Érdekes, hogy akik nem vallásosak, ateisták, aki nem hisznek Istenben stb. a gyerekeiknek nem tiltják a hitet, tehát nincsenek meggyőződve az Istenben valló hitük "rosszaságáról" károságáról?

Kedves Kissmáté!

Teljesen igazad van.

Nem jó, ha a gyerek mást hall az iskolában, mint otthon. Nem tesz neki jót mert egyszer csak választania kell. A szülei és aközött a környezet között, ahol az élete nagy részét tölti. Ráadásul a nem hittan órákon szintén mást hall.

Van olyan, amikor a szülő nem hisz, de a gyerek igen - és a szülő úgy dönt, engedi a gyereknek, hogy járjon. A tekintély válság akkor is gond lesz.

Akik nem hisznek és a gyerekeiket hittanra taníttatják - van itt ilyen? Miért teszitek?

"Nem jó, ha a gyerek mást hall az iskolában, mint otthon. Nem tesz neki jót mert egyszer csak választania kell. A szülei és aközött a környezet között, ahol az élete nagy részét tölti."

Pont ez a lényeg! Hogy Ő választ, és nem én döntöm el helyette, hogy miben higgyen.

Sokmindenben nem a szülőnek kell dönteni. Pl. Hogy mit sportoljon, milyen hangszeren játszon, mi akar lenni hogyha felnő stb. Ezek olyan dolgok amikről neki kell döntenie, és nem szabad ráerőltetni a saját akaratunkat.

Amúgy nem a szülei és az iskola között választ, hanem, hogy hisz e Istenben vagy sem. A szülei akkor is szeretni fogják, ha nem úgy dönt ahogy szeretnék.

20 "#18, ha jól értem, zavar, hogy te nem überzseni vagy."

Nem jól érted, azt megszoktam, hogy idióta vagyok:) Ám az egy kicsit zavart, hogy a #444 -re hivatkoznak a "valláskritika" helyen, de már lenyugodtam. Végül is lehetne V.I.(a hatodik) Leninre is, meg a Blikkre is hivatkozni. Tudomásul vettem, hogyha én Órigenészre, Plótinoszra, Meister Eckhartra, Susora, Taulerre, Aquinói Szt Tamásra, Duns Scotusra, vagy ne adj'isten Nágárgunára, Buddhára, Dógenre hivatkozok, akkor lepontoznak a sárga földig.

A gyakori az egy ilyen hely.

Védőbeszédem végére érve, búcsúzom, ahogy Szókratész (Platón) a halála előtt:

"Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent."

Kedves Előttem Szóló!

Természetesen amint a gyerek felnő, választ. Az iskolás gyerekeknek nem feltétlenül van akkora értelmi kapacitásuk, hogy ilyen dolgokról dönteni tudjanak. Ha te kisiskolás korodban el tudtad dönteni, hogy akarsz-e hittanra járni és ezt ideológiai okokból tetted úgy, hogy meg tudtad indokolni - megemelem a kalapom. Oké, lehet, hogy te zseni vagy. De nagyon sok kisgyerek nem így dönti el. Arról még tud dönteni, hogy érti-e. Nem erőltethetsz rá egy döntést, amit életkori sajátossága miatt nem biztos, hogy meg tud tenni. A gyerek számára ez a döntés nem igazság és hit kérdése, hanem szülő és iskola kérdése. Felnőttként másként gondolkodunk, más az alapja a gondolkodásunknak. Nem tudom, hány gyerekeddel beszéltél már ilyesmiről és hány éves korukban, de nehéz elképzelni, hogy a velük való saját tapasztalatod alapján ilyen következtetésre jutsz.

Az én szüleim ateisták voltak. Az egész család. És igen, kaptam az ívet, amikor egyszercsak én másként kezdtem gondolkodni. De meghagyták a döntés lehetőségét. Eldöntöttem. És egy időre szünetelt a családi kommunikáció. Nem erőltettem semmit, én voltam kisebbségben. De rosszul esett, hogy úgy kezeltek, mintha meghülyültem volna, pedig csak mást gondoltam pár dologról, mint ők...

Azonban a Kérdező nem is erről írt. Hanem arról, hogy a szülő olyan helyre, órára járatja a gyerekét, ahol olyat hall, amit a szülő saját maga nem tart igaznak.

Ez a kérdés is csak általánosítás.Én pl. nem irattam a gyerekem vallásos óvodába,iskolába , nem járattam hittanra . A hittant soha nem engedtem volna meg , az én gyerekemnek ne kezdjék el 6-8 évesen az agymosását . Ugyanakkor ha megtetszett neki egy képes gyerekeknek való könyv,bibliai történetekkel megvettem neki ,elolvastuk együtt . Élvezte,mindegyikben volt valami tanulság ,de ezt pont úgy értelmezte ő is,ahogy kell : egy mese .

Ha ő felnőve,vagy akár tinédzser korában érdeklődött volna bármilyen vallás iránt , hát lelke rajta . Én tiszteletben tartom a döntéseit,a mai napig ,de gyerekkorban SOHA nem engedtem volna ,hogy idegenek tömjék a fejét avallásos maszlaggal,amikor nincs kialakult értékrendje,személyisége ,nem elég érett ahhoz,hogy rá lehessen bízni döntéseket .

Szóval ha le akarjuk egyszerüsíteni,mi gyerekkorában távol tartottuk a vallásoktól,szánt szándékkal ,ebben (is) mindig nagyon egyetértettünk szerencsére a párommal . Biztos vagyok benne,hogy nem vagyunk egyedül,hisz nem csak mi nem irattuk hittanra a gyereket , márpedig egy kisgyerek máshol nem találkozhat olyan mélységeiben a vallással,mint hittanórán.

Na álljunk meg egy szóra

Én ateistának tartom magam én nem hiszek Istenben

De pl a nagymamám igen vallásos keresztény apukám buddhista ....

Ha nekem lesz gyerekem nem erőltetem az akaratomat

Mindenki el tudja dönteni hogy hisz -e Istenben vagy sem

Nem leszel rossz ember mert nem hiszel valamiben de akkor sem ha hiszel valamiben

Ez

Addig érvényes amíg a szemelyisegedet nem torzítja / befolyásolja ( terroristák akiket teljesen atmosta a vallás és nem emberhez méltóan viselkednek

Akik elítélnek másokat kinézetük identitásuk származásuk alapján

Vagy akik ölni vagy háborút tudnának indítani mert más másban hisz ) ha nem vagyunk elvakultak

A vallásos ember nem rossz és a hit nélküli sem ugyanolyanok vagyunk csak másképp más módon adunk magyarázatot a világ felépítésére