesen foglalkozni nem célunk. A kritikák zöme nem tisztességes vagy nem bizonyít semmit, illetve komolytalan, vagy egyszerűen félreértésen alapul. A ma általánosan elfogadott legfőbb filozófiai érvet Isten léte ellen Bertrand Russell tömör kijelentése jól összefoglalja: "Azt mondanám, hogy a világ egyszerűen van és kész." Képzeljük csak el, hogy Tamás azt mondta volna: Isten egyszerűen van és kész. Az ateista filozófia, a világot érthetetlen végső ténynek tekinti. A katolikus nézetet Tamás alapján úgy foglalhatjuk össze, hogy nem lehet hézag az anyagi okság területén, mert minden ilyen hézag két ellentmondást foglal magában: 1. Az anyag spontán keletkezhet, vagyis véletlenül, ok nélkül a semmiből. (Ez a ma általánosan elfogadott nézet.) 2. Isten a teremtés után továbbra is folyamatosan új anyagot hoz létre. Tamás mindkét ellentmondást tagadja, ugyanakkor Istent sem tekinti egy érthetetlen végső ténynek, melyben csupán hinni lehetne, és akinek létét ne kellene bizonyítani. A katolikusok hite kizárólag a kinyilatkoztatásra irányul és nem Isten létére, mely nem hit kérdése, hanem egy filozófiai probléma, amit a katolicizmus Tamás által megoldottnak tart.

A manapság legelterjedtebb kritika az a kijelentés, hogy Darwin evolúciós elmélete megcáfolta Tamás érveit. Azon túlmenően, hogy az evolúció célszerűen működik, tehát alátámasztja az ötödik utat, tudni kell, hogy alapjait maga Tamás rakta le. Arisztotelész Fizikájának 2. könyvéhez írott kommentárjában világosan megelőlegezi Darwin elméletét a természetes kiválasztódásról. A Summa Theologiae 1. részének 45. kérdésének 8. szakaszában foglalkozik a kérdéssel. Itt négy nézetet vizsgál, melyből az első három különféle filozófiai nézetek alapján azt állítja, hogy mindig minden teremtődik, a természet működéséből semmi nem keletkezhet. A negyedik arra hivatkozik, hogy ha valamit a természet hoz létre az nem teremtmény, így volnának olyan dolgok, amik nem teremtmények, ez viszont eretnek állítás. Tamás válaszában megemlíti, hogy már Szent Ágoston megkülönböztette a szaporodást a teremtéstől, majd rámutat az első három filozófiai álláspont (például Anaxagoras, Platón) téves részeire és cáfolja azokat. Érdekes momentum, hogy az egyik cáfolatban kora természettudományos álláspontja alapján hivatkozik az ősnemzésre, melyet később a szintén katolikus Pasteur teljes biztonsággal megcáfolt, de éppen ez méginkább igazat ad Tamás filozófiai megállapításának. Tamás álláspontja tehát a következő: "A természeti test formája nem subsistáló lény, hanem az, ami által valami létezik. Mivel (...) csak a subsistáló dolgot lehet teremteni (...), a formák nem keletkeznek és nincsenek teremtve, hanem mással együtt vannak teremtve. (...) A teremtés nem elegyedik a természet működésével, hanem a természeti működés előzetesen feltételezi a teremtést." Amint a negyedik nézet kapcsán kifejti, saját álláspontja azért nem eretnek, mert "a természet működése előzetesen feltételez teremtett lételveket, és így azokat a lényeket, amelyeket a természet hoz létre, teremtményeknek nevezzük." Ezzel Tamás már a középkorban megoldotta a darwini evolúciónak, a katolikus teológia szempontjából problémamentes elfogadhatóságát."

Isten áldjon mindenkit minden jóval meg!

Ha már idézünk, legyen itt a "válasz" cáfolata is idézve (ezt pedig úgy tűnik, a hívők nem olvassák...):

[link]

Az "első mozgató"-érv.

Ez az "első útja" annak, ahogy Aquinói Szent Tamás, a híres katolikus teológus és filozófus Isten létezését bizonyítja Summa The-ologica című nagyszabású munkájában. A világmindenségben minden mozgásban van. Semmi sem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző mozgatná azt. Ez utóbbit azonban újfent mozgatnia kell másvalaminek, és így tovább. Ám ez nem folytatódhat a végtelenségig, "szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti".

Cáfolat: A világmindenség minden, ami van, volt és valaha is lesz. Ezért Isten vagy része a világmindenségnek, vagy ő maga a világmindenség. Bármelyik esetben a kettő közül Isten maga is egy mozgatót igényelne, így aztán az első mozgatóhoz való visszanyúlás egy Istent mozgató ágens után kiált. Ha Istennek nincs szüksége mozgatóra, akkor nyilvánvalóan nem minden dolog igényel mozgatót a világmindenségben. Elképzelhető, hogy az univerzum létrejöttének kezdete volt az, ami a saját első mozgatójaként működött. (Forrás: Alister McGrath: Tudomány és vallás)

Lehetségesség és szükségszerűség.

