Érdekes, hogy akik nem vallásosak, ateisták, aki nem hisznek Istenben stb. a gyerekeiknek nem tiltják a hitet, tehát nincsenek meggyőződve az Istenben valló hitük "rosszaságáról" károságáról?

Mivel magam is keresztény voltam, és napi szinten olvastam a Bibliát, ezért tisztában vagyok azzal, hogy a keresztény vallás milyen, és ateitaként magam is károsnak tartom.

A gyerekeimet logikus gondolkodásra fogom nevelni, arra, hogy kételkedjen a dolgokban, és semmit ne fogadjon ténynek, amíg a 21. század tudomány eszközivel nincs alátámasztva. Ez már önmagában hordozza, hogy nem lesz vallásos, hiszen Isten pusztán egy hiedelem, nincs rá bizonyíték.

A Bibliát közösen át fogjuk venni, a szentírástudomány eszközeivel. Rámutatok, hogy számos protestáns és katolikus kutató kétségbe vonja a szent könyvek szerzőségét, hogy a Biblia nagyrészt történelmietlen, hiszen pl

nincs bizonyíték arra, hogy Jónás próféta megtérítette volna Ninivét JHVH hitre az i.e. 8. században.

Ezek után összehasonlító vallástudományt fogok neki mutatni - ezt szerintem iskolai tananyaggá kellene tenni. Lássa meg a gyerek, hogy minden vallás azt mondja, hogy nála az igazság, mégis, ezek ellentmondanak egymásnak.

Szóval az én gyerekem megfelelő vallási ismereteket fog kapni, azzal a kivétellel, hogy nem fogom arra nevelni, hogy a vallás igaz, amikor nincs bizonyíték arra, hogy az lenne. Sőt, sokminden ellene szól.

#3

Aki megfelelően tudja értelmezni a vallástudományi adatokat, az nagy valószínűséggel nem lesz vallásos. Ott van például az egyik cikk, amely azt elemzi, hogy a zsidók, hogy JHVH alakját hogy rakták a pogány istenekből. Erre volt is idejük, hiszen számos kutató szerint a Tórát nem Mózes írta, hanem a J-E-P-D forrasokból rakták össze, keletkezési ideje megközelítőleg i.e. 445 lehetett.

Persze értem én, hogy a gúnyolódó keresztények örülnének, ha egy ateistának vallásos lenne a gyereke, hogy az orra alá tudják dörgölni: "na, te ateista, látod a gyereked hisz Istenben. Hahaha!" Ne felejtsd azonban el, hogy én is vallásos voltam, és jól tudom, mi (vagy mik) vezet valakit ahhoz, hogy vallásos legyen.

A mi fiatalok többsége nem vallásos, vagy aki az, az csak hagyományból tartja. A volt gyülekezetemben az egyik csaj, aki prédikál, már nem is szűz, az orgonista lány meg kijelentette, hogy nem akar várni házassagig a szexel.

Tehát mennek a gyülibe, de sokan leszarják az egeszet.

"Mondjuk, ha tényleg úgy fogod nevelni, ahogy leírtad, akkor jó esély van rá. :)"

Most vagy esztelen vagy, és nem tudod értelmezni amiket írtam, vagy dacból írtad azt, amit. Ha megfigyelted volna amit leírtam, akkor tudnád, hogy abból az kövezkezik, hogy a vallás bizonytalan, így életet alapozni rá - hülyeség. Egy gyerek, akinek nem cseszték el kiskorban a gondolkodását, hanem racionálisan nevelték, ezt megérti. Azok lesznek a legnagyobb hívők, akiknek a vallási hidelmeket tényként adják be kiskorban, tekintélyelvi alapon.

Nem az ateizmust kell nyomatni, hanem a racionális gondolkodást. Arra kell nevelni egy gyereket, hogy semmit ne vegyen ténynek, amire nincs bizonyíték. Lawrence Krauss még messzebb ment mint én: ő azt mondta, hogy ne higgyen a gyerek a tanárnak sem, ha az nem bizonyít. Ha egy gyerek így nő fel, akkor valószínűtlen, hogy vallásos legyen. Az egyetlen dolog, amit egy gyereknek igazán meg kell tanulnia, a modern, 21. századi világban, az a szkeptikus gondolkodás - a többi ráadás. Egy olyan gyerek, aki legalább átlagos IQ-val rendelkezik, az képes erre.

Lehet képviselni a hitet, csakhogy az alaptalan (én így látom). Én magam nem is az ateizmust képviselem, hanem a szkeptikus gondolkodást, amiből fakad az ateizmus. Persze nem csak ez fakadhat belőle, hanem az agnosztikus gondolkodás vagy a talán a deizmus is ide húzható még.

Egyébként amennyiben mégis valaki hinni akar Istenben, akkor egy reális álláspont lehet az agnosztikus teizmus. Amennyire megértettem, ez egy olyan nézet, amely hisz Istenben, de nem veszi a hitet biztosra, hanem fenntartásokkal kezeli.

Ez egy olyan megoldás, amelyben megmarad az Istenbe vetett hit, de van benne szkepticizmus is.

Csakhogy, Jakab levele alapján az agnosztikus teizmus nem fér össze a kereszténységgel, szóval ezeket a hívőket a kereszténység nem hiszem, hogy befogadja.

Normális családban, semmit nem erőltetnek a szülők a gyerekre. Mindenről felvilágosítják, és hagyják, hogy Ő döntsön arról, hogy mit szeretne. Ez mindenkinek a személyes dolga, hogy miben hisz.

Szerintem a vallás nem káros, ha nem szélsőségesen gyakorolják.

Az én családomban is van hívő és ateista is, és békében, szeretetben élünk egymással.

Áruld már el kérlek, hogy a hitet hogy lehet megtiltani? Ha ő hisz bármiben is, legfeljebb vitatkozni tudok vele, érveket felhozni a gondolatmenete ellen, de megtiltani nem tudom.

Egyébként nem gondolnám, hogy önmagában a tény, hogy bárki hisz egy felsőbb rendező erő létezésében (nevezzük ezt akárhogy is), káros lenne, ahogy attól, hogy ateista vagyok, vallásellenesnek se gondolnám magam. Az én életemnek nem része, ebből adódóan valószínűleg a gyermekem neveltetésének se lesz része az, de nem azért, mert tiltani akarnám, hanem egyszerűen fel se merül bennem, hogy bárkivel is erről beszélgessek. De ha ő elém állna később, amikor már jóval önállóbb gondolatai lesznek, és azt mondaná, hogy ő úgy gondolja, hogy nekem nincs igazam, és ő innentől templomba jár és a Bibliát forgatja, egészségére. Ugyanúgy a gyerekem lesz, ugyanúgy fogom szeretni.

Tudom, ma már szitokszónak számít, de vagyok annyira liberális, hogy elfogadjam, hogy valaki másképp látja a világot, mint én. És amíg a másik is elfogadja az én szemléletmódomat, addig mondj még egy dolgot, ami megakadályozna minket abban, hogy békében egymás mellett éljünk.