Mit gondoltok az élet értelméről? Lejjebb több infó.

Eszerint nem értetted meg, amit írtam.

Ha mondasz egy fogalmat, annak nem csak a te példáidban, hanem mindig működnie kell.

Nem.

De tudod: szabadságnak azt nevezzük, ha többféle döntési helyzet áll előtted, és ezek közül egyik sem kényszerített.

Amit az egyik előző válaszoló írt, hogy a szabadság a korlátok felismerése, majd ezeken belül maradás - az NEM IGAZ.

Végletekig leegyszerűsítve:

a korlátozott szabadság nem szabadság.

Lehet viszonyítgatni, kinek nagyobb a szabadsága, éppen mint az elmúlt rendszerben arról elmélkedni, hogy melyik szocialista ország volt "szabadabb".

Nem értek egyet továbbra sem. A korlátozott szabadság is szabadság, és te sem érvelsz ellene, csak tusakodsz érzelmi alapon. Igen, lehet viszonyítgatni. Kell is, mert abszolút szabadsága senkinek nincs, talán egy elképzelt idealizált Nagy Emberen (Isten) kívül. Így pedig teljesen hasznavehetetlenné válna ez a fogalom.

A te fogalmaid szerint egy rab se lesz szabadabb attól, hogy kiengedik a börtönből, mert továbbra is istenséghez méltatlan korlátok mögé van szorítva.

Én meg azt mondom, hogy ha a kivégzésre váró választhat A és B kivégzés között, az szabadság. Igenis szabadság, mert a kettő közül egyiket sem kényszerítik rá a másik rovására, ha A-t választ, akkor nem történik meg B, ha B-t választ, akkor nem történik meg A. Ezzel szemben az áll, hogy nem kérdezik meg, ebben az esetben nincs szabadság. A kivégzés kényszer, mert erről nem dönthet. A módszer nem kényszer, mert választhat. Előbbi helyzetben nincs szabadság, második esetben van.

Anahystor:

Lehet, hogy nem értem pontosan az általad értelmezett szabadságot. Csak mert azt nem tudom, meg tud-e valósulni egyáltalán egy ilyen szabadság? Én nem tudom elképzelni, viszont akkor ez azt jelentené, hogy ennek a fogalomnak nincs horgonya a valóságban, hanem egy használhatatlan koncepció, és szabadság nem is létezik. Ez viszont szerintem paradox.

Viszont, lehet, hogy tévedek, és rosszul értelmezem. Szóval esetleg tudsz valós példát hozni erre a szabadságra, hogy segítsen megértenem, mire gondolsz?

Ozmium42

" A korlátozott szabadság is szabadság"

Igen, korlátozott. De mikor mondtam, hogy nem az?

" és te sem érvelsz ellene", nem mivel egyet értek ezzel.

Nem érzelmi alapon (úgy a hívők érvelnek általában).

"mert abszolút szabadsága senkinek nincs, talán egy elképzelt idealizált Nagy Emberen (Isten) kívül"

Én is pontosan ezt mondom. Egyet értünk!

Emlékezz vissza, én pontosan ezt mondtam, csak Istennek lehetne szabad (kötöttségektől mentes) akarata, az embernek nem.

Nem én állítottam, hogy az embernek szabad akarata van....

A SZABAD akarat viszont éppen a korlátoktól mentességet jelenti.

Ha korlátozott, akkor az KORLÁTOZOTTAN SZABAD akaratot jelenthet csak, ami írd és mond annyit jelent, nincs teljes szabadságod a döntésben, csak előre meghatározott lehetőségek közül választhatsz (bármilyen széles határok között is mozoghatsz).

"Így pedig teljesen hasznavehetetlenné válna ez a fogalom." (szabadság)

Miért, hiszen te írtad: " A korlátozott szabadság is szabadság"

Tehát csupán arról van szó, hogy fel kell ismerni nincs abszolút szabadság, és azonnal helyére kerül a dolog.

Még: lásd alább.

Kedves Titus Pulló!

"Csak mert azt nem tudom, meg tud-e valósulni egyáltalán egy ilyen szabadság? "

Lásd fentebb írtakat.

analógia:

Az abszolút zéró hőmérséklet meg tud valósulni?

[link]

Bár nem, de mint fogalmat van értelme definiálni.

"Az abszolút zéró hőmérséklet meg tud valósulni?"

Köszi, így már azt hiszem, világos. :)

Tehát a tiszta szabadság mint elv értelmezhető, de a valóságban mindig csak korlátozott mértékben valósul meg, amolyan platóni felfogásban.

Amúgy szerintem a szabad akarat eléggé túlhangsúlyozott kérdés, leginkább a protestantizmus hagyatéka (bár visszavezethető Aquinói Szent Tamásig, mint valódi elindító). A hit eredetileg egy részvételen, megélésen alapuló megismerés, Szent Ágoston hagyatékán át majd ezer évig. Ez a hit fogalom tolódott át annak szándékolt kijelentésbe, ahogyan az ember a dolgok valódi rendjét elvárja (tehát hogy mit is gondolunk a dolgok valódi természetéről tényállítások mentén). Ez azt okozta, hogy az ember az igazságot abban kezdte mérni, hogy milyen akarat valósul meg. Tehát ha Isten akarata tökéletesen megvalósul, akkor nekem annyi a dolgom a hitben, hogy elfogadjam azokat a tényállításokat, amik engem Isten akaratával egy irányba állítanak. Innen pedig már vezet az út a szabad akarat hamis dichotómiájába, hogy azt kell akarni, amit Isten, különben kárhozat (és amúgy innen jött az egész akarat-kultusz Nietzschével betetőzve).