Ádám és Éva hogyan eshetett bűnbe, ha nem tudhatták, hogy nem engedelmeskedni Istennek bűn?

És mi van akkor, ha ez az egész meg volt rendezve?

Pl. Évát már korábban megdugta a Sátán, le volt beszélve, hogy cserébe eljátsszanak egy bűnesetet.

Ez megmagyarázná, hogy Éva miért nem lepődött meg azon, hogy egy kígyó elkezd beszélni.

Továbbá:

A Biblia azt mondja, hogy Ádám azt a feladatot kapta, hogy adjon nevet az állatoknak. Nos, figyelembe veve, hogy kb. 15 millió faj létezik, ez nem lehetett egyszerű, bizonyára az állatok még hoszú idő után is sorba álltak. Éva akkor feküdhetett le az Ördöggel, mialatt Ádám adta a neveket az állatoknak.

Ha tovább gondoljuk, adódik még egy következtetés:

Ádám és Eva elsőszülött fia, Kain, nem is Ádámtól van, hanem a Sátán az apja. Ez megmagyarázná Kain borzalmasan viselkedését.

De ezeket titkolják.

Kedves Kérdező!

A kérdésedben a szándékod miatt logikai bakik vannak, illetve tájékozatlanság is.

Ádám és Éva nem azért esett bűnbe, mert Istennek nem engedelmeskedni bűn. És innen már igazából nem lenne mit magyarázni, de úgysem engednél el ennyivel.

Amit bűn szónak fordítanak az Ószövetség ezen részében, az eredetileg egy íjászati kifejezés, azt jelenti, hogy nem találtad telibe a célt. Ha csak egy millimétert tévedtél, akkor is tévedtél. Ádám és Éva céltévesztése nem az volt, hogy ettek a fáról! A cél ugyanis nem a szado-mazo itt a fa, nem ehetsz volt. A cél az Istennel való barátság és a felelősség megtanulása és alkalmazása volt. Amikor a felelősség megtanulásához és alkalmazásához nem Isten barátságát választották, hanem egy személytelen megoldást, akkor eltévesztették az eredeti célt. És mivel elutasították a házigazda barátságát, aki mellesleg maga az Élet, ezért elszakadtak az élettől, mondjuk úgy, elkezdtek haldokolni.

A bűn nem pusztán szabályok megszegése. A szabályok pont a jó és rossz tudásából fakadnak. Személytelenek és soha nem lesznek alkalmasak arra, hogy egy embert minősítsenek, nemhogy problémákat oldjanak meg. Pont ez volt az, amit el kellett volna kerülni! Halott ügy az egész kísérlet, hogy stílusnál maradjunk.

Isten, mivel a jó és rossz tudásának fáját alkotta, tisztában van azzal, mi a jó és mi a rossz. Az utolsó kérdésed tehát butaság.

Isten HASONLÓVÁ alkotta önmagához az embert. Az ember képes tanulni. Nem egy teljes ismerettel rendelkező és jellemazonos klónt csinált Isten, amikor az embert alkotta...

Hogy honnan kellett volna tudniuk, hogy nem kellene a fáról enni? Hát onnan, hogy meg lett nekik mondva, hogy „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”.

Igen, vannak ostoba emberek, akik esznek mérgező növényeket, állatokat... Vajon honnan jött ez a "képesség".

Azonban nem pusztán arról volt szó, hogy esznek-e belőle, hanem arról is, hogy a jó és rossz tudását nem tapasztalati úton biztonságos közegben szerzik meg, hanem instant módon tapasztalat nélkül és ráadásul elszakadva attól, aki megvédheti őket...

Nos, a kérdésedből az látszik, hogy nem olvastad a sztorit.