Miért jó egy gyereket úgy nevelni, hogy elhitetik vele, hogy az angyalok, ördögök, meg a csodás történetek valóságosak?

Valamilyen szinten fejleszti a fantáziát.

El kell képzelni és ehez már kreativitásra is szükség van.

És egy kreatív ember azért mégiscsak jobb mint 1 droid nem?

Hogy ez mennyire jó vagy rossz azt nem tudom.

Viszont ha csak igaz tapasztalt sztorikat mesélnél egy gyereknek már 6 évesen depressziós lenne ha pl csak annyit tudsz mesélni, hogy ma a gyárban 1200db helyett sikerült1205darabot gyártanod.

Vahy mennyit kellett teperni az irodában.

Ezek azért nem olyan "érdekesek".

Lehetne még azt is mesélni, hogy hány embert öltek meg háborúkban önös célokért stb.

Ha nem léteznének angyalok, és az Őrdög sem, akkor Most Te nem ilyen életet élnél.

Az életet valaki létrehozta, és nem az emberekkel kezdte a Teremtést. Tehát nem hazugság, hogy vannak angyalok.

Ők olyan rendeltetési formában élnek, ami nem hústest, és vér, vagy különböző szervek, mint sziv, máj, vese, stb alapján van az életfunkcióik.

Az első ember életébe igen csak beleronditott az egyik ilyen angyal, amivel Isten békés életének szándékába is beleszólt. Ezért tart itt az emberiség.

Ellenben ha nem igy volna, miért nem tud az ember normálisan élni?.....

"Miért jó azt mondani, hogy a mikulás hozza az ajándékot, miért jó azt mondani, hogy a húsvéti nyuszi rejti el húsvéti a tojásokat, miért jó azt mondani, hogy a fogtündér teszi a pénzt a párna alá?"

Ezek princípiumok, elvek megtestesülései. Az embergyermek ezeken keresztül közelíti meg a fogalmi teret. Önmagában a jóság, igazságosság, hűség, becsület, könyörület, ha csak fogalmi szinten kezeljük őket, nem a valóság részei, viszont elengedhetetlenül szükséges ezek megértése és értékrendbe integrálása.

Mivel ezek rendkívül komplex viszonyrendszereket takarnak, reménytelen volna egy gyermekkel megértetni, hogy mi a jóság pontosan. Viszont az ember pszichéje természetes módon fogékony a személyiségek körülhatárolására, már gyermekként is, mivel a társas kapcsolatok kiépülése (szülők) megelőzi a világkép kialakulását. Ezért az ember (kiváltképp a gyermek) sokkal könnyebben képes megragadni elvont fogalmakat, ha személyiségként kezeli azt,és ennek a személynek az internalizálásával magát az értéket is beépíteni a személyiségébe.

A fogtündér például az áldozat és a kölcsönösség fogalmát képviseli. Ahhoz, hogy nyerj valamit a világból, önmagad egy részét kell odaadnod. A Mikulás tanítja meg, hogy megéri a jóságot vállalni akár akkor is, ha hátrány ér, mert hosszabb távon előnyöd származik belőle. Azt is ide lehet venni, hogy érdemes konkrét célokat megfogalmazni (kívánni, kérni, imádkozni).