Milyen az a szabad akarat?

"

Egy robot ne akarjon az ember agyával gondolkodni, nem erre lett teremtve.

Aki érti -tudja miről beszélek, aki nem az meg foglalkozzon a saját dolgával.

"

Értem!

Erre gondolsz:

A hívő ne akarjon az ember agyával gondolkodni, nem erre lett teremtve.

Beprogramozzák neki miről mit gondoljon.

Arról beszélsz, hogy hiedelmek és dogmák által gúzsba kötött aggyal nem látod át a dolgok lényegét.

Nem véletlen az elvárás a hívőkkel szemben: "Ne gondolkozz!", mert ha megtennéd hamarosan rájönnél mennyi hiba és ellentmondás van a Bibliában.

„Az ember is azt csinálja! Mi mást tehetne, mint ami bele van programozva?”

„Igen, szerintem is ezek állnak a döntéseim mögött. Akkor hogy lehet szabad akaratom, ha valójában ezek a körülmények határozzák meg a döntésemet?”

Erre a két kérdésre megpróbálok egyben válaszolni.

Igen, az ehhez hasonló filozófiai irányzatot hívják determinizmusnak. A determinizmus azt mondja, hogy számos, „szabadnak” hitt döntésünk mögött karakterológiai meghatározottság rejtőzik. Magyarán teljesen nem tudunk függetlenül dönteni, mert meghatároz bennünket sok minden (korábbi tapasztalatok, személyiség, stb.). De a kereszténység a szabad akarat fogalma alatt nem is ezt a fajta teljes indeterminizmust érti (az indeterminizmus kb. azt jelenti, hogy külső befolyásoktól teljesen mentesen döntünk, amit itt ti is belelátni próbáltok). Az emberi cselekedet mindig motívumok alapján történik (ezt tanultam, ezt láttam otthon, stb.), a szabad akarat az a képesség, ami a felmerülő motívumok közül szabadon választ. Pl. te olyan családból jössz, ahol apád rendszeresen elverte az anyádat, ha nem ízlett a húsleves. Ez is egy motívum. Lehet, hogy te is így teszel. De mivel nem csak ez az egy motívum van, így felmerülhet, hogy te másképp fogod otthon kezelni a konfliktust. Mindkét motívum meghatároz egy cselekvést, de akkor is döntési lehetőség megmarad a kezedben.

„Ez tetszett: Isten nem akadályozta meg, hogy belerúgjak a hajléktalanba. Hát megváltónk és mestrünk, a nagy Repülő spagettiszörny pedig azt nem akadályozta meg, hogy megírjam ezt a hozzászólást. Ez nem bizonyíték arra, hogy szabad akaratot adjon? De teszem azt, bele akarok rúgni, és lépkedve felé pirosra vált a lámpa, ő meg felszáll a buszra. Ebben az esetben akkor Isten megakadályozta a tettem, ergo nincs szabad akarat?”

Nem akadályozza meg, hogy megírd a hozzászólást, sőt hinned sem kell benne. Ez is a szabad akarat része, természetesen. Sőt, akár másban is hihetsz. Ha Isten nem adott volna szabad akaratot, akkor valószínűleg mind hinnénk benne.

A példádra írva: a világ nem így működik, legalább is szerintünk, keresztények szerint. Isten nem mozgat minden egyes embert és eseményt egyenként. Az a lámpa azért váltott pirosra, mert így állították be, és a csövi azért szállt fel a buszra, mert neki is szabad akarata van.

„Egy másik kérdés: oké, hogy egy robotot mondjuk programoznak, egy állat pedig ösztönéből cselekszik. De honnan tudjuk, hogy ők nem szabad akaratként élik ezt meg? Azaz; honnan tudjuk, mi, emberek, hogy nem programozva vagyunk?”

A szabad akaratot alapvetően morális szinten értelmezzük és feltétele az értelem megléte. A különbségtétel jó és rossz között. Az ösztön egy nagyon is célszerű, de öntudatlan viselkedés. Nem morális: egy anyatigris nem azért védi a kicsinyeit, mert morálisan dönt, hanem mert evolúciósan ez a célszerű. Illetve mikor az anyaállat megeszi az utódait ösztönből, akkor nem követ el morálisan rosszat. Továbbá az ösztön nem fejlődik. Kész ösztönökkel születik az állat. Az akarat viszont fejlődhet: lehet, hogy 20 évesen semmi gátat nem éreztél akkor, hogyha bele akartál rúgni a csövibe, de mondjuk 40 évesen, más tapasztalatokkal már nem csinálsz ilyet.

A robot kapcsán, ha nem megyünk bele az Asimov-féle világba, akkor én úgy gondolom, hogy egy robot arra képes, amit mi beleprogramozunk. szabad akaratról szintén a morális döntés hiánya miatt nem beszélhetünk.

De természetesen filozófiai értelemben az sem kizárt, hogy beprogramoztak minket és ufók irányítanak kívülről. Bármi lehet az ember csak a saját maga létezésében lehet biztos, akár az egész világ is egy vízió lehet… Viszont felteszem a kérdést: ha nincs szabad akarat és teljes determináltság van, akkor hol a felelősségünk? Szerintem akkor felelősség sincs… Be vagyok programozva, nem szabadon cselekszem: fejbe vághatom a szomszédot egy fejszével nyugodtan. Nem én tehetek róla, ez lett megírva, ugyebár…

"úgy gondolom, hogy egy robot arra képes, amit mi beleprogramozunk"

Kíváncsi vagyok, hogy mikor jut be végre a köztudatba, hogy MÁR LÉTEZNEK tanuló robotok is?

Ezek - tanulás után - már sokkal többet tudnak, mint amit beléjük programoztak.

Szerintem ezt a robot vonalat engedjük el mert eddig senki sem tudott elszakadni a “dehát ők csak azt tudják amire beprogramozták” gondolattól és mindenki figyelmen kívül hagyja a tanuló robotokat/ mesterséges intelligenciákat stb.

Maradjunk akkor az állatoknál azon belül is az olyanoknál akiknél már egyértelműen kimutatták a tudatosságot (pl: főemlősök; delfinek stb) és így képesek hozzánk hasonlóan nem “csak ösztönből” cselekedni. Szóval mivel másabb egy csimpánz döntése, akarata a miénknél ? Őt mi irányítja/ vezérli ,hogy ha ő rúg bele egy csövibe ? Ha kvázi ugyan az mint ami minket (személység, élettapasztalatok, környezet, neveltetés stb) akkor mi miben vagyunk úgy “kiemelkedve az állatok közül” ?

"Kíváncsi vagyok, hogy mikor jut be végre a köztudatba, hogy MÁR LÉTEZNEK tanuló robotok is?

Ezek - tanulás után - már sokkal többet tudnak, mint amit beléjük programoztak."

Oké. A tanulás és a morális döntési képesség nem ugyanaz. Fejlődhet egy robot tudása, képessége, önmagát is fejlesztheti, nyilván. Az intelligencia megléte és a jó és rossz közötti különbségtétel nem ugyanaz.

De kíváncsian várom a bizonyítást, hogy ezek a robotok hol, mikor és milyen szituációban hoztak morális döntést maguktól. :))

Önvezető autók.

Mond ez neked valamit?