Valóban a hit egy evolúciós melléktermék csak, valamint csak a félelem és ismeretlentől való félelem miatt jött létre, hogy a gyenge emberek kapaszkodni tudjon valamiben?

".A tetteinknek nincs következménye mert nincs isteni itélőszék."

Hat ettol meg vannak kovetkezmenyei a tetteinknek...

19:32-es vagyok

Kedves Kérdező, ha egy könyvben felvetett ötlet meg tud ingatni/el tud bizonytalanítani a világnézetedben, akkor te nem vagy hívő. Ne áltasd magad, nem is voltál az sose.

Minek erőlködsz, megindokolnád?

1) Az első a világban tapasztalható mozgásból (motus) következtet a világ „mozdulatlan mozgatójára”. Ami mozog, az mástól kapja az indítást; ami változik, az szenvedőleges, s ami a változást létesíti, az cselekvő: de egy dolog sem lehet ugyanazon szempont szerint egyszerre mindkettő. A változást, mozgást előidéző mozgató okok sorának végtelensége lehetetlen: ha nincs első mozgató, a többi mozgató okok sem működhetnek, mert minden mozgató, amely nem első, csak abban az esetben működhet, ha valami működésbe hozza. Léteznie kell tehát egy mozdulatlan első mozgatónak, melyet mindenki "Istennek" ismer.

2) A második út a → létesítő okok működésükben szükségszerű egymástól függéséből következtet az → első okra. Egy létesítő ok sem működhet önmagától, mert akkor létében önmagát megelőzné, ami lehetetlen. A létesítő okok végtelen sora lehetetlen, mert az első ok (Isten) hiányában a többi sem működhetne. Ez a második út az előbbitől abban különbözik, hogy nem a változás, hanem a dolgok létének okát keresi.

3) A harmadik az esetlegességből következtet a szükségszerű létezőre. Az esetleges (contingens) dolgok közömbösek a → léttel és nemléttel szemben. Valamikor nem léteztek, s ha nem volna egy szükségszerűen létező lény, Isten, nem jöhettek volna létre, mert a semmiből semmi sem keletkezik.

4) A negyedik út a létfokozatokból következtet az abszolút tökéletesre. A dolgok különböző fokban részesednek a →létben, az →igazságban, a →jóságban. A léttökéletesség különböző fokai azonban csak úgy állapíthatók meg, ha van egy legtökéletesebb lény, Isten, mely minden tökéletesség mértéke.

5) Az ötödik a célszerűségből következtet az értelmes irányítóra. A természet dolgai célszerű működést mutatnak. Az értelem nélküli lények önmaguktól nem működhetnek célszerűen, tevékenységüket tehát egy gondolkodó lény, Isten irányítja.

[link]

ui. .. másik megfogalmazásban, köznyelven:

Változás:

Tapasztalati tény, hogy a világban változás van. Azonban változtatni annyit jelent, mint átvinni valamit potentiából actusba, de ezt csak actusban lévő lény teheti meg, viszont nem lehet valami ugyanabban az időben, ugyanabból a szempontból actusban is, és potentiában is, ezért lehetetlen, hogy valami önmagát változtassa. Tehát mindazt, ami változik, szükségszerűen más változtatja és ez utóbbit ismét más lény. Azonban itt nem lehet a végtelenségig menni, mert akkor nem lenne első változtató, ami azt jelentené, hogy semmi más változtató sem lehetne, és ezért nem lennének változtatottak sem. Ezért szükségszerű egy olyan első változtató léte, amit semmi nem változtat. Ezt nevezzük Istennek.

Létesítő ok:

Tapasztalati tény, hogy a világban létesítő okok vannak. Azonban lehetetlen, hogy valami önmaga létesítő oka legyen, hiszen így előbb lenne önmagánál, ami lehetetlen. Viszont a létesítő okok sorában nem mehetünk a végtelenségig, mivel minden közbülső ok egyúttal okozat is, márpedig okozat nincs ok nélkül, tehát szükségszerű egy első létesítő ok léte. Ezt nevezzük Istennek.

Esetlegesség:

Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok keletkeznek és elpusztulnak, tehát képesek létezni és nem létezni. Lehetetlen azonban, hogy ezek a lények mindig létezzenek, mivel, az ami képes nem létezni, az valamikor nem létezett. Azonban azt, ami nincs, csak egy létező hívhatja létre, ha viszont minden lény olyan lenne, ami képes nem létezni, akkor valamikor egyetlen lény sem létezett volna, ez viszont azt jelentené, hogy ma sem létezik semmi. Ez nyilvánvaló tévedés. Tehát nem minden lény esetleges, hanem kell lennie szükségszerű lénynek is. A szükségszerű lény szükségszerűségének vagy más lény az oka, vagy önmaga lényege a magyarázata. Viszont azon lények sorában, melyek szükségszerűségét más lény okozza, nem mehetünk a végtelenségig, amint azt a létesítő okoknál már bizonyítottuk. Tehát léteznie kell lényegénél fogva szükségszerű lénynek, ami szükségszerűségének oka nem más lény, hanem ő az oka más lények szükségszerűségének. Ezt nevezzük Istennek.

Léttökéletességi fokozatok:

Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok különféle fokban jók, igazak, stb. Kell lennie tehát egy legjobb, legigazabb, és ennek következtében leginkább létező lénynek. Azonban az a lény, mely valamely nemben a legnagyobb, oka mindazon lényeknek, melyek ahhoz a nemhez tartoznak. Létezik tehát valami, ami valamennyi lény számára a lét, a jó és minden tökéletesség oka. Ezt nevezzük Istennek.

Célirányosság:

Tapasztalati tény, hogy a világban egyes értelem nélküli természeti lények célszerűen működnek. Azonban az értelem nélküli lények csak akkor irányulnak célra, ha őket egy értelmes lény a célra irányítja, ahogy a nyílvesszőt irányítja az, aki nyilaz. Létezik tehát olyan értelmes lény, aki minden természeti lényt célra irányít. Ezt nevezzük Istennek.

[link]