Aquinói Szent Tamás érvelésének „harmadik útja" szerint a természetben a dolgok számára lehetséges, hogy létezzenek, avagy, hogy ne létezzenek. Ám nem tartózkodhat minden dolog a lehetséges birodalmában, ugyanis akkor előfordulhatna, hogy semmi ne létezzen. Ha pedig ez valaha is előfordult volna, akkor a világmindenség soha sem jöhetett volna létre. „Szükséges tehát föltennünk valamit, ami önmaga által szükségszerű, ami szükségszerűségét nem egy másik októl nyeri, hanem ami oka a többi szükségszerűségének; ezt mindenki Istennek mondja."

Cáfolat: Vajon miért nem ugyanilyen plauzibilis az a gondolat, hogy Isten - akárcsak az univerzum - lehetséges, de nem szükségszerű? Avagy, amint azt Stephen Hawking könyveiben és előadásaiban szívesen föltett kérdései megfogalmazzák: „Miért veszteget az univerzum időt arra, hogy egyáltalán létezzen? Miért kell inkább léteznie valaminek, mint a semminek?" A választ senki sem tudja. Tökéletesen lehetséges, hogy az univerzumnak - Istent is beleértve - egyáltalán nem kellett volna megszületnie. Jelen esetben az okozza a problémát, hogy az emberi elme képtelen megbirkózni a semmivel (a szó általános értelmében), így azután a fönti érv azon fogalom hatáskörébe esik, amelyet Martin Gardner "rejtélyes rejtély" néven emleget - tárgya nem csupán ismeretlen, de megismerhetetlen is elménk számára. Az evolúció kellő koponyaméretet biztosított számunkra a hasonlóan mélyreható kérdések fölvetéséhez, ám nem elég nagyot ahhoz, hogy meg is tudjuk válaszolni oket. Az előbbi érv nem használható sem Isten létezése mellett, sem pedig Isten létezése ellen. (Forrás: Alister McGrath: Tudomány és vallás)

"A világmindenség minden, ami van, volt és valaha is lesz."

Miért? A világmindenség ugye az univerzum szó egyik fordítása, már a tudományban is pedzegetik a több univerzum lehetőségét.

De függetlenül ettől, Isten miért ne lehetne az anyagi világ felett? Ezt inkább csak valami sajátságos logikai érvnek látom, ami adott kritériumok alapján működhet.

"Változás:

nem lehet valami ugyanabban az időben, ugyanabból a szempontból actusban is, és potentiában is"

Pontosan miért is?

"itt nem lehet a végtelenségig menni, mert akkor nem lenne első változtató, ami azt jelentené, hogy semmi más változtató sem lehetne"

Ez nem igaz.

"Ezt nevezzük Istennek."

Ha ilyen létezne, az miért lenne pont isten?

"Létesítő ok:

szükségszerű egy első létesítő ok léte."

Miért is?

"Ezt nevezzük Istennek."

Ha ilyen létezne, az miért lenne pont isten?

"Esetlegesség:

kell lennie szükségszerű lénynek is."

Pontosan miért is? Az nem lehetséges, hogy mindig is létezett valami, aminek viszont a létezése nem szükségszerű?

"Léttökéletességi fokozatok:

Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok különféle fokban jók, igazak, stb. Kell lennie tehát egy legjobb, legigazabb, és ennek következtében leginkább létező lénynek."

Ki mondta, hogy a jó jobban létezik, mint a rossz? És hogy a jó létezése lenne oka a rossz létezésének is?

"Célirányosság:

Tapasztalati tény, hogy a világban egyes értelem nélküli természeti lények célszerűen működnek."

Nem, ilyen tapasztalat nincs.

"Az anyag spontán keletkezhet, vagyis véletlenül, ok nélkül a semmiből. (Ez a ma általánosan elfogadott nézet.)"

Mármint anyag nem keletkezhet spontán a semmiből, ez vallásos nézet.

Viszont az anyag létezésének okát nem tudjuk.

Nézd: ezek annyira harmatgyenge érvek, hogy már sok száz éve megcáfolták mind. Már az alap kijelentések sem igazak belőlük, hát még az állításaik.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy ha az egyház évezredek alatt csak erre volt képes, akkor nem tudom, hogy mit akarsz még.

"a tudományban is pedzegetik a több univerzum lehetőségét."

Igen.

"De függetlenül ettől, Isten miért ne lehetne az anyagi világ felett?"

Simán.

De most bizonyításról beszélünk, azt pedig idáig nem hallottunk